Olivér

Egy szerencsés muzsikus

2009.02.16. 00:00

Programkereső

A 2009. február 15-én hetvenedik születésnapját ünneplő Deseő Csaba egyik legkiemelkedőbb jazzmuzsikusunk, nevét régóta jól ismerik az országhatáron túl is. Aki pedig nemcsak nevét, személyét is ismeri, az tudja, hogy mindig végtelenül jó kedélyű, s bár neki is jutottak osztályrészül megpróbáltatások, mégis mindig elkísérte pályáján a szerencse. Az egyebek közt a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett hegedűs-brácsás nagyszabású koncertet készül adni a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában, február 23-án.
f9c6bac8-2b01-40a9-bf26-ebf6f339d0b1

Aki jazz-zenészként az 1960-as években kezdte pályafutását, annak óhatatlanul szembe kellett néznie a műfaj művészetpolitikai megítéléséből származó buktatókkal, hiszen a jazz éppen hogy megtűrt volt ekkor Magyarországon. Szerencsére azonban egyebek mellett egy, a Szovjetszkaja Kulturában L. Utyeszov tollából megjelent írás nyomán csökkenni kezdett az ellenállás e zenei kifejezésmóddal szemben. Utyeszov szerint "Érdemtelen és káros dolog 'tiltott gyümölccsé' változtatni a dzsesszt. Szükség van rá, jó szolgálatot tehet az ifjúság esztétikai nevelésében." S ha ő így, hát itthon is javallott volt enyhíteni a szorításon, hamarosan pedig már az vált a céllá, hogy mérsékeljük a baráti országokkal szembeni lemaradásunkat jazz-ügyben.

E törekvések eredményeként jött létre 1962-ben a Budapesti Ifjúsági Jazzklub, melynek vezetésével Kertész Kornél zongoristát bízták meg. A klub a Dália presszóban kapott helyet a Bajcsy-Zsilinszky út 72. szám alatt, s programmal hetenként egyszer jelentkezett. Az élő koncertek mellett lemezbemutatók, jazztörténeti előadások és – az est második részében – jam sessionök voltak előre bejelentett előadók részvételével. Az itteni közönség előtt játszott először együttesével Deseő Csaba, aki a klub mindössze másfél éves, de annál jelentősebb élete során többször is színpadra állhatott, sőt ő maga előadásokat is tartott.

Deseő föllépett 1966-ban a jugoszláviai Bledben rendezett jazzfesztiválon, s még abban az évben eljutott a Prágai Nemzetközi Jazzfesztiválra és a Varsói Jazz Jamboree-re is. A siker nem maradt el. Ennek ellenére nem készíthetett itthon lemezt, első saját nagylemeze 1975-ben jelent meg Nyugat-Németországban Four String Tschaba címmel német, angol és svéd zenészpartnerekkel. Amikor megmutatta a lemezt itthon, rögtön más álláspontra helyezkedtek a döntéshozók, s máris elkészülhetett az Ultraviola című album, Deseő első magyar kiadású nagylemeze.

Éveken át ő volt az egyetlen hazai jazzhegedűs, de maga is boldog, hogy mára számos "konkurenciája" akad. A hetvenes évek óta rendszeresen vendégszerepel az egykori Jugoszlávia jazzmuzsikusaival, itthon pedig olyan művészekkel szerepelt már közös formációkban, mint Gárdonyi László zongorista, Kruza Richárd vibrafonos, Kovács Andor gitáros, Berkes Balázs bőgős és Kőszegi Imre dobos.

Hetvenévesen aktívabb, mint valaha: gyakori szólistája a Gyárfás István Triónak, a Benkó Dixieland Bandnek, a Budapest Ragtime Bandnek, házigazdája a Háló Közösségi Központban működő jazzklubnak, lelkes motorja a Harmónia Jazzműhelynek, mely a Budapest Jazz Clubban szervez koncerteket és állandó munkatársa a Gramofon magazinnak. És ha szerencsecsillaga továbbkíséri, nemsokára megjelenhet önéletrajzi írása.

(2009. február 23. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Hétfő esti jazz a Cadillac-kel - Deseő Csaba 70, km.: Deseő Csaba (hegedű), Cseke Gábor (zongora), Gyárfás István (gitár), Oláh Péter (bőgő), Jeszenszky György (dob), Szaniszló Richárd (vibrafon), Deseő Attila (szopránszaxofon, basszusklarinét), Deseő Balázs (szintetizátor)