Gellért, Mercédesz

Önkifejezés negyvenhét húron

2011.01.24. 11:25

Programkereső

A tudatos, átgondolt dalszerkesztés és az ösztönös énekstílus egyesül különleges lírává az angyali külsejű, huszonnyolc éves amerikai hölgy művészetében, akit már most generációja egyik legjobb komponistájaként emlegetnek.
Joanna Newsom
Joanna Newsom

Joanna Newsom már pici korában beleszeretett a hárfába, ám négyévesen senki nem akarta tanítványává fogadni, ezért zongorázni kezdett. Hétévesen vehette végre kezébe a hárfát, először csak a kisebb kelta változatot, majd felnőtt a teljes méretű, pedálos változathoz is. A Waldorf-iskola megalapozta, később a kreatív zeneszerzést oktató főiskola tovább segítette művészi kibontakozását, és húsz-huszonegy évesen már két lemezt is készített. Igaz, ezek még otthoni amatőr felvételek voltak, de éppen elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a megfelelő kezekbe jutva tehetségét felfedezzék, és lemezszerződést ajánljanak neki.

Bemutatkozó albuma The Milk-Eyed Mender címmel 2004-ben jelent meg. A visszafogott, intim, kissé ábrándozós hangulatú lemezt nagyrészt a hárfa és az ének kettőse uralja, csak helyenként hangzik fel a zongora, csembaló és slide gitár hangja. Első hallásra döbbenetes a hárfa harmonikus, lágy, éteri megszólalása és a képzetlen, sokszor nyers, illetve egy harsány, durcás, nyafogó kislány hanghordozására emlékeztető énekhang és -stílus kontrasztja. Alig találni a zenetörténetben hasonló hangot, mely vagy azonnal elijeszti a hallgatót vagy örökre rabul ejti. A poliritmia uralta dalok izgalmas zenei utazásra visznek.

A ritmussal és hangokkal való játék Ys című második albumán is központi szervező elv, ám már nagyobb lélegzetű műveket ír, melyekhez Van Dyke Parks készít vonósokat és fúvósokat felvonultató, kissé filmzenei hatású nagyzenekari kíséretet. Az ének is változáson megy át, Joanna kezd kilépni a hagyományos, ismétlődő dallamszerkesztésből, és egyre inkább az énekbeszéd felé orientálódik.

Idén kiadott harmadik lemezén (Have One on Me) a kísérletezés még markánsabb: három korongon nagyjából kétórányi zenei anyagot tartalmaz, melyen harmincperces szerzemény is található. A hangszerek köre tovább bővül: dobok, elektromos gitár, tambura, kaval, trombita hangjai csendülnek fel, és az eddigi komolyzenei irányultságba helyenként belekoszol a jazz, blues, gospel, soul, folk, valamint a csengő hangú hárfára fantasztikusan passzoló keleti dallamok, míg a poliritmia ezúttal elmarad. A legdöbbenetesebb azonban Joanna hangjának változása. A lemez felvételei alatt ugyanis hangszálproblémák léptek fel nála, két hónapig beszélni sem tudott. Ennek következtében hangja gyermeki élét nagyrészt elvesztette, letisztultabbá és jóval érettebbé vált, míg kifejező készségét megtartotta, így dalaiban inkább egyensúlyba került a zene és az énekhang hangulata.

Érdemes tehát megtekinteni a hölgyet a színpadon is, hiszen úgy hírlik - annak ellenére, hogy a hárfa székhez szögezi -, igazi jelenség, és mind alkotói, mind hangi szempontból eddigi legjobb korszakában mutatkozik be nálunk ötfős zenekarának kíséretében.

Január 29. 20:00 - Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Joanna Newsom