Hedvig

Pannónia dalai

2009.01.22. 00:00

Programkereső

A 70-es évek elején a nagyközönség számára még szinte ismeretlen volt az eredeti népzene, amit ezekben az időkben mindössze szimfonikus zenekari ambícióval, de meglehetősen létszám alatti zenekari felállással, illetve a még kevesebb zenészt alkalmazó kamarazenekarok közvetítésével lehetett hallani.

Ezekben az együttesekben sokszor kottára fogott cigányzenészeket kevertek össze más tanult muzsikusokkal, és az ő karakteres stílusuk nyomot hagyott: a népzene SOUND-ja a magyar nóta hangzásával vegyült a rádióban, televízióban és a színpadokon egyaránt. Igazából nehéz megérteni, milyen közönségnek szánták ezt a hibrid zenét, hiszen a nótakedvelőket a hideg rázta a népzenei témáktól, a népzenét ismerők pedig a nótás hangvétel miatt kaptak agyvérzést.

Más oldalról meg ott volt a mindennapi úgynevezett "könnyűzene", amely a 30-as évek szalonzenéje és a már kissé megkopott amerikai country között őrlődött. Senkinek sem jutott eszébe a hazai népzenékkel foglalkozni, minden tekintet Nyugatra szegeződött. És aztán jött az a megváltó rockzene, amely lenyűgözte a fiatalságot, és meghozta a népzenei alapok iránti igény divatját is.

Halmos Béla és én építészhallgatóként rajzolás közben már az új, magyar nyelvű rockzenét hallgattuk (Illés, Omega), és a korszellem hatására kezdtünk el gitározni is: kezdetben saját termésű József Attila-dalokat, majd amikor végre hallottunk ilyet, eredeti népzenét is. Akkor jutottunk arra az ötletre, hogy a gitáros feldolgozásnál már csak az lehet modernebb, ha a népzenét, ezt a régi korokból ránk maradt "historikus popzenét" eredeti felállásban tanuljuk meg és játsszuk el. (Csak mosolygok, amikor manapság újra megszólnak a szirénhangok a "feldolgozás" mindent megnemesítő, felemelő és megváltó szerepéről... Hallottuk ezt eleget, de én már nem hiszek az ilyen kirekesztő elgondolásokban.)

A népzene természete szerint egy nyelv. S mint ilyen különböző tartalmak különféle műfajokban való kifejezésére alkalmas. El nem sajátított nyelven csak makogni lehet, nem pedig önmagunkat kifejezni. Ma már nyilvánvaló, hogy a népzene nyelvén sok műfajban lehet megszólalni. Ezt a nyelvet lehet szeretni és nem szeretni. Csak egyet nem lehet ma már: ezt a nyelvet rosszul beszélni!

Ma már – hála Istennek – a fiatalok talán nem is értik, miről mesélünk. Évtizedek óta várt, nagyon jó hír, hogy 2008-ban elindult a népzene felsőfokú oktatása a Zeneakadémián. És az is nagyon jó, hogy a Müpa ilyen koncerteknek is helyet ad. A tavalyi nagy sikerű „Tanszékfoglaló” koncert után, idén is bemutatkozik a szakma. Az autentikus megszólalástól kezdve (Szászcsávási Zenekar), a revival zenekarokon át (Sebő-Halmos, Szalonna, Söndörgő) a "historikus", a történeti zenét a népzene tanulságaiból felidéző vonal is megjelenik (Jánosi), valamint bemutatkoznak a népzenét gazdag fantáziával a popzene hangzásához igazító irányzatok (Nikola Parov, Koncz Gergő, Mester László és Doór Róbert). A népzene tanszak még ismeretlen hallgatói ebből a közegből lépnek elő, a veteránok segítő szeretetével megtámogatva, hogy megmutassák, mennyi mindent tudnak már, mennyit haladt előre a világ ezen a téren itt, Pannóniában.

b8b02eff-af97-473e-9353-a0bfb932a4e8

Mert rájuk nagyon illik ebben a helyzetben a reneszánsz költő, Janus Pannonius epigrammájának sorai, melyekben azt mondja, hogy bár eddig mindig csak máshol termettek, "most Pannónia is ontja a szép dalokat." És azt remélem, hogy azt a két sort is magukra vonatkoztathatják, hogy: "Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,/Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld."

(2009. január 29. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A népzene ünnepe, km.: Sebő-Halmos duó, Pál István "Szalonna" bandája (vendég: Pál Eszter, Herczku Ágnes), Borbély Mihály-Farkas Zoltán "Batyu" duó, Söndörgő együttes és vendégei, Jánosi együttes, Szászcsávási Zenekar (vendég: Lunca Erzsi), Nikola Parov együttese (vendég: Herczku Ágnes), Koncz Gergő, Mester László, Doór Róbert együttese (vendég: Szalóki Ági)