Gellért, Mercédesz

Binder Károly: Beidegződésektől távol

2011.01.08. 10:00

Programkereső

A maga útját járó jazzmuzsikus zongoristaként és tanárként is szerepel a Müpában.

Binder Károly
Binder Károly

Binder Károly nem jazzmuzsikus - legalábbis nem a közfelfogás szerinti módon. Elsősorban zongoraművész, zeneszerző, tizedik éve vezeti a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékét. Művészként elsődleges célja az új irányzatok, eltérő zenekultúrák, kompozíciós technikák és improvizatív rendszerek szintézisének szolgálata, saját zenei gyökereinek tiszteletben tartása mellett. Tanárként pedig, hogy a szakma kikezdhetetlen ismeretén túl az általa képviselt igényt és szellemiséget ültesse el növendékeiben. Koncepciója mellett jó néhány érv sorolható: koncert- és mesterkurzus-meghívások szerte Európában és azon túl, kétszáznál több zongora-, kamara- és zenekari darab, 43 film- és színházi zene, 63 saját neve alatt megjelent lemez, számos nemzetközi és hazai díj.

- Az elmúlt években leginkább rögtönzött szólózongora-produkciókat hallhattunk tőled, sokan magányos hősként tartanak számon. De ha felidézzük a 2009-es, Müpában rendezett, két zongorás szólóestedet, nyilvánvaló, hogy többről van szó...

- Olyannyira, hogy egy másik, a váci Zeneiskolában adott tavalyi szólókoncertem előtt külön tréningeztem arra, hogy úgy üljek le zongorázni, hogy elfelejtsek mindent, amit valaha játszottam. Nagyon komoly elhatározás volt, hogy semmi olyan zenei formula ne kerüljön elő, ami zenei sztereotípiákra, pláne beidegződésekre emlékeztethet. Úgy vélem, ez sikerült is, erről tanúskodik A törött szárnyú madár hazatérése című lemez, mely ennek a koncertnek a hangfelvétele. Közel egy éve jelent meg, a Müpában adott szólóest zeneanyagával majdnem egy időben. Egyébként egyre inkább igényem, hogy trió vagy kvartett formációban játsszak, volt is példa erre a közelmúltban.

- Az aktivitásodat ismerve épp most veszed fontolóra, hogy új művek, új produkciók kerüljenek nyilvánosságra...

- Valóban közeleg ennek az ideje, bár a tervezett hangfelvételek egyike csak olyan vonatkozásban lesz új, hogy most kerül lemezre. A felvétel 1989-ben készült a moersi jazzfesztiválon, ahol a kitűnő német klarinétossal, Theo Jörgensmann-nal játszottunk duóban. Viszont ahhoz képest, hogy húsz éves hanganyagról van szó, meglepően friss, dinamikus a zene. Emiatt döntöttünk úgy, hogy kiadjuk. Egy másik, számomra fontos esemény az első Concertóm ősbemutatója lesz, melyet január 8-án adunk elő a Müpában a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével. Háromtételes nagyzenekari műről van szó, melynek szólórészei zongorán és szopránszaxofonon szólalnak meg; s talán nem meglepő, a fúvós hangszert sok éve fontos partnerem, Borbély Mihály játssza, a zongoraszólamot pedig jómagam. A darab egyes motívumai korábbi szerzeményeimre épülő, vagyis régebbi, közös duóprodukcióból ismert témákból teljesedtek ki.

- A Művészetek Palotájában kerül sor az újabb szerzői estedre is.

- Február 11-én a Jazz Műhely est első részében három, különböző zenei karaktert képviselő tanítványommal játszunk felváltva négykezes darabokat két zongorán, a második részben pedig egy stabilnak mondható "formációban", Borbély Mihály kollégámmal duózunk.

- A hazai felsőfokú jazzképzés - nemzetközi összehasonlításban is - kiemelkedő színvonalát évről-évre tapasztalhatjuk ezeken az év eleji showcase koncerteken. Gondolom, az idén is remekül felkészített, tehetséges fiatalokat hallhatunk.

- Minden bizonnyal. Bár van egy manapság elterjedt jelenség, ami kissé zavar. A sok alkalmi formációra gondolok, illetve arra a kényszerű szokásra, hogy egy-egy tehetségesebb fiatal egyszerre túl sok formációban vállal feladatot. Persze, ha figyelembe vesszük az ország, a kultúra helyzetét, valamennyire érthető, hogy nagyon nehéz egy zenekart hosszú időn át életben tartani; pedig ennek a fontosságát igazolja például Jan Garbarek, az Oregon vagy a Weather Report egyéni hangzást felmutató, kiérlelődött zenéje. Ami viszont a fiatalok tudását illeti, arra nem mondhatok mást, mint hogy egyre magasabb színvonal tapasztalható. Van némi rálátásom az európai, például osztrák, német vagy finn felsőfokú jazzképzésre (ezekben az országokban volt alkalmam kurzusokat tartani), és kiderült számomra, hogy a hazai képzés kiemelkedik a sorból. Csak hogy egy példát említsek: a külföldi gyakorlattal ellentétben a mi tematikánk szerves része a jazzoktatáson kívül a klasszikus zene oktatása, ami a munkánk egyik alapját jelenti. Ebből egy olyan megalapozott zenei gondolkodás és rálátás következik, amely a fiataljaink számára megadhatja az igazi, gyökerekhez visszanyúló merítést és egyben megmutathatja az utat a továbblépéshez.