Előd

Hegedűszaltó háló nélkül

2010.04.08. 17:54

Programkereső

Alexander Balanescu, az itthon is népszerű hegedűs házigazdája a Müpában Kovács Ferenc és Balogh Kálmán együttese, a Magony lesz.

A „vonós fenegyerek" titulus a világ mai kócos, posztmodern, crossover zenei életében olyan gyakori, hogy már szinte külön fémjellé vált, amelyre elég sok előadóművész rátalál, és hordja rendesen, hitelesen. S hogy mit is jelent ez pontosan? Ha egyszer valóban belekerül ez a kifejezés a zenei lexikonokba, alighanem az alábbi jellemzőkkel fogják definiálni.

Nigel Kennedy, Lajkó Félix, Kronos Quartet, L. Shankar, Didier Lockwood - olyan vonós zeneművészek, akik elindultak valahonnan, aztán kikötöttek valahol egész máshol, de közben mindvégig magukkal vitték azt a sok kincset, amelyet pályájuk legelejétől kaptak, és továbbadtak. A hegedű talán azért alkalmas arra, hogy ezt a döbbenetes próteuszi bravúrt zsinórban többször is végbevigye, mert ez a hangszer a világ négy kontinensén vált olyan eszközzé, amely hitelesen tolmácsolja az adott régió népi és műzenéit egyaránt. A hegedű szálló, teres hangzása, rugalmas, hajlékony intonálása, virtuóz technikai lehetőségei harmónia- és szólóhangszerként egyaránt predesztinálják erre a földrészeken és civilizációkon átívelő karrierre.

Nem érdemes a fent nevezett előadók pályáját egyenként sorra venni. Művészi öntudatra ébredésük folyamata ugyanis sok tekintetben nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a Müpa áprilisi hegedűművészei találtak saját magukra és később egymásra. Alexander Balanescu Londonban és a New York-i Juilliardon szerezte pedigréjét. Tanulmányai és vonzásai arra ösztönözték, hogy mai közönségnek játsszon mai zenét, ezért a kortárs szerzők előadói praxisába vetette bele magát. Ám hamar kiderült, hogy ennél többet szeretne: olyan zenét játszani, amely irányát a közönség szélesebb körével való diskurzus szabja meg. Saját kvartettjének megalapítása egyben a nyitást jelentette egy végtelenül kozmopolita zeneszemlélet irányába: a Balanescu Quartet közreműködött például Rabih-Abou Khalil 1986-os lemezén, ahol a libanoni lantművésznek Balanescuék adták a döntő impulzust, hogy a divatos és kissé felszínes etnojazzből kiindulva rátaláljon puritán, arab és európai tradíciókon egyaránt nyugvó kamarazenei stílusára. Balanescu gyakran tért vissza szülőhazájához zenei inspirációért: a román népzenét tanulmányozó, klasszikus képzettségű művészhez ekkor került közel Bartók életműve, és annak sajátos interpretációja. Magyar népzenészekkel is ennek köszönhetően került kapcsolatba: a Muzsikás együttes 1998-as Bartók-albumán az eredeti gyűjtéseket a Muzsikás, Sebestyén Márta és Balanescuék elevenítik fel autentikus előadásban és a bartóki feldolgozásban egyszerre.

Balanescu mostani házigazdája, a Magony zenekar kiemelt hegedű- és trombitaművészünknek, Kovács Ferencnek saját formációja, vagy talán inkább zenei alteregója. A Magony ugyanis nagyon sokféle felállásban játszotta már a művészeti vezető szerzeményeit, amelyek a magyar népzenei hagyományokkal nagyon intim, közeli viszonyt ápolnak, és erős elkötelezettséget mutatnak a kortárs improvizatív zene iránt is. Kovács Ferenc vonzásairól sokat elárul, ha tisztázzuk, hogy meghatározó partnere a magyar népzenei ihletésű jazzformációknak, így Dresch Mihálynak, Balogh Kálmánnak vagy a Djabe együttesnek. A Magony zenéjében, ebben a magyar népzenei ihletésű rögtönzött hegedűmuzsikában a népdal immár közvetett forrás. Kovács hangszerének stílusa ennek értelmében a rusztikus, népies vitalitást és spiritualitást hajszálpontos ritmikával, jazzesen sodró tempóval és elképesztő technikai virtuozitással ötvözi.

Április 10, 19:30 Műpa Fesztivál Színház

Magony & Alexander Balanescu

Km.: Alexander Balanescu, Kovács Ferenc (hegedű), Balogh Kálmán (cimbalom), Szandai Mátyás (bőgő), Bede Péter (szaxofon)