Hedvig

Várd a májust jazzesen!

2009.05.11. 00:00

Programkereső

A jazzbe már születésekor belekódolták, hogy története során a világ legkülönbözőbb sarkaiban keletkezett zenéket fogja önmagába olvasztani, hiszen maga is egyfajta fúzió gyermeke, s lételeme, az improvizáció, sok autentikus és újabb keletű muzsikának is sajátja. Egy 21. századi jazzfesztiválnak elhagyhatatlan jellemzője a stiláris sokszínűség, amellyel emlékeztet rá, hogy a jazz műfaja mindig befogadó marad a vele kapcsolatba kerülő irányzatokkal.

George Duke (fotó: Bobby Holland)

Big band jazz

A jazz fősodrához legközelebb eső produkcióra a Jazztavasz fesztivál zárónapján kerül sor a tízéves Budapest Jazz Orchestra koncertjével, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. S ha már születésnapos a BJO, világsztár vendégművész is dukál melléjük. A zongora és a mikrofon mögött a funk jazz egyik hercege, George Duke foglal helyet ez alkalommal.

A BJO puszta léte lehet, és reméljük, marad a cáfolata annak a megállapításnak, hogy a történelem ismétli önmagát. A jazztörténetben a bigbandkorszak a swing stílus elterjedésével párhuzamosan indult, majd a gazdasági válság és a világháború következményeként fellépő általános elszegényedés eredményeképp sorra kellett szélnek eresztenie zenekara tagjait többek közt Count Basie-nek, Benny Goodmannek és átmenetileg Tommy Dorsey-nak. Bár a válság most is világméretű, mi mást kívánhatnánk a tizenhat tagú nagyzenekarnak, mint azt, hogy akár Duke Ellington big bandje, ők is töretlenül folytathassák pályájukat még hosszú évtizedekig, és vendéglistájukat, melyen Dave Liebman, Bob Mintzer, Johnny Griffin, Peter Erskine, Jasper van’t Hof és Kevin Mahogany is szerepel, további nevekkel gazdagíthassák.

A BJO különös szinergiában működik zongoristákkal. Tavaly megjelent CD-jüket, az Imagest, amelyet Oláh Kálmánnal vettek fel, a legpatinásabb amerikai jazz-szaklap, a Down Beat négy csillagra tartotta érdemesnek, melynek szöveges megfelelője: kiváló. (5-öst a mérföldkő jelentőségű remekművek kapnak.) Más orgánumok is elragadtatva szóltak az albumról, a Jazzreview.com című portál egyenesen úgy fogalmaz: ha valaki 2008-ban csak egyetlen bigbandlemezt vásárolna, legyen az az Images! S ha a hallgató úgy dönt, 2009-ben csak egy bigbandkoncertet hallgat meg, nem dönthet rosszul, ha a BJO George Duke-kal közös fellépésére vált jegyet.

Duke, ahogy a BJO is, régóta készül erre a közös munkára: a bigband számára készít hangszereléseket kedvelt örökzöldekből és saját szerzeményekből. Természetes, hogy a hangversenyzongora mellett szintetizátoron játszani és énekelni is hallhatjuk a hatvanhárom éves funk jazz-nagymestert. George Duke több mint négy évtizede kezdte a pályát, s éles stiláris kanyarokat tett, mielőtt a neki leginkább fekvő jazz funkhoz kilyukadt - ezt mutatja partnereinek névsora is: játszott Jean-Luc Pontyval, Frank Zappával, Cannonnball Adderleyvel és Sonny Rollinsszal. A hetvenes évek végén aztán Stanley Clarke-kal alapított zenekart Clarke-Duke Project néven. Ezután főként popproducerként dolgozott, mely tevékenysége öt Grammyt hozott neki, de a jazznek soha nem fordított hátat, s időközönként kiadott új lemezeket is. A 2006-os In a Mellow Tone áll eddigi munkái közül talán a legközelebb a mainstream jazzhez (melyről a Müpa-beli koncerten is felcsendülnek majd áthangszerelt szerzemények), a 2008-ban napvilágot látott Dukey Treatsszel pedig visszatért a ragadós funk világához.

Bár koncert-beharangozókban gyakran olvashatunk kilátásba helyezett meglepetésekről, ez alkalommal valóban lesz belőle, méghozzá kettő is, és egyik kellemesebb, mint a másik.


Elsa Valle

Afro-kubai jazz

A jazzt, mint tudjuk, afro-amerikai és európai zenei szálakból sodorták, s cseppet sem volt meglepő, amikor a kubai zene fonala is csatlakozott e szövethez. Az afro-kubai, avagy latin jazz nyomai már az 1920-as években felfedezhetőek a fősodort alakító előadók játékában, így például Jelly Roll Morton zongoraszólóiban, melyekben spanyolos ritmizálást alkalmazott. Márpedig Morton nem kevesebbet állított, mint hogy ő találta fel a jazzt 1902-ben, tehát ha valaki, ő tudta, mit tehet vele. Persze a jazz nem oly egzakt létező, mint a golyóstoll, amiről el lehetne képzelni, hogy egy személy találta fel, de ez más lapra tartozik.

A kubai zene hivatalos beiktatása a jazzbe Dizzy Gillespie nevéhez fűződik. Trombitás kollégája, Mario Bauza hívta fel figyelmét egy bizonyos Chano Pozo nevű kubai ütőhangszeresre, akivel Gillespie jelentős felvételeket rögzített 1947–48-ban. Együttműködésük csak azért szakadt meg, mert Pozo heves vérmérsékletének következtében végzetes kimenetelű verekedésbe keveredett egy harlemi mulatóban.

A bebopnak viszont ettől kezdve egyre többet alkalmazott fűszerévé váltak a latin, főleg a kubai ritmusok, lett légyen a közeg bigband vagy kiszenekar. Amíg a jazz megőrizte táncolható mivoltát, és még azon túl is időről időre megjelent benne a latin ritmusvilág lüktetése, a latinos dallamalkotás és díszítések, illetve a konga, a bongó, a timbales és más ütőhangszerek alkalmazása. Stan Kenton zongorista-zenekarvezető, Cal Tjader vibrafonos, Tito Puente és Mongo Santamaria ütőhangszeresek egykor mind rendkívül jelentős képviselői voltak a műfajnak, s a sort még hosszan lehetne folytatni, míg elérünk a jelenig. Az elhagyhatatlan nevek közt van Chico O'Farrill zenekarvezető, Bebo Valdes zongorista és fia, Chucho, Ray Barretto ütőhangszeres, Eddie Palmieri zongorista, Paquito D'Rivera klarinétos-szaxofonos, Arturo Sandoval trombitás vagy Gonzalo Rubalcaba zongorista.

Ramon Valle zongorista, a Jazztavasz 2009 középső napjának sztárja még csak negyvenöt éves, de már olyan jelentős személyiségekkel játszott együtt, mint Roy Hargrove trombitás, és állandó partnerének tekintheti Horacio "El Negro" Hernandez dobost, aki magával Dizzy Gillespie-vel, Gonzalo Rubalcabával, Michel Camilóval és a latin rock hősével, Carlos Santanával is dolgozott. Valle pályája sajátosan alakult: klasszikus zenei képzést kapott, s a jazzel is - ha lehet ilyet mondani - annak vegytiszta formájában ismerkedett meg közelebbről, majd erre az alapra helyezte a tradicionális kubai stílusokra jellemző megoldásokat. Így válik zenei megközelítése rendkívül egyénivé, amelyet például Danza Negra című, Ernesto Lecuona zongorista-zeneszerző emléke előtt tisztelgő albumán is hallhatunk. Május 20-án nemcsak ő, hanem triójának állandó bőgőse, Omar Rodriguez Calvo is jelen lesz. A harminchat éves Calvo szintén klasszikus zenével kezdett, aztán jazzel és popzenével is foglalkozott. Partnerei közt ott volt a gitáros Mike Stern vagy a harsonás Nils Landgren is. Elsa Valle, Ramon húgának nevét, előadóművészi tehetségét és az általa vezetett formációkat pedig aligha kell bemutatni a magyar közönségnek. Egy ideje mindkét testvér Európában él, míg Ramon Németországot, Elsa Magyarországot választotta otthonául. Az énekesnő Rumba Caliente formációjában mindazok az izgalmas, autentikus zenei elemek megtalálhatók, amelyek annak idején Dizzy Gillespie-t is elkápráztatták, s előfordulhat, hogy ezen az estén épp a kubai vendégművészek gondosodnak majd inkább a jazzes ízekről.


Barabás Lőrinc Eklektric

Nu jazz

A visszaszámlálás során pedig elérkeztünk a május 16-i, Fesztivál Színház-beli nyitókoncertekig, s egyben a legkurrensebbnek nevezhető jazzirányzatig, amelynek gallyait - hiszen ágnál is vékonyabbak ezek a különbségek - összefoglaló néven nu jazznek szokás hívni. E stílus legfontosabb jellemzője, hogy nagymértékben támaszkodik az elektronikus hangszerek, a számítógépprogramok által létrehozott hangminták, a lemezjátszó-recsegtetés (scratchelés) által keltett hanghatásokra. Az alaplüktetés (groove) gyakran statikus, monoton; a kompozíció viszonylagos oldottságával, inkább jelzésértékű csomópontok alkalmazásával nőhet az improvizációk szabadságfoka. És szabadabb módon válik lehetségessé más hangzó tradíciók beemelése az alapszövetbe: nem ritka megint csak az afro-kubai, a brazil zene, a reggae, az indiai vagy az arab zene alkalmazása, akár csak hangmintákon.

A Barabás Lőrinc Eklectric a jazz mellé a hiphop, a dub, a reggae, a French house vagy az electronica elemeiből válogat, s ezt oly sikeresen teszi, hogy a jazzközeli előadók esetében ritka módon népes rajongótáborra tett szert. Bátran állíthatjuk, hogy kultzenekarrá vált. Persze az építőkockák közül ügyes kézzel válogatni egy dolog, de a siker magyarázatához hozzá tartozik a hangszerek ésszel és lélekkel való megszólaltatása is. Nemcsak a zenekarvezető-névadó trombitásról, de formációjának minden tagjáról elmondható, hogy fiatal koruk ellenére egyenként és csapatban is saját hanggal bírnak.

Az este fő produkciójának vezetője, Dhafer Youssef Tunéziában született, ami eleve meghatározta zenei pályájának kezdetét. Ötévesen a helyi iszlám közösség szigorú hagyományai szerint tanult énekelni, majd autodidakta módon, de a hangszer tradicionális megszólaltatási módjait tiszteletben tartva sajátította el az udon, az arab lanton való játékot. Zenéje az iszlám spirituális-misztikus vonalából, a szufizmusból és az arab költészet trubadúrhagyományából indul ki, s ez a vonal fut össze egyéni módon a jazzel és az electronicával, azaz a nu jazzel. Youssef jelenlegi, a kísérletező norvég jazz-szcéna üdvöskéivel alakított zenekarában éteri effektek, masszív basszusalapok, feszes és komplex ritmusok találkoznak csipkefinomságú udfutamokkal és földöntúli énekhanggal, így hozva létre múlt és jelen, hagyomány és modernitás, akusztikus és elektronikus hangzások ölelkezését.

JAZZTAVASZ 2009

2009. május 16. 19:30 Fesztivál Színház - Barabás Lőrinc Eklektric; Dhafer Youssef (Tunézia)

Km.: Barabás Lőrinc Eklektric (tagjai: Barabás Lőrinc/trombita, Premecz Mátyás/billentyűs hangszerek, Bata István/basszusgitár, Delov Jávor/dob, Fábián Juli/ének, Sena Dagadu (MC Sena)/ének, Élő Márton/pozan, DJ QC/scratch), Dhafer Youssef (ud, ének), Eivind Aarset (elektromos gitár), Audun Erlien (bőgő), Rune Arnesen (dob)

2009. május 20. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - Rumba Caliente Special - Elsa Valle és kubai sztárvendégei

Km.: Elsa Valle (ének), Ramon Valle (zongora), Omar Calvo Rodriguez (bőgő), Nils Fischer (ütőhangszerek), Winand Gábor (szaxofon, fuvola, ének), Petz Bálint 'Pan Con Solo' (gitárok, tres)

2009. május 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem -
Budapest Jazz Orchestra

Km.: George Duke (USA)