Ábrahám

Életmű három órában

2009.04.28. 00:00

Programkereső

Hatvan év, vagy legalábbis annak egy-egy pillanata pergett le a szemünk előtt a Müpa nagytermében a Vukán-életművet ünneplő koncerten. Nemcsak azért nehéz vállalkozás ez, mert hat évtizedet nem lehet összefoglalni egy koncert alatt, hanem azért is, mert Vukán György életműve rendkívül összetett és szerteágazó.

Vukán György

Belefért a kultuszfilmek zeneszerzésétől a Chopin keringők átértelmezéséig sok minden – világszínvonalon. Ily módon a koncert kicsit hosszúra is nyúlt, de nézzük el ezt a szervezőknek és a művésznek, hiszen valóban nem volt könnyű dolguk Vukán György múltjának bemutatásával. Van mire visszaemlékeznie. Ezzel együtt a koncert szerencsére nem esett bele a jubileumi rendezvények gyakori csapdájába, ahol a művész jelenlétében illetik őt dicshimnuszokkal, nem túl elegánsan. Szerénységéhez illő volt az ünneplés: Bogyay Katalin visszafogottan, mégis minden emberi és szakmai érdemet felsorolva mutatta be, kiről is szól majd az este. Ezután már csak a zene beszélt – önmagért, illetve Törőcsik Mari, aki régi kollégaként és barátként szólt érdemeiről. Amint elmondta, azért jött, hogy közös barátjukról, Fábri Zoltánról beszéljen, ha már ő nem lehet itt, a művésznő azonban mégis csak főleg egy mondatra szorítkozott: ”Szeretnék fejet hajtani előtted” – mondta, átölelték egymást, és kiment. Az est egyik megható pillanata volt.

A koncert a legfőbb filmzenékkel indult, amelyek alá a filmekből kaptunk néma bevágásokat: A Tanú, Az ötödik pecsét és a Requiem elevenedett meg élőben s így egy kicsit másként. Vukán György zongorán és melodikán játszott a Ventoscala Szimfonikus Zenekar kíséretében, Meskó Ilona vezényletével. Majd Szakcsi Lakatos Béla csatlakozott egy másik zongorán, hogy duóban, illetve zenekarral játszanak a közös zenéléseket felemlegetve.

A jazz folytatódott Charlie-val, aki a Georgia on My Mindot énekelte el. Hallottunk már jobbat is – a Georgiából is meg Charlie-tól is. Majd egy Chopin-keringő úszott át finoman jazzbe úgy, ahogyan arra csak Vukán lelke és ujjai képesek. Bőgőn Berkes Balázs kísérte, akivel 48 éve játszik együtt különböző felállásokban. A doboknál Kőszegi Imre és Balázs Elemér ült (felváltva), az ifjabbik dobossal 18 éve zenélnek együtt.

Akár jazz szólt, akár filmzene, a humor, a finomság nem hiányozhatott, és a sajátos vukáni nyelvezet, amellyel a nagy zeneszerzőket is úgy tudja interpretálni, hogy ne sérüljön azok becsülete, mégis saját hangját is hallassa. A zongora pedig olyan számára, mint egy barát, akivel jókat beszélget, csak éppen hallja még pár ezer ember. Ehhez nem elég a technikai tudás, ehhez lélek is kell.

Állítólag másik szakmája, a fogorvoslás végzése közben is a zenére gondol, számára a fúrógépek is zenélnek. Kevesen képesek így helyt állni két világban, ahogy ő teszi fogyhatatlan energiával. De vissza a koncerthez, amelyet majdnem végig kivetítőn is láthattunk annak előnyeivel és hátrányaival együtt: az első blokkot Gershwin Kék rapszódiája zárta a Budapest Saxophone Quartettel, amely zenekarral ma is koncertezik a zongorista. Persze ezt is meglehetősen saját értelmezésben hallhattuk.

A változatos és pörgős első részt egy lassabb és kevésbé érdekes második felvonás követte, amelyben inkább Vukán György szimfonikus és kórusműveiből hallhattunk részleteket. Az East Side Story egy szép indítás volt, a szólista mellett Szepesi Bence játszott klarinéton, továbbra is a fiatal, tehetséges zenészeket felvonultató Ventoscala Szimfonikus Zenekar kíséretében.

Vukán ezután Latinovics Zoltánra emlékezett egy neki szánt filmzenével, amely kissé melankolikus hangulatot teremtett. Ezt követte miséjének két tétele, amelyet II. János Pál magyarországi látogatásának tiszteletére írt. A mű monumentális, mégsem tükrözi annyira a sokoldalú zenész kiemelkedő képességeit. A koncertet az f-moll Zongoraversenyének egy tétele illetve a Tell Me Why című dal zárta, melyben maga Vukán György is énekelt. Vagyis zárta volna, hiszen igazi zárásnak még egy Chopin-művet hallhattunk fuvolával, illetve egyedül Vukántól az Over The Rainbow-t, egyszerűen, szépen, tökéletesen. Talán ebben a dalban volt benne igazán az egész életmű.

(2009. április 27. 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - 60 éve a pódiumon − Vukán György; km: Berkes Balázs, Budapest Saxophone Quartet, Charlie, Ligeti András, Meláth Andrea, Szakcsi Lakatos Béla, Ventoscala Szimfonikus Zenekar, Jazz and More Choir; vez.: Meskó Ilona)