Jácint

Barokk utca Bejrútban

2010.11.07. 12:43

Programkereső

Alapvetően akusztikus, nyugodt, érett zenével érkezik az óriási népszerűségnek örvendő világzenei énekesnő, Natacha Atlas – aki ezen a néven született, bár olyan, mintha ő választotta volna. Új lemezének programját egyrészt a világot sújtó válság, másrészt az európai és arab kultúra közötti kulturális közeledés célja inspirálta.

Mounqaliba, vagyis reverzió, az előre haladás ellentéte. Natacha Atlas gondolatai, a közel két éven át készült új lemez témái e körül forognak, mert mostanában azt tapasztalja, hogy ugyan van, amiben ment a világ elébb, de mintha inkább hátrafelé haladnánk. Ezt az állapotot fejezi ki az arab fogalom, a mounqaliba.

A lemez másik gondolati fókusza az, amiről Atlast szinte az egész világon ismerik: újra meg akarta mutatni az európai világ, a nyugati klasszikus zene, másrészt az arab zene és a muszlim gondolkodás közötti kapcsolatokat, átjárhatóságokat, hasonlóságokat. Ha a visszalépést ebben az értelemben vesszük, hátralépve és szemlélődve az azonosságokat keressük, akkor már nem csak olyan negatív konnotációt hordoz, mint a válság inspirálta mondanivaló.

Atlas fő alkotótársa a lemezen társa a magánéletben is: Samy Bishai, az egyiptomi származású brit hegedűs, aki a vonószenekari hangszereléseket is készítette. Aktuális gondolataik kifejezésére a Magyarországon is ismert és olvasott klasszikus indiai költő, Rabindranath Tagore sorait is felhasználták.

Atlas Belgiumban született, apja egyiptomi neurológus, anyja angol jelmeztervező. Apai nagyapja rövidítette le nevét El Atlasiról, amikor Európába költözött. Egy marokkói többségű városnegyedben nőtt fel, ahol énekelni és hastáncolni is megtanult. Apjának hatalmas LP-gyűjteménye volt arab és európai zenékből, amelyek között Fairuz-Rahbani stílusú, arab és nyugati jegyeket egyesítő felvételek is voltak, és ezeket Natacha már akkor nagyon kedvelte. Később, szülei válása után az angliai Sussexben tanult tovább, majd Northamptonba költöztek, ahol már rockénekesként kezdte útkeresését. Belgiumban és az Egyesült Királyságban több zenekarban is működött, még egy salsaegyüttesben is, de egyre inkább az arab és török zene kötötte le, valamint a Közel-Kelet, ahová inspirációért, a gyökerek kutatásáért utazott.

Persze mindez nem lett volna elég ahhoz, hogy Atlas ismertté váljon. Világhírűvé szenvedélyes és erőteljesen telt, melizmákkal és hajlításokkal gyönygyöző, pompás hangja tette, amely már megszólalásában kifejezi az arab-európai fúziós célt. Az első slágerlistás áttörést 1991-ben érte el: egy klubsiker és a Jah Wobble-lel felvett album után a Nation lemezcég összehozta a TransGlobal Undergrounddal, egy eleve multikulturális felfogású londoni társasággal, akik felkérték, hogy csatlakozzon az alapzenekarhoz. Ők egyengették közben szólóénekesi pályáját is. A zenekarból Tim Whelan, Hamid Mantu és Nick Page (aka Count Dubulah) szerezték Atlas első szólólemezének, az 1995-ös Diasporának zenéjét. A TGU nagyon nagy hatást gyakorolt az utóbbi bő évtizedben mind a világzenére, mint a partikultúrára - meg a kettő közeledésére is. Ebben fontos szerepe volt a kemény groove-nak, az egzotikus hangszereknek, az ügyesen beépített sokféle világzenei elemnek, a kreatív show-nak és persze Natacha Atlas hangjának és elbűvölő megjelenésének. A zenekar Magyarországon is nagyon népszerű, többször is fellépett itt.

Natacha Atlas szólópályáján az áttörést az 1999-es lemez, a Gedida hozta meg. A saját szerzemények mellett ezen már szerepel egy olyan feldolgozás, ami nagyon jellemző rá, és amely egészen új köntösbe öltözteti az eredeti témát, meglepő párhuzamokat, de még inkább ellentéteket felmutatva ezzel. A Mon Amie La Rose - amelyet Francoise Hardy tett híressé - Natacha által készített arabos feldolgozása díjnyertes dal lett Franciaországban.

Lehet az egy James Bond-film főcímzenéje vagy éppen a blueslegenda Screaming Jay Hawkins szerzeménye, az I Put a Spell on You, a Natacha-féle verzió mindig újdonságot hordoz - utóbbi ráadásul az egyetlen angol nyelvű dal az Ayshteni című, túlnyomórészt Egyiptomban rögzített lemezén. Óriási siker lett a What Lola Wants című film betétdala. Eredetileg a mozi főszerepét is Atlasnak szánták, ám a forgatás késése miatt ettől ő visszalépett. Rengeteg alkalommal hívták és hívják különböző felvételekre vendégnek, köztük Jean Michel Jarre a nagy, ezredfordulós produkciójához.

Az elektronikus zenétől már a The Natacha Atlas and Marc Eagleton Project 2002-es albumával elkezdett távolodni. A fordulatot a Mish Maoul című 2006-os szólemeze vitte tovább, amelyben a gyerekkori, marokkóiak által lakott előváros hangjai köszönnek vissza. A következő, az Ana Hina című korongon, melyet Harvey Brough produceri közreműködésével készített, nyitott a kortárs komolyzene felé, de azért megmaradt az 1950-es, 1960-as évek arab zenei világánál.

Az új lemezen található egy mellbevágó feldolgozás, amely Nick Drake egyik dalából készült. Az album többeket felvonultat szerzőként és hangszeresként, akikkel Atlas az utóbbi években dolgozott: például Jocelyn Pookot, és feltűnik rajta a Korszellem is Peter Joseph filmjéből. A társadalomteoretikus Zeitgeist Addendum című, második ilyen jellegű dokumentumfilmje társadalmi, globális problémákkal foglalkozik, a pénzügyi világgazdasági válságot és szeptember 11-et megpróbálja új összefüggésbe helyezni. Bishai mellett a lemezen és a turnén kitüntetett szerep jut Zoe Rahman jazz-zongoristának. Mindezen túl harmonika, fuvola, ütőhangszerek és a vonósok határozzák meg a hangzást, ami azért jellemzően közel-keleti. Vagy ahogyan Atlas összefoglalta: olyan, mint a bejrúti utca hangjainak és az európai barokk zenének a keveredése.

Amikor egy muzulmán világi lapnak nyilatkozott nemrégiben, Atlas kijelentette, mindig két identitást fog magáénak érezni, az arabot és az európait. Arról is beszélt, hogy európai neveltetése során tinédzserként elhanyagolta apai örökségét, amikor azonban arab zenét hallott egy brüsszeli klubban, megérintette valami. Visszatekintve belátta, hogy akkor hamar a ló túlsó oldalára esett. Mára pedig felismerte, hogy nem megváltoznia kell, hanem elfogadnia azt, amibe és ahová született, amilyennek az Isten teremtette. Ő olyan valaki, aki két nyelven álmodik.

November 12. 19:30 - Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Natacha Atlas

Km.: Natacha Atlas (ének, tánc), Alcyona Mick (zongora), Oli Savill (darabuka), Ian Burdge (cselló), Andy Hamill (bőgő), Louai Al Henawi (ney), Samy Bishai (hegedű/MD)

Natacha Atlas
Natacha Atlas