Salamon

A morna királynője

2009.01.13. 00:00

Programkereső

Lassan törzsvendége lesz a Művészetek Palotájának a Zöld-foki-szigetek zenei nagykövete, Cesaria Evora. Mindig teltházas koncertjein változatos összetételű közönség kíváncsi arra, hogy mi újat, vagy éppen pont a kiszámíthatósága miatt milyen "régit" tud nyújtani a morna stílus 67 éves szupersztárja.

Pedig Evora mellett vannak még jó páran a szigetek zenéjének előadói közül. A "mezítlábas díva" népszerűsége persze nem véletlen. Stílusa mind az előadásban, mind a külsőségekben sallangoktól mentes és természetes, és éppoly könnyedséggel énekel kubai dalokat, mint a morna melankóliáját.

Zenei karrierjéhez hasonlót keveset találni. Édesapja hegedült, nagybátyja pedig híres mornaszerző volt. Evora 16 évesen kezdte tanulni a mornát és a coladeira stílust egy tengerésztől, akibe beleszeretett. Közel ötvenévesen lett csak világsztár, addig bárokban, hotelekben énekelt és szerény körülmények között élt. Ekkor beszélték rá egy franciaországi koncertre, ami meghozta számára a nemzetközi sikert.

A portugál fado és a brazil bossa nova fogalmazza meg még azt az érzést, amiről a mornában is énekelnek. Ez a sodade (Portugáliában és Brazíliában saudade), amelyet csak körülírni lehet, lefordítani nem. Egy lelkiállapot, amelyet a hiányérzet határoz meg. A morna a 18. században jelent meg először feltehetően Boa Vista szigetén, majd innen terjedt át a több szigetre. A dalokat gyakran a szigeteken honos kreol nyelven éneklik, és általában klarinéton, harmonikán, hegedűn, zongorán, gitáron és cavaquinho-n (kicsi portugál gitár) játsszák. Táncolni is lehet rá – az idők során szalontánccá alakult, amelyet klasszikus tánctartásban járnak. A coladeira és a funana pedig gyorsabb és még táncolhatóbb zenei stílusok.

c7fa165c-e735-453c-b80f-869003b0eb94

A dalok alapvetően az elvágyódásról, a hazaérkezésről, a szülőföld szeretetéről szólnak, és Eugénio Tavares, a híres morna költő munkássága óta a romantikus érzelmek, a líra is helyet kapnak a megénekelt témák között. Pedig a szülőföld nem kényezteti el a szigetlakókat. Nevével ellentétben az országban általános a nagy szárazság – most épp tíz éve nem esett eső a szigeteken. Az ott élő 300 ezer lakoson kívül több mint kétszer ennyien vannak, akik a zöld-foki-szigetekről elszármazva a világ különböző pontjain élnek jobb életet remélve. A legnagyobb közösségek az Egyesült Államokban, Portugáliában és Angolában találhatók.

A portugálok 1460-ban építették be erődítményekkel az addig lakatlan szigeteket és használták fel a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiindulópontjaként, a szigetlakók függetlenségüket csak 1975-ben nyerték el. Ez a változás az ország zenéjére is hatott, mivel egyes stílusokat, mint például a főleg harmonikával játszott funanát, a gyarmati hivatalok leszólták, és nem nézték jó szemmel, mondván az afrikai zene és tánc. Az elmúlt három évtizedben azonban több fiatal zenekar is alakult és mai, globálisabb zenével ötvözve a tradícióka, új, fúziós zenéket alkottak (a Finacon nevű együttes például a funanát és a coladeirát fésülte össze az úgynevezett funacola stílussá) szemben Evorával, aki inkább megmarad a hagyományosabb mornánál, bár néha kitekintgetett a kubai és a brazil zene irányába is. Eddig kilenc lemeze jelent meg, s 2009-ben érkezik a következő album. Előtte azonban itt lesz ő maga, személyesen, mezítláb, szerényen.

(2009. február 29. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Cesaria Evora (ének), km.: Fernando José Andrade (zongora), Domingos Gomes Fernandes (szaxofon), Joao José Alves (gitár), José Paris Neves (basszusgitár), Paulino Soares Vieira (cavaquinho), Ademiro Paris Miranda, Antero Julio Santos (ütőhangszerek), Julián Corrales Subidá (hegedű)