Jácint

A hét portréja: Scott Joplin

2008.11.24. 00:00

Programkereső

A ragtime királyaként emlegetett Joplin tevékenységének köszönhetően a ragtime a klasszikus zene magasságába emelkedett. Kompozícióiban sikeresen ötvözte az afro-amerikai népzene ritmusát és jellegzetességeit a 19. századi európai romantikus muzsikával. Ma emlékezünk születésének 140. évfordulójára.
c56a85e8-dac0-4835-a3e3-49b84e3aa9cb

Scott Joplin, a "Ragtime Királya" 1867-ben született és 1917. április 1-én halt meg. Joplin a texasi Lindenben született, hat gyermek közül másodikként. 1871 után a család Texarkana városába költözött. A fiú rendkívüli zenei tehetsége hamar megmutatkozott, és édesanyja takarítással kereste meg az első zongoraleckékre, majd később az első saját zongorára valót. Joplin zongoratanára Julius Weiss német származású zenetanár volt, aki bevezette őt a klasszikus zenei formák világába, alapos összhangzattani és magas színvonalú technikai oktatásban részesítette. Később, már Sedaliába költözése után Scott Joplin a George Smith Főiskolán tanult zeneszerzést.

Joplin már tizenévesen, az 1880-as évek végétől maga kereste kenyerét, kávézókban, mulatókban zongorázott, és feltehetőleg különböző együttesek tagjaként bejárta a Középnyugatot. 1890-ben St. Louisban telepedett le, majd 1894-ben Sedaliába (Missouri állam) költözött, itt a Maple Leaf és a Black 400 előkelő klubok zongoristája volt. Első szerzeményeit, a Please Say You Will és A Picture of Her Face című dalokat Syracusában, New York államban értékesítette, ahol saját nyolctagú zenekarával, a Texas Medley Quartettel turnézott.. 1898-ra hat zongoradarabját adta már el, mindegyik kellemes dallamú, jól megkomponált darab volt, de nem rendelkeztek igazi átütő erővel. Ezekből az egyik ragtime volt és az Original Rag címet viselte.

1899-ben jelent meg leghíresebb darabja, a Maple Leaf Rag (Juharfalevél Rag). Ezért a ragtime-ért a kiadó, John Stark and Son eladott példányonként egy cent jutalékot fizetett Joplinnak élete végéig. A Maple Leaf Rag a legnevesebb ragtime-előadók közé emelte Joplint, és meghozta az elismerést a ragtime-nak, mint zenei stílusnak is. Az ezt követő években bontakozott ki Joplin legtermékenyebb korszaka, közel hatvan darabot komponált.

1911-ben New Yorkba költözött, ahol új műfajjal, a ragtime-operával is kísérletezett. Az első mű, a Guest of Honor című elveszett, a másodikat, a Treemonisha címűt életében mindössze egyszer játszották 1915-ben, igen kevés sikerrel. Ez lett volna az első nagyopera, amit afro-amerikai szerző komponált. A kudarc anyagilag is nagy veszteséget jelentett Joplinnak, hiszen saját költségén állította színre az operát.

A zene rögzítési technikája ebben az időben még gyermekcipőben járt, Joplinnak mindössze hat viaszhengerre rögzített felvétele maradt fönn 1916-ból. Érdekességük a sok díszítés, amivel a játékát változatossá tette. Technikailag a felvételek viszont igen egyenetlenek, ez lehet a kezdetleges körülmények következménye, de lehet Joplin egészségi állapotának eredménye is. Előrehaladott szifiliszben szenvedett, téboly, paranoia, bénulásos tünetek sújtották.

1917-ben New York Cityben kórházba került, és április elsején elhunyt. Halála nem váltott ki különösebb visszhangot, két okból: a ragtime átadta a helyét a feltörekvő dzsessznek, és az USA az I. világháború küszöbén állt. Mégis, a ragtime kétszer is divatba jött Joplin halála után, először nosztalgikus okokból az 1950-es évek elején, másodszor az 1970-es évektől. 1970-ben Joshua Rifkin Joplin-ragtime-okból összeállított CD-je Grammy-jelölést kapott. 1972-ben végre újból színre került a Treemonisha. A The Sting című, később Oscar-díjat nyert film bemutatásakor (1973) az Entertainer című ragtime aratott óriási sikert, sőt a slágerlistákra is felkerült. A ragtime iránt feléledt nagy érdeklődés hatására 1974-ben Kenneth MacMillan összeállított egy balettet Joplin, Max Morath és mások melódiáiból, Elite Syncopations címmel. Ezt alkalmanként azóta is előadják.

Nagysága elismeréseként csillaga bekerült a st. louisi Hírességek Sétányába. Billy Dee Williams főszereplésével a Motown Filmstúdió életrajzi filmet készített róla 1977-ben, lakóhelyén, Sedaliában évenként megrendezik a Scott Joplin Fesztivált. Az amerikai zenetörténetben játszott szerepéért 1976-ban poszthumusz Pulitzer-díjban részesítették.