Friderika

90 éves lenne Charlie Parker

2010.08.29. 11:20

Programkereső

Augusztus 29-én lenne kilencven éves Bird, azaz Charlie Parker Jr. (1920-1955), akinek pályája – társaival együtt – a negyvenes években meghozta a modern jazz leválását a tánczenéről. A Bird, néha pedig a Yardbird volt a ragadványneve, mert szaxofonszólóinak szárnyalása sok embert emlékeztetett a madarak röptére.
Charlie Parker
Charlie Parker

A Missouri állambeli Kansas Cityben nőtt fel, szüleinek egyetlen gyermekeként ahol virágzott a dzsessz, a blues és a gospel. Hétéves korától tanult zenét, s bár apja is muzsikus volt, kezdetben nem sok zenei tehetséget árult el, a legenda szerint az iskolai zenekarból ki is tették. Tizenöt évesen otthagyta az iskolát, helyi jazzegyüttesekben játszott és megállás nélkül gyakorolt. 1939-ben utazott New Yorkba először és majdnem egy évig ott ragadt, hogy profi zenekarokkal játszhasson, tanulhasson - a világváros stílusa, atmoszférája átalakította zenéjét. Bár sok munkája ekkor még nem volt, részt vett a jam session-ökön, de későbbi emlékezése szerint ezt eléggé unta: mindig ugyanazokra a harmóniamenetekre improvizáltak. Akkor még csak érezte, de nem tudta lejátszani, amire - az újra - vágyott.

Rendszeres munkát a Jay McShann nagyzenekarba kapott, itt ismerkedett a későbbi modernisták közül például Dizzy Gillespie-vel. Első szólóját 1941-ben rögzítették lemezre. Parker ekkor már úgy játszott szaxofonon, hogy az akkordok nagyobb hangközeit választotta a szűkebbek helyett dallamvonalnak, és az ennek megfelelő, változatosabb harmóniamenetre állt át a kíséret. Stílusának kifejlődéséhez a későbbi ritmikai és a frazeológiai invenciók is jelentősen hozzájárultak. Rövid chicagói kitérő után végleg New Yorkba költözött, alkalmi munkákból tartotta el magát. Éjjelente Gillespie, Thelonious Monk és Kenny Clark társaságában örömzenélt, ekkoriban kristályosodott ki az - inkább attitűdjében mint zeneesztétikájában - forradalmi bebop stílus. Az irányzat sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a játék technikai elemeire és az összetett harmóniákra, mint az énekelhető dallamokra. A számok jellemzői a gyors tempó, újszerű harmóniák, nehezen játszható nyolcados futamok és a hosszú rögtönzések voltak. A stílus térhódítása mint önálló előadó-művészeti műfaj önállósította a jazzt, miközben az igényes jazz művelői egyre jobban elszakadtak a szving tánczenei jellegétől.

Parker pályafutásának legjelentősebb időszaka 1951-ig tartott, 1947-ben alakította meg talán legtermékenyebb kvintettjét Miles Davis, Duke Jordan, Tommy Potter, és Max Roach társaságában 1949-ben és 1950-ben átrándult Európába is. Régi álmát valóra váltva vonósokkal is készített felvételeket.

Pályájának vonala azonban tizenéves kora óta tartó drog- és alkoholfüggősége miatt többször is megtört, 1951-ben a kábítószer-csoport kérésére bevonták működési engedélyét. Fellépéseket mulasztott el, sokszor hangszerét is zálogba csapta, hogy pénzt szerezzen. Amikor Kaliforniában élt, a kábítószer hiányát alkohollal pótolta, egyszer még szállodai szobáját is magára gyújtotta. Fél évet töltött elvonókúrán, de a kezelés eredménytelennek bizonyult. 1954-ben, hosszabb ideje rendszeres munka nélkül, kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, végül a legendás Pannonica bárónő, a zenészek nagy patrónusának lakásán érte a halál 1955. március 12-én. A halál hivatalos okaként tüdőgyulladást és egy vérző fekélyt állapítottak meg, de májzsugorodást és szívrohamot is diagnosztizáltak, a halottkém 65 évesnek becsülte, pedig csak 34 éves volt.

New Yorkban még életében, 1949-ben neveztek el róla egy jazzklubot (Birdland, azelőtt Clique), itt lépett fel utoljára. Utóéletének érdekes epizódja, hogy a színész-rendező Clint Eastwood filmet forgatott róla Bird címmel (1988), mely azonban túlságosan az életrajz árnyoldalaira koncentrál, és alig villantja fel a jazz egyik legkreatívabb, legzseniálisabb megújítóját.