Hedvig

Valdés és az afro-kubai jazzfutárok

2010.11.11. 10:01

Programkereső

A fantasztikus zongorista és zenekarvezető, Chucho Valdés az Irakere óta a kubai jazz fejedelmi, vílághírű alakja.
Chucho Valdés kubai zongorista és zenekarvezető
Chucho Valdés kubai zongorista és zenekarvezető

Chucho Valdés a kubai jazz igazi óriása. Afro-Cuban Messengers együttesével ott folytatja, ahol az Irakerével abbahagyta: a kubai zene vitalitását a jazz kifinomultságával egyesíti. Hatvankilenc évesen olyan energiákat sugároz, mintha most akarná meghódítani a világot, fél tucat Grammy-díj és jó néhány nagysikerű világkörüli turné után.

Valdés a kubai Quivicánban (Havanna tartomány) született 1941 októberében. Apja, Bebo Valdés szintén zongorista, egykor a Tropicana night club zenei vezetője volt, de még mindig aktív, pár éve újabb Latin Grammyt nyert Diego El Cigala flamencoénekessel. Chucho édesanyja is zongorista, sőt fia, Chuchito is ezt a pályát választotta. Nem csoda, hogy Chucho a Tropicanában már három évesen a zongora körül császkált, és kilenc évesen fel is vették a havannai konzervatóriumba. Apja meg engedte neki, hogy a Tropicanában játsszon, és tizenhat évesen már megalakította saját zenekarát. A hatvanas évek közepén két későbbi világsztárral szűrte össze a levet, Arturo Sandoval trombitással és Paquito D'Rivera klarinétossal. Velük alakította meg az Orquestra Cubana de Musica Modernát. Ez az együttes egyik első híres szerzeményét, a Misa Negrát is műsorra tűzte. Már 1970-ben eljutott Európába, a magyarok által is gyakran látogatott varsói Jazz Jamboree-ra.

Azáltal, hogy Sandovallal és D'Riverával 1973-ban megalakították új zenekarukat, az Irakerét, az egész világon ismertté tették a kubai jazzt. Felléptek annak az évtizednek a két legjelentősebb jazzfesztiválján, az észak-amerikai Newportban és a svájci Montreux-ben, az egyik koncertfelvétellel ki is érdemeltek egy Grammyt. Ugyan később mindkét híres szólista „disszidált" a kommunista Kubából, Valdés tovább vezette a zenekart, hiszen ő jegyezte a legtöbb számot és hangszerelést. Az Irakere sokáig aktív maradt, de 1998-ban a Valdés-dinasztia újabb képviselője, Francisco kapta meg apjától a marsallbotot. Egyébként Sandoval Dizzy Gillespie zenekarába került, és a nemzetközi bigband, a United Nation egyik szólistája lett. Sandoval már a nyolcvanas években igazi világsztár volt, mégis csak 1990-ben emigrált, később megkapta az amerikai állampolgárságot, míg a klarinéton és szaxofonon egyaránt elbűvölő D'Rivera már '81-ben végleg otthagyta hazáját.

Annak, hogy Valdés nem települt át az Egyesült Államokba, bár ott a legnagyobb presztízsű koncertszínpadokon ugyanúgy foglalt helye van, mint a katedrán, egyik oka az lehetett, hogy 1980-tól kezdve ő lett a híres Havanna Jazzfesztivál igazgatója. Éppen idén ősszel ebben a tisztségében fogadja a világ egyik leghíresebb zenészét, Wynton Marsalist, aki a Lincoln Center jazz-zenekara élén vendégeskedik Kubában. (Korábban ilyen szintű együttműködés a két ország közötti elhúzódó blokád és hidegháborús légkör miatt elképzelhetetlen volt.)Erre az alkalomra Valdés újra hangszerelte régi számát, a Misa Negrát. Ezen kívül Valdés vezeti a zongoratanszéket is a fővárosban, és vendégtanár a bostoni Berklee-n.

Stílusával és példaképeivel kapcsolatban Valdés azt nyilatkozta, hogy Oscar Petersontól a virtuozitást, McCoy Tynertől a kemény, perkusszív billentést és a kvartfeltevéseket, Bill Evanstől pedig a líraiságot próbálta meg ellesni. De mielőtt a régi példaképekből valaki egy ódivatú zongoristára következtetne, gyorsan le kell szögezni, hogy Joe Zawinulnak ajánlott egy szerzeményt, amelyből az új lemez nyitószáma lett (és amelyet a Weather Report vezetője még pár éve bekövetkezett halála előtt meghallgatott).

Valdés hihetetlen érzékkel tudja integrálni azokat a zenei világokat, amelyek kedvesek neki. A megkapó ebben az, hogy az afro-kubai és a jazz a szíve közepében találhatóak, a legszélesebb hidat - az Irakere óta nyilvánvalóan - a jazz és a kubai folklór között verte, de a kortárs zene és a karibi népzenék közül több is közel áll hozzá. Budapestre az Afro-Cuban Messengers nevű zenekarával érkezik, amelynek neve arra utal, hogy Art Blakey és társai az ötvenes évektől kezdve a hard bop egyik úttörő zenekarát Messengers (azaz hírvivők, futárok) néven működtették, és nagyon is komolyan vették azt a maguk vállalta missziót, hogy a jazz jó hírét keltsék a világban. Valdés az All About Jazznek is nyilatkozott a Messengers iránti rajongásáról, és hogy a Marsalis-fivérek iránt is azóta lelkesedik, amióta tagjai voltak a Blakey-féle Messengersnek.

Az afro-kubai zenekar tehát a kubai jazz hírét hozza. Ehhez persze ki kellett bővíteni szokásos turnékvartettjét, hogy megvalósítsák Chucho új zenei elképzeléseit. A bőgős Lázaro Rivero Alarcón, az ütőhangszeres Yaroldi Abreu és a dobos Juan Carlos Rojas mellé a trombitás Reinaldo Melián, a tenorszaxofonos Carlos Manuel Miyares, valamint Dreiser Durruthy énekes csatlakozott, aki ütőhangszereken is közreműködik. Az új zenekar Chucho's Steps néven ebben a felállásban vette fel az új lemezt. A turnéhoz viszont társul még Mayra Caridad Valdés énekes, Chucho húga.

Megfontolt lépésnek nevezhető az új anyag, mert Valdés hét évig érlelte, és az alapkvartett is már tíz éve működik. Néhány szám keletkezése munkamódszerében emlékeztet az Irakerére, ahol kollektív, műhelyszerű folyamatban alakultak ki a végleges formák, a Danzón című szerzemény pedig egyenesen a legendás zenekar repertoárjából való. A címadó viszont újabb egyértelmű utalás a jazztörténetre, a Giant Steps című Coltrane-darabra, amely szokatlan harmóniamenetéről ismert. Valdés szerzeménye ezt annyiban követi, hogy nincsen a kompozícióban ismétlődő harmónia, a lépések mindig új zenei területre vezetnek.

Valdés elementáris pianisztikus energiáit néha zongorás duóban is kamatoztatja, nemcsak apjával készített ilyen felvételeket, hanem a latin jazz másik, Puerto Rico-i titánjával, a Müpában már ugyancsak szerepelt Michel Camilóval. Valdésnek nemcsak a technikája elképesztő, hanem az a képessége is, amellyel zenei betéteket, idézeteket be tud csempészni egy-egy számba, és nem is csak szóló közben - ezt méltatta különösen melegen nemrég a Guardian című brit lap kritikusa. Afro-kubai hangszerelései a turné kezdete óta minden közönségréteget, a jazz iránt lelkesedőket és a latin lüktetés híveit egyaránt elkényeztetik.

2010. november 15. 19:30 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Chucho Valdés

Km.: Chucho Valdés (zongora), Mayra Caridad Valdés (ének), Lázaro Rivero Alarcón (nagybőgő, basszusgitár), Juan Carlos Rojas Castro (dob), Yaroldy Abreu Robles (ütőhangszerek), Dreiser Durruthy Bambolé (bata dob, ének), Carlos Manuel Miyares Hernandez (tenor szaxofon), Reinaldo Melián Álvarez (trombita)