Menyhért, Mirjam

Gocoo: "Olyan zenét szeretnénk játszani, aminek üzenete van"

2011.06.03. 13:57

Programkereső

A Budapesti Nyári Fesztivál keretében június 7-én fellépő tradicionális japán taikodobokon játszó együttes tagjaival beszélgettünk.

- Hogyan éltétek meg a cunamikatasztrófát?

- Majdnem mindannyian Tokióban élünk, és nem ért minket semmilyen olyan súlyos hatás mint, amit a médiából hallani lehetett. A katasztrófa után már 10 nappal visszatértünk a mindennapi rutinunkba. Ennek ellenére a fukusimai atomerőmű körüli helyzet még nem rendeződött és aggódunk a sugárzás miatt Tokióban is. A sokk még tart... Lehetséges, hogy még egy nagy erejű földrengés éri el Japánt a közeljövőben. Ám talán most életünkben először érezzük az összetartás, összetartozás erejét. Büszkék vagyunk arra, hogy a japán emberek képesek legyőzni ezt a tragédiát. Hiszünk Japánban. Szerintem Japán egy éjszaka alatt megváltozott. Március tizedike és tizenegyedike között felébredt a japán öntudat. Még meg kell tennünk az első lépéseket a felépüléshez, de Japán erősen hiszi, hogy az ország túljut ezen a tragédián.

Gocoo
Gocoo

- Hogyan élnek az emberek a katasztrófa helyszínéhez közel?

- Nehéz körülmények között. A tragédia által leginkább sújtott területeken a lakosság most menekülttáborokban él. Az áram, a gáz és a víz továbbra sincsen bevezetve. Sokan veszítették el családtagjaikat és szeretteiket. Azok, akik a fukusimai atomerőműhöz közel laktak, nem térhetnek vissza otthonaikba. De ezek a megtört emberek mégis pozitív üzenetet küldtek nekünk: "Harcolni fogunk".  Mozgalmak indultak és eseményeket, fesztiválokat szervezünk, hogy a támogatásunkat küldjük az áldozatoknak és hogy segítsünk nekik túljutni ezen a helyzeten.

- Mennyi erőre van szükség a doboláshoz (főleg a nők esetében)? Hogyan bírjátok ezt a kemény munkát? Sokat gyakoroltok?

- Igen, rengeteget gyakorolunk. A sok együtt töltött időnek köszönhetően egy igazi, jól működő együttessé nőttük ki magunkat. Ha nincsenek előadásaink hétvégenként, akkor napi nyolc órát gyakorolunk. A Gocoo sajátos stílusa abban is megmutatkozik, hogy úgy használjuk a testünket, mint a táncosok vagy a harcművészek. Ez azt jelenti, hogy a kikapcsolódás is sokat számít: fontos, hogy elengedjük az erőnket. Ne csak üssük a dobokat a karunkban lévő erővel, hanem engedjük az erőt áramolni a testünkben egy-egy mozdulat segítségével. Ez egy nehéz munka, de a titok, aminek köszönhetően nők is képesek a dobokon játszani, a sajátos testtudat alkalmazása.

- Hol dolgoztatok már eddig együtt? Milyen előadókkal dolgoztatok idáig?

- Már mind az öt kontinensen felléptünk! Leginkább Európában koncerteztünk, de voltak turnéink Amerikában, Mexikóban, Ausztráliában, Marokkóban, Kínában és más országokban is. Idáig összesen 155 fellépésünk volt 28 országban. Természetesen mindenki tudja, hogy dolgoztunk együtt Juno Reactorral. De dolgoztunk a koreai Kim Duk-soo-val a SamulNori társulatból, a nyugat-afrikai djembe játékos Mamady Keitaval és SeiichiTanakával is a San Francisco Taiko Együttesből.

- Hogyan lettetek részesei a Mátrixnak? Melyik emlékezetes jelenethez komponáltátok ti a zenét?

- A Gocoo és Juno Reactor pár éve ugyanazon a japán zenei fesztiválon lépett fel. Mikor Juno Reactor elkezdett dolgoznia a Mátrix Reloaded zenéjén, felkérték a Gocoot is, hogy írjon néhány zenei betétet a filmhez. Az egyiknek a címe Teaház. A dalt abban a jelenetben hallhatjuk, mikor a főszereplő, Neo, harcol a teaházban Seraph ellen, mielőtt még engedélyt kapna, hogy beszélhessen az Orákulummal.

- Mely turné helyszínek voltak a legemlékezetesebbek, legfontosabbak számotokra és miért?

- Sok fellépés hagyott bennünk mély nyomokat éppen ezért nehéz közülük bármelyiket is kiemelni. Volt egy fontos fellépésünk Tokióban a Föld napja alkalmából április 22-én. Ebben az időben rengeteg fellépést és előadást töröltek Japánban. De mi úgy döntöttük folytatjuk a dobolást, hogy ezzel erőt adhassunk a japán embereknek ebben a fájdalmas időszakban, hogy ne felejtsék el a szeretetet, és hogy a reményt életben tartsuk. Azon a napon a zenekar és a közönség imádságai az előadás részét képezték. A jövőben is folytatjuk a dobolást Japánban, azokon a helyeken is, ahol a földrengés pusztított.

- Mi a véleményetek Magyarországról, a magyar közönségről?

- A Sziget Fesztivál egy nagyszerű fesztivál volt. Azt hiszem a magyar közönség akkor először hallotta a Gocoo zenéjét, mégis nagyon sokan vártak ránk és szeretettel fogadtak minket. A Gocoo nem egy együttes, ahol gitárokkal vagy egyéb szokványos felállással találkozik a hallgató. A közönség csak a tradicionális japán taikodobokat hallja, éppen ennek köszönhetően érdekes a mi együttesünk. A magyar és az európai közönség egyaránt nyitott volt a zenénkre. Tetszik nekik,a mit csinálunk és elfogadják a művészetünket. Azaz érzésem, hogy a közönségünknek tetszik az, hogy úgy alkotunk újat, hogy közben hazánk hagyományait is megtartjuk. A magyarországi turnénk során emlékezetesek voltak számunkra a pécsi közönségtől kapott visszajelzések és reakciók.

- Össze tudod foglalni a művészetetek lényegét?

- A Gocoo 10-12 dobosból áll. Annak ellenére, hogy "csak" ütősök vagyunk nagyon fontos számunkra, hogy ritmusokat és dallamokat teremtsünk és adjunk át a közönségnek. Habár a taiko nem egy melankólikus hangszer, mégis, ha a dobos ügyesen játszik, képes kicsalni a hangszerből szomorúbb dallamokat is. Olyan zenét szeretnénk játszani, aminek üzenete van, és úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy nincsenek dalszövegeink a taiko dobok dallamaival képesek vagyunk üzenetet közvetíteni a közönség felé. A taiko eredetileg egy olyan hangszer, ami képes összekötni az isteneket és az embereket. Annak ellenére, hogy a Gocoo modern zenét játszik, a taiko továbbra is az a hangszer maradt, amit azért készítettek, hogy minket, embereket az istenek is meghallhassanak. Mikor a dobokon játszunk, akkor azokat teljes testünkkel és lelkünkkel szólaltatjuk meg. Ez nagyon fontos a Gocoo számára.