Katalin

Németh Ferenc titkai

2011.02.15. 07:00

Programkereső

Megújult Gearbox rovatunkból megtudhatják, hogy milyen hangszeren játszanak és milyen eszközöket használnak a legismertebb zenészek. Ezúttal a Herbie Hancock, Wayne Shorter és Terence Blanchard társává felnőtt fiatal magyar, New York-ban élő csodadobos, Németh Ferenc fedi fel titkait kollégája, Párniczky András faggatózásának engedve.
Németh_Ferenc
Németh_Ferenc

- Jól tudom, hogy ott laksz Brooklynban, ahol a Gretsch dobokat gyártják?

- Két utcára lakom onnan, de a cég már nem ott üzemel. Luxuslakásokat alakítottak ki benne, az egyikben jártam is.


- De nem ezért vásároltál Gretsch-dobot?

- Nem, nem ez volt az oka. Amikor kikerültem Bostonba, már az első pillanattól kezdve kihasználtam, hogy rendkívüli lehetőségek voltak a gyakorlásra a Berklee-n. Délután kettőtől éjjel kettőig gyakoroltam minden nap. Talán az első héten lehetett, hogy megláttam egy kínai srácot gyakorolni ezen a bizonyos sárga színű Gretsch-en, egyszerűen gyönyörű volt. Szeretem természetesen a dobokat, de előtte sohasem éreztem azt, hogy ennyire beleszerettem volna egy hangszerbe. Azonnal megkérdeztem: esetleg nem adja-e el, és a nemleges válasz után is valahányszor találkoztunk, finoman céloztam rá, hogy én szívesen megvenném tőle. Egyszer csak eltűnt, nem láttam többet az iskolában - gondoltam biztos végzett már - mindaddig, amíg egyszer szembe nem jött velem a folyosón. Azonnal odajött és mondta, hogy mivel visszaköltözik Kínába el akarja adni a dobot. Szerencsém volt, mert egy ilyen régi hangszert könnyen eladhatott volna hirdetés útján is. Megvettem, és azóta is, ha otthon vagyok, azon gyakorlok.

- Ha jól tudom, a cintányérokhoz, amiket használsz, szintén különleges kapcsolat fűz.

- Zildjian tányérokat használok, általában olyanokat, amik nincsenek is gyártásban, prototípusokat. Lehetőségem van bemenni a gyárba. Olyan a Zildjian, mint egy nagy család, nagyon jó a kapcsolatom velük. Ha a közelben játszom, a koncertjeimre is eljönnek.

- Hogy kell ezt érteni, hol működik az üzem?

- Boston mellett. Jóban vagyok velük, bemegyek a gyárba és akár egy napot is ott töltök. Kiválasztok olyan tányérokat, amik tetszenek, de nem kell, hogy tökéletesek legyenek, hiszen én magam csiszolom le őket. Nincs is olyan cintányérom, amit ne én kalapáltam és csiszoltam volna véglegesre.

- Te ezt tanultad valahol?

- Bostonban kezdődött az egész. Mindig is jó tányérjaim voltak, de úgy éreztem, valami még hiányzik belőlük, ezért elkezdtem megcsiszolni őket, az elsőket még a fürdőszobában.

- Utánanéztél az interneten, hogy hogy kell csinálni, vagy egyszerűen csak belefogtál?

- Először csak megpróbáltam, de később utána is olvastam. Rengeteg anyagot lehet találni erről az interneten. Beszélgettem emberekkel, vannak, akik teljesen erre specializálódtak. Természetesen nagyon óvatos is vagyok, amikor csiszolok.

Németh Ferenc
Németh Ferenc

- Van egy konkrét hangkép a fejedben, amit megpróbálsz megvalósítani?

- Mindig ez volt a problémám, hallok belül egy hangképet és nem pont az szólal meg. Persze nagyrészt, mondjuk nyolcvan százalékban azon múlik, hogy hol és hogy üti meg az ember a tányért, de a fennmaradó húsz vagy csak tíz százalék az, ami már a hangszer sajátja. Ez nem egyszerűen úgy van, hogy megcsiszolom, és máris kész van a cintányér. Sokszor igen hosszú folyamat. A cintányér, mint minden más, részecskékből áll. Reagál a környezetére, és arra is, ahogy játszanak rajta. Talán egy hallgatónak nem tűnik fel, de ugyanaz a cin másképp szól akár két egymást követő napon is. Természetesen az anyag arra is reagál, ha elkezdik csiszolni. Olyan ez, mintha szétesne az anyag a beavatkozás hatására, és el kell teljen két hét, amíg minden részecske visszarendeződik a helyére. Addigra áll be a hangja. Ezért ha megkalapálok vagy megcsiszolok egy tányért, csak kicsit avatkozom be, mindig megvárom az eredményt. Van olyan tányérom, amit éveken keresztül tökéletesítettem. A végeredmény persze nekem igazán jó, és nem feltétlenül megfelelő valaki más számára. Lewis Nash (Branford Marsalis, McCoy Tyner híres dobosa - P.A.) például egy hétig használta az általam csiszolt tányérokat, és azt mondta, hogy külön meg kell rajtuk tanulni játszani.

- Térjünk át arra, hogy milyen dobokon játszol koncerten. A dobosok sokszor ki vannak szolgáltatva. hiszen megérkeznek egy ismeretlen helyszínre és kénytelenek azon a dobfelszerelésen játszani, amit ott helyben eléjük tesznek. Nálad más a helyzet, ha jól tudom...

- Én a Drum Workshop márkaképviselője ("endorser") vagyok. Azok a menedzserek, akik az adott turnét szervezik, egyeztetnek a Drum Workshoppal, hogy legyen egy ilyen márkájú dob lehetőleg minden fellépésen. A világ szinte minden pontján vannak viszonteladóik, képviseleteik, akik el tudják juttatni a dobot a koncert helyszínére. A szállítást kell csak kifizetni. Egy véletlennek köszönhetem mindezt. Néhány éve játszottam egy fesztiválon, ahol egy Drum Workshop Jazz Kit volt felállítva, és az nagyon megtetszett nekem. Pár héttel később a North Sea Jazz fesztiválon találkoztam Peter Erskine-nel, akivel nagyon jóban vagyok, fél évig tanultam is tőle anno Los Angelesben. Ott is a Drum Workshop volt kirakva a színpadra. Beszélgettünk és mondtam neki, hogy mennyire tetszik ez a dob, és hogy mostanában is volt jó tapasztalatom az új Jazz szériával. Kiderült, hogy ő szerződésben áll velük, természetesen azonnal felajánlotta nekem a segítségét abban, hogy megismerkedhessek velük. Még aznap este elküldte, hogy kit keressek. A Yamaha mellett a DW az egyetlen dob gyártó, amelyiknek az egész világot behálózó terjesztése van.

- Magyarországon is adott a lehetőség, hogy kapj kölcsön dobot tőlük?

- Ezt nem tudom megmondani, itthon nem szoktam kérni. Egyszer-egyszer van csak olyan, hogy annyira sokat kéne utaztatni a dobot, hogy nem éri meg, de ez ritkán fordul elő. Akkor sincs semmi probléma, de az nagyon jó érzés, amikor még a bőrökre kiterjedően is azt a dobot kapom egy koncerten, amit megszoktam és szeretek. Nyilván a hangképzés a legfontosabb dolog, de ez még hozzátesz az ember teljesítményéhez.

- Ha már a hangképzés szóba került, elárulnád, hogy mi a te metódusod?

- Amikor beszélgetek egy kezdőbb dobossal, az első kérdésem mindig az, hogy mennyit gyakorolja a tempó játékot és mennyit a szólózást. Általában kiderül, hogy jóval nagyobb a hangsúly a szólózáson, pedig a dob alapvető feladata egy zenekarban a kíséret. Az első lépés, hogy az ember a time-ot gyakorolja. Még ezt sem a szóló játék gyakorlása követi, hanem a hangképzés. Én sok mindent tanultam a többi hangszerestől. Egy fúvós például rengeteg időt tölt azzal, hogy hosszú hangokat játszik, magát a megszólalást gyakorolva. Az első években ez az egyik legfontosabb, ez nálam később is állandóan jelen van a gyakorlási metódusban. A dobosok közül ezt kevesebben csinálják, pedig ugyanakkora hangsúlyt kellene fektessenek rá. A Monk Institute-ban egész nap adott volt a lehetőség gyakorolni. A két év alatt, amíg oda jártam, napi több órát töltöttem azzal, hogy a cintányérok hangját hallgattam. Mennyiben szólnak másképp attól függően, hogy hol játszom rajtuk. Ugyan azt a cintányért tizenötféleképpen meg tudom ütni és mindig más hang fog megszólalni.

Edisont szoktam felhozni példaként, aki több mint tízezer kísérletet tett, míg végül feltalálta a villanykörtét. Körülbelül az ötezredik kísérlet után megkérdezték tőle, miért nem látja be, hogy lehetetlen megvalósítani, amit szeretne. Azt válaszolta, hogy erről szó sincs, ő már ennyivel is közelebb van a megoldáshoz, hiszen rengeteg rossz, nem működő megoldást ki tud zárni. Kísérletezés során lehet rájönni dolgokra. Ez akkor olyan hatalmas lépés volt, amit talán el sem tudunk képzelni. Ma már nincsenek olyan változások, mint amilyen a gyertyáról a villanyvilágításra való átállás volt. Itt van persze az iPhone...

- Említed az iPhone-t, neked most került az iTunes-ba (az Apple saját internetes felülete, ami webáruházként is funkcionál) az Application-öd, magyarul egy általad fejlesztett telefonos alkalmazás.

Ezen a héten fog megjelenni az Appstore-ban. Mindazt, amiről most is beszélünk, szerettem volna valahogy továbbadni a következő generációnak. Kevés embernek volt lehetősége annyi kiváló zenésztől tanulnia, mint nekem. Néha összeülök Bill Stewarttal, Jeff Tain Watts-szal vagy Jeff Ballarddal és beszélgetünk a dobolásról. Ez az alkalmazás a teljesen kezdő szinttől egészen a haladóig megpróbálja átfogni a doboktatást. Gyakorlatilag megtanít dobolni, vagy ha már tudsz valamennyire, akkor segít a fejlődésben. Több mint 300 groove és kéz-gyakorlat van rajta, kottákkal, audióval, és mindegyikhez van video is. Az audiót 50-300 bpm között lehet beállítani, és ki lehet külön választani, hogy melyik kéz vagy láb szóljon. Meg lehet külön hallgatni, hogy egy adott ritmusképletben mit játszik a jobb és bal kéz, vagy a láb. Ez egy elég egyedi dolog, ilyet még nem láttam máshol.

- Hogy lehetett ezt technikailag megoldani? Hiszen látom, ahogy játszol a felvételen és nem változik a hangmagasság, miközben lassul vagy gyorsul a tempó.

- Rengeteg segítséget kaptam Massimo barátomtól. Massimo Biolcati bőgősről van szó, a Gil-FeMa egyharmadáról, aki maga is fejleszt ún. applicationöket. Mindig is érdekelt a technika, szétszedtem és összeraktam a telefonjaimat és amióta van számítógépem, azóta használok különböző zenei programokat is. Ennek ellenére ezt Massimo segítsége nélkül nem tudtam volna kivitelezni. A dobhangokat élőben rögzítettük és ezek a hangminták lettek aztán társítva azokhoz a ritmusképletekhez, amiket én beprogramoztam. Így tud igazán élő lenni egy szving- vagy latin kíséret.

Németh Ferenc rövid életrajza

Németh Ferenc Keszthelyen született. Tizennégy éves korában Győrbe költözött, hogy klasszikus ütőzést tanuljon a Richter János Konzervatóriumban. Az iskola befejezése után Budapesten diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakán. Magyarországi tanulmányai befejeztével ösztöndíjjal került ki a Berklee College of Music-ba, majd felvételt nyert a New England Conservatory-ba. 2001 és 2003 között a Thelonius Monk Institute of Jazz hallgatója volt.

Fiatal kora ellenére már a jazz olyan meghatározó művészeivel zenélt, mint Herbie Hancock, Wayne Shorter, Christian McBride, John Patitucci, Terence Blanchard, John Abercrombie, Dave Samuels, Mark Turner, Ron McClure, Chris Cheek, Chris Potter, Seamus Blake, Aaron Goldberg, Kenny Werner vagy Eli Degibri. A GilFeMa trió tagja, amelyben társai Lionel Loueke gitáros és Massimo Biolcati bőgős. Első saját néven, ráadásul saját kiadásban megjelent lemeze, a Night Songs jelölést kapott a 7th Annual Independent Music Award-on az év jazz albuma díjra.

   

Dobok:

Drum Workshop Jazz Kit (endorser) művész

12"x8"   felső tam

14"x14" oldal tam

16"x16" álló tam

18"x14" lábdob

14"x6"  pergő

Aquarian vintage, esetenként Remo bőrök

Drum Workshop állványok

Gretsch (1975)

 12"x8"   felső tam

14"x14" oldal tam

16"x16" álló tam

18"x14" lábdob

14"x6"  pergő

Aquarian vintage, esetenként Remo bőrök

Drum Workshop állványok

Cintányérok:

Zildjian (endorser) művész:

http://zildjian.com/Artists/N/Ferenc-Nemeth) egyedi gyártásúak, sajátkezűleg hangolva

 24" Avedis ride

22" prototypes crash (bal)

18" K dark crash (jobb)

14" lábcin (lábcin felső alulra rakva, két helyen kifúrva)

14  K custom dark crash (lábcinként felülre)

A Drum School demója:

www.youtube.com/watch?v=HU01pz232nk

További részletek: www.drumschoolapp.com

Klip a GilFeMa trióval: