Ábrahám

"Csapatjátékos"

2008.12.02. 00:00

Programkereső

Az egyik legkiemelkedőbb magyar szaxofonművész szeret csapatban játszani. Mit kezdhetne egy muzsikus társak nélkül, gondolhatnánk, ám a "zenekarosdit" is többféleképpen lehet értelmezni, különösen a jazzben. Azt, hogy Csepregi Gyula mit gondol erről, és hányféleképpen értelmez, december 8-án a Művészetek Palotájában lehet megismerni.

Csepregi Gyula példaképei közt két olyan legendás muzsikust nevez meg életrajzában, akik igyekeztek pályájuk minden szakaszán "fejnehézzé" tenni zenekarukat: Miles Davist, a jazzt legtöbbször és legnagyobb mértékben megújító trombitását, akinek minden formációját saját neve fémjelezte, és aki a főnöki pozícióról – személyisége karaktere okán – sosem mondott le. Így volt képes alkotó erejét legtökéletesebben felhasználni; valamint Joe Zawinul billentyűst, aki először Cannonball Adderley, majd Davis együttesében igyekezett elvetni a fusion jazz magját, és saját együtteseiben szintén keményen juttatta érvényre akaratát (még a Weather Report együttesben is, ahol alapító társa, Wayne Shorter szaxofonos is néha "másodhegedűsi"szerepbe kényszerült mellette).

Csepregitől mi sem áll távolabb, minthogy efféle despotává váljon, annak ellenére, hogy hangszere, a tenorszaxofon elsősorban frontemberi szerepbe tessékeli megszólaltatóját. Ezt pályája is kitűnően illusztrálja. Miután 1980-ban felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakára, rögvest lecsaptak rá az akkori vezető jazzisták. Kezdetben Kovács Gyula dobguru foglalkoztatta, majd 1982-ben Kőszegi Imrétől Babos Gyulán és Szakcsi Lakatos Bélán át Pege Aladárig szinte minden hazai jazzóriásnál megfordult (utóbbi együttesének két éven át volt tagja, mellyel bejárta Európát). Technikailag rendkívül megalapozott, virtuóz, dinamikus, dallamközpontú improvizációira nemcsak a jazz-, hanem a popszakma személyiségei is elkezdték fülüket hegyezni, s olyan előadók mellett kapott szerepet, mint Balázs Fecó, Hobo, Tátrai Tibor vagy Demjén Ferenc.

46064125-841a-4cb4-8b8c-99c6f741bf76

A nyolcvanas évek közepén Szakcsi Lakatos Bélával, Jávori Vilmossal és Vasvári Pállal hozták létre a Magyar Jazz Quartetet, mely 2006-ban, megalakulásának huszadik évfordulóján új lemezt adott ki Last Time Together címmel (részben Jávori Vilmos emléke előtt tisztelegve, akinek az új kvartettben Szende Gábor vette át a helyét), és azóta rendszeresen koncertezik. Az MJQ-val előadott Csepregi-számok adják e koncert gerincét is.

Csepregi leghosszabb ideig működő és sok szempontból legsikeresebb zenekara, az In Line 1989-ben jött létre, melyben Vasvári Pál basszusgitárossal osztotta meg a zenekarvezetői teendőket. Több mint tizenöt szólóalbumot készítettek, köztük nem egyhez hívtak amerikai világsztár közreműködőket, Dave Samuels marimbás-vibrafonost, Mike Stern gitárost, Alex Acuna dobost vagy Russell Ferrante billentyűst. Mindnyájan azt a fusion jazz stílust képviselték, mely a nyolcvanas és részben a kilencvenes években széles körben a legnépszerűbb volt, s amelyet Davis, majd mások mellett Zawinul érlelt ki.

A Stúdió 11 , a Magyar Rádió tánczenekara 1988-ban fogadta soraiba Csepregit, melynek később művészeti vezetője is lett. Részben az ő elszántságának köszönheti ez a zenei válogatott, hogy miután a Magyar Rádió kitessékelte falai közül, továbbra is működik. Legújabb, és Csepregi elmondása szerint jelenleg legkedvesebb formációja a szintén Stúdió 11-tag Rátonyi Róbert zongoristával alkotott duója, mellyel Private Conversation címmel jelentetett meg lemezt az idén. Magánbeszélgetésükbe a Fesztivál Színház közönsége is belehallgathat.

(2008. december 8. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Hétfő Esti Jazz a Cadillac-kel - Csepregi 50 – Csepregi Gyula és zenészbarátainak koncertje, km.: Fool Moon, Baptista Harangzenekar)