Cecília

Winand Gábor titkai

2011.01.16. 08:40

Programkereső

Megújult Gearbox rovatunkból megtudhatják, hogy milyen hangszeren játszanak és milyen eszközöket használnak a legismertebb zenészek. Ezúttal a szaxofonosként indult fantasztikus énekes, Winand Gábor fedi fel nekünk hangzásideálját kollégája, Párniczky András faggatózásának engedve.
Winand_Gábor
Winand_Gábor

- Régóta szerettem volna megkérdezni tőled, hogy abban a koncepcióban, ami a Gadó Gábor vezette Joy zenekart jellemezte, nevezetesen, hogy a gitár és az énekhang két egyenrangú hangszerként jelent meg, mennyi volt a szerepe annak, hogy te először fúvósokon kezdtél zenét tanulni? A szólóidat kifejezetten a hangszer-szerű megszólalás jellemezte és jellemzi a mai napig is.

- Ennek nem volt túl sok köze ahhoz, hogy gyerekként furulyán kezdtem és nem sokkal később klarinéton folytattam a zenetanulást. Azért nem, mert klasszikus zenét tanultam, ahol az improvizáció egyáltalán nem került szóba. Sokkal később találkoztam először a jazzel, hiszen énekesként is először a klasszikus darabok és az operák érdekeltek. Tizenhét éves lehettem, amikor a szüleim, látva, hogy nem bírok beilleszkedni a klasszikus énektanulási metódusba, azt tanácsolták, hogy menjek a Jazz Tanszakra. Úgy is mentem el felvételizni, hogy nem sok fogalmam volt a jazzről. Gonda János, a Tanszak vezetője akkor azt tanácsolta, hogy menjek el a Postásba - ez az azóta a Bartók konziba beolvadt Postások Erkel Ferenc Zeneiskolája volt -, ahol megismerkedtem a jazz alapjaival. Ebben az egy évben szerettem meg ezt a zenét, köszönhetően a tanáromnak, az azóta már Norvégiába költözött Geri Editnek.

- A te ének tónusod két hang után is felismerhető. Az orgánum nyilván adottság kérdése, viszont, gondolom, a hangképzés tudatos folyamat.

- A magam tapasztalatából és tanárként is azt szűrtem le, hogy a tanulási folyamat része, hogy elkezdünk ismert énekeseket utánozni. Nekem Ray Charles volt a kedvencem, majd Al Jarreau, akkoriban megpróbáltam úgy énekelni, olyan vibrátót használni, mint ők.

- Ez jó értelemben nem sikerült...

- De törekedtem rá... és ha akkor, a '80-as években hallottál volna, biztos neked is feltűnt volna. Ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, és a zenei ízlésem fejlődött, azzal együtt alakult ki a saját hangom. A hangszínt tényleg kaptam, de az, hogy mit kezdek vele, az az ízlésem által meghatározott.

- Azért feszegetem ezt a kérdést, mert nálad nagyon szembeötlő, hogy a hangszeres zenészekhez hasonlóan az ének improvizációidban skálákban, akkordfelbontásokban gondolkozol.

- Sokan feltételezik, hogy azért énekelek így, mert szaxofonozok, de ez egyáltalán nem így van, hiszen sokkal előbb énekeltem már hasonlóan, minthogy elkezdtem volna szaxofonon játszani. Igazából szerintem minden muzsikus hasonlóan zenél. Először bennünk születnek meg a dallamok, és azt próbáljuk meg megszólaltatni, amit belül hallunk. Engem már a kezdetek óta érdekelt, hogy az instrumentális zenészek hogyan gondolkoznak. Egy idő után jóval több instrumentális zenét hallgattam, mint énekest.

- Gondolom, ezért merült fel benned az igény, hogy elkezdj szaxofonozni.

- Igen, ez katona koromban történt, ahol katonazenész voltam és ismét klarinétoztam. A laktanyában volt egy szaxofon, és mivel volt másfél évem, elkezdtem rajta gyakorolni.

- Borzasztó érdekes helyzetben vagy, hiszen van olyan élményed a zenélésben, amikor te magad vagy az instrumentum. Ez általában a hangszeres zenészeknek nem adatik meg. Mennyire tudod felhasználni a szaxofonozás közben, hogy te magad hangszerként funkcionálsz egy zenekarban, amikor énekelsz?

- Sajnos nincs annyi időm, ami ahhoz kellene, hogy ugyanolyan szintre kerüljek a szaxofonon, mint ahogy éneklek. Ez napi hat óra gyakorlást feltételezne, így inkább az éneklésben próbálom megvalósítani, hogy egyáltalán vagy legalább is alig legyenek korlátaim abban, amit meg szeretnék valósítani. Ez maradt nekem, ez vagyok én.

- És ami a megszólalást illeti? Sok szaxofonos használ Selmert, ez nyilván egyfajta minőséget jelent, de egyéni hangszínt semmiképpen sem.

- Egy Selmer Bundyn játszom, ami a márka olcsóbb, alsó kategóriás szériája. Ez nem jelenti azt persze, hogy ne lenne jó, de értékét tekintve jóval alatta van a normál szériáknak. Bennem volt igény és most is van, hogy ha már a kezembe veszem a szaxofont, ahogy most pénteken például a Budapest Jazz Club születésnapi koncertjén, akkor egy jó szaxofonhangot halljak.

- Mit értesz az alatt, hogy jó hang? Van egy konkrét hangkép a fejedben, amit szeretnél visszahallani?

- Nem, nincs, mert annyi szaxofonost szeretek, akik különböző hangot fújnak, hogy nincs egyetlen közülük, akit, akinek a hangját a legjobban szeretném. Egy tisztességes szaxofon hanghoz kell egy viszonylag jó hangszer, és ami talán ennél is fontosabb, egy kitűnő fúvóka - és aztán már mindössze törekedni kell arra, hogy fejlődjünk. Borbély Misi mondta egyszer, hogy úgyis az a sound fog megszólalni, amit te akarsz. Végeredményben minden hangszeren vagy fúvókán ugyanaz szólal meg. Elsősorban mégis énekes vagyok, az éneklésben próbálom meg a lehető legszélesebbre kitolni a határaimat mind az improvizációban, mind a megszólalást illetően.

Életrajz

Winand Gábor 1964-ben született Budapesten. Zenei tanulmányait furulyán és klarinéton kezdte, majd az általános iskola elvégzése után az éneklés felé fordult. Tizenkilenc éves korában felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazzének szakára, ahol tanára Garai Attila lett. Az iskola elvégzését követően rögtön bekerült a magyar jazzélet egyik nagy egyénisége, a gitáros Babos Gyula zenekarába. Ezt követően Gadó Gábor Joy nevű zenekarával dolgozott, ami a '90-es évek egyik meghatározó formációja volt. Játszott a Trio Stendhallal, a Gőz László vezette ESP zenekarral, illetve Vukán György zongoristával. Időközben hangszeres képzését folytatva, megtanult szaxofonon, majd fuvolán is játszani.

2001 óta tagja a Balázs Elemér Groupnak, amellyel hét sorlemezt rögzített. A zenekarral fellépett a világ számos fesztiválján, valamint alkalma nyílt olyan vendégszólistával dolgozni, mint Charlie Mariano. Szintén 2001-ben a Magyar Rádió énekversenyén zsűritagként működött közre. A versenyt követő gálakoncerten történt szereplésének hozadékaként a zsűri elnöke, Al Jarreau saját koncertjén is a színpadra invitálta Winandot egy közös fellépésre.

Jelenlegi formációi között található a Bosambo zenekar; a kubai énekesnő, Elsa Valle együttese, valamint saját csapata, a Winand Quartet, amelyben társai Rozsnyói Péter (zongora), Barcza Horváth József (nagybőgő) és Dés András (ütőhangszerek). Az utóbbi években ismét együtt játszik Gadó Gáborral, akivel saját neve alatt megjelenő lemezeit készítette. Corners of My Mind című albuma 2002-ben az egyik legnívósabb jazzmagazin, a francia Jazzman Choc de L'année díját nyerte el, melyet az év legkiemelkedőbb lemezeinek ítélnek oda. Az elmúlt időszakban saját lemezeinek anyagával, például a Ramon Valle (zongora), Eric Vloimans (trombita) triólemezzel számos helyre kapott meghívást Franciaországba (Jazz Festival de Souillac, Jazz Festival de Tours, Mittel Europa Jazz Festival Schiltingheim, Párizs, Valenciennes). Olyan előadók lemezein működött közre, mint Dely Róbert, Lantos Zoltán, Oláh Kálmán, Dés László vagy Horváth Kornél.

Tenorszaxofon:

- Selmer Bundy
- Fúvóka: fém Otto Link 10*
- Nád: Rico Royal 3

Szopránszaxofon:

- Stagg
- Fúvóka: Bari 74
- Nád: Rico Royal 3

Fuvola:

- Trevor James

Mikrofon:

- Sennheiser e835
- AKG, Shure (lehetséges alternatívák koncerteken)