Kelemen, Klementina

Állandóság huszonöt év változásaiban

2009.11.18. 12:36

Programkereső

Huszonöt éves a Makám zenekar, ez az úttörő, pár hangról felismerhető etnozenei együttes, amely Krulik Zoltán vezetésével sikeresebb és aktívabb, mint bármikor korábban. Úgyhogy ez a jubileum nem kell arról szóljon, hogy szebb múltat rajzoljanak maguknak, mint amilyen volt. Az ünnepi koncertet november 25-én tartják a Művészetek Palotájában, amely egyben az új lemez bemutatója is.

FE: Hogyan lehet huszonöt évet egy koncerten felidézni?

Krulik Zoltán
Krulik Zoltán

Krulik Zoltán: Nem lehet, csak villanásokat, és így is három órás koncertre számítok. Huszonöt év alatt három instrumentális és tizenkét vokális lemezt adtunk ki, így nyilván a vokális korszakot fogjuk jobban dokumentálni, ez a gazdagabb. Persze azért az indulás éveiben sokkal nehezebb volt lemezt kiadni. A Makám-korszakot megelőzte egy négy éves Makám-Kolinda korszak, azt pedig egy szintén ötéves  C.S.Ö. - ez a rövidítés a Creativ Stúdió Öt elnevezést takarja -, ami gyakorlatilag a későbbi Makám tagjaiból állt '75-80-ig, viszont Szőke Szabolccsal a Makám és Kolindában ismerkedtem meg. Az ős-Makámban ő gadulkán, Szalai Péter tablán, Juhász Endre oboán és Bencze László nagybőgőn játszott. A Közelítések című lemez (Hungaroton, 1988) megőrizte az első korszak lenyomatát, ami kb. '90-ig tartott. Nagyon összetartó volt a zenekar, hétfőtől péntekig tíztől kettőig próbáltunk minden nap, és más zenekarban nem is játszhattunk. Egyedül Peti, aki az észak-indai zenét velünk nem tudta gyakorolni, játszhatott a Kozma András-féle Calcutta trióval. Nekem nehéz volt megszokni a '90-es évek második felétől, hogy több zenekarban játszanak a zenészek, most már elfogadom, de nagyon nehezen szoktam meg. Az első korszakot csak két, igaz hosszabb darab erejéig tudjuk a MüPában felidézni, sajnos kommunikációs zavarok voltak, így Lantos Zoli lesz velünk, aki ugyan nem volt tagja  a Makámnak, de nagyon sokat zenéltünk együtt annak idején, és Juhász Endre. Úgy tervezem a műsort, hogy a jelenlegi zenekar nyitja meg rövidebben, így is fejezzük be, és közte időrendi sorrendben villantjuk fel a két és fél évtizedet.

FE: Ebből az első komoly, összetartó műhelyből valóban saját hang került ki, aminek azután már több lemez is megőrizte a fejlődési fázisait.

KZ: Igen, ugyanis kezdetben melodikus darabokat írtam, sok improvizációval, témákkal, arranzsokkal, groove-okkal. A Közelítések minimálzenei hatást mutat. Az első  korszak '90-ig tartott, akkor hívtam a zenekarba a Grencsó István jazz szaxofonost, aki néhányszor már vendégzenészként szerepelt, és megkedveltük egymást. Hihetetlen nagy tudású és gazdag ízlésű ember, megtalálta a helyét az akkori Makámban, nagyon nagy zenei intelligenciával ráérzett, hogy mi kell ide. Ha valaki meghallgatja azokat a szólóit, remekek.

FE: A Skanzen című lemez jelzi az újabb korszak eljövetelét, amióta a zenekarba énekesnőket hívsz meg: Lovász Irént, Bognár Szilvit, Palya Beát, Szalóky Ágit Herczku Ágit, Lázár Erikát.

KZ: A korábbira emlékeztető műhelymunka még az első vokális lemezen is érződik. Szerintem ha kronologikus sorrendben végighallgatja valaki a lemezeinket, akkor szerves alakulást fog érzékelni - nem mintha nem férne bele egy radikális váltás egy alkotó közösség életébe. Nálunk egyszer csak megjelent az énekhang. Már nem a szaxofon, vagy az oboa volt a középpontban, hanem a női hang. Az ember pályáján vannak intuitív, vannak tudatos, szándékolt és vannak sorsszerű lépések. Az én alkotói pályám nem mondható megtervezettnek, hagytam magam befolyásolni. Inkább csak sejtés volt, hogy a Grencsó Pista jó lesz, de azért mindig magam választottam ki a tagokat, előtte többször is megnéztem őket színpadon. Amikor az énekeseinket kiválasztottam, ugyan még a pályájuk elején voltak, de azért már lehetett látni, hogy igazgyöngyökről van szó. Mind nagyon odaadóak voltak a közös munkában, hosszan dolgoztunk azon, hogy hogyan legyen megformálva az a népdal, vagy akár az általam írt ének. És mindegyikükben hihetetlen kreatív erő dolgozott, megvan bennük az az őserő, meg hát az isteni szikra, ami kell. Nem véletlen, hogy mindannyian ilyen messzire jutottak.

FE: Az új lemezen mindjárt két új énekesnőt mutatsz be.

KZ: Sikerült megtalálnom két gyönyörű hangú énekesnőt Hornai Zóra és Korzenszky Klára személyében, és azt is sorsszerűnek tartom, hogy miért mindjárt kettőt. Megvallom, több vasat is tartottam a tűzbe, hiszen csak úgy lehet igazán kipróbálni valakit, hogy elkezdesz vele dolgozni. Persze az ember meghallgatja, próbára elhívja, de igazán csak a színpadon dőlnek el a dolgok, hogy bele tud-e ebbe a már kialakult, összeszokott társaságba illeszkedni, emberileg is. Ehhez kell 20-30 koncert. Sőt, én azt mondom, hogy egy zenekar akkor érik össze, ha legalább száz-kétszáz koncertet és 2-3 évet maga mögött hagy. Mivel annyiszor átalakult a zenekar, tudom, hogy mikortól látom már a kézmozdulata ívéről, a fúvós beintéséről, hogy együtt vagyunk. Amikor félszavakból, apró mozdolutakból is megértjük egymást. A két új énekesnővel most szépen beért ez az állapot. Azért vannak ketten, mert a dalok is többfélék, Klári hangja az autentikus népzenei hang, Zóra pedig a jazzt és a populáris zenét ismerő, attitűdjében is ilyen alkat, tehát két teljesen eltérő egyéniség. De mind a ketten színpadon vannak végig, mert vokáloznak is egymásnak a másik dalaiban.

Makám: Yanna Yova
Makám: Yanna Yova

FE: Te vagy az együttes szövegírója is, és az új lemez ebben is stílusváltást hozott magával.

KZ: Már a második lemeztől, a 9 colindától én írtam a szöveget. Korábban is írogattam verseket, össze is gyűlt már egy kötetre való. De az más, ez viszont egy alkalmazott műfaj, az új lemezen vannak egészen meredek szövegek, olyan értelemben, hogy már nem archaizálnak. Kezdetben a népdal formához a szöveg archaizáló szemlélete érvényesült, amit a kolindák tematikájától kezdve a tematika is meghatározott. A Szindbád egy szerepjáték, virtuális játékos utazás, ott kiléphettem magamból, de ott is volt bőven archaizáló szöveg. Az Anzix megint visszább lép, mert a balkáni háború a tematikája, és a dalokat vagy én írtam vagy gyűjtöttem és arranzsáltam, de mind a nő szemszögéből szólalnak meg. Az Almanach kifejezetten egy családi képeskönyv. Már ezen a lemezen is van egy-két olyan szöveg, ami inkább a mai énemet tükrözi, az új lemezen viszont még inkább a városi létet próbálom megragadni.

FE: Mit jelent a címe, a Yanna Yova?

KZ: Ezt én is kutatom... Fel is szoktam tenni a közönségnek a kérdést, ha valaki tudja, akkor jöjjön és mondja meg, a jutalom egy Makám CD. Valójában ez egy nyelvi játék, egy refrén. A  dal egy apokaliptikus látomás Európa elsüllyedéséről, ugyanakkor mégis vidám valahogy. Az Őrségben nyáron egy koncerten odajött egy kisgyerek, és azt mondta, hogy ebben annyi félelmetes és szomorú dolog van, hogy a Yanna Yova nem lehet más, minthogy Isten, segíts,  mert itt nagy baj van. Azonnal odaadtam neki a lemezt, ez tökéletes válasz volt. Azt is hallottuk, hogy ezek bolgár női nevek, de most találkoztam egy bolgár fiúval, aki szerint a Yova ugyan nem, de a Yanna lehet női név.