Ábrahám

Mi a magyar zene?

2011.06.16. 16:36

Programkereső

Magyar motívumok címmel hangzott el a Müpa Fesztiválszínházáben az a koncert, mely a kiváló fiatal fuvolaművész, Fülep Márk tematikája szerint került színpadra. A koncepció egyszerűnek tűnhet – magyar kortárs zene, magyar népzene és improvizációk –, ám az előadás során hamar kiderült, hogy ez korántsem annyira magától értetődő dolog… Kritika

Fülep Márk először 2008-ban állított színpadra hasonló tematikával szerkesztett koncertprogramot a Fonóban, s elképzelése már akkor sem csupán annyi volt, hogy egy-egy kiválasztott és meghívott produkcióval felsorolásszerűen demonstrálja, hogy milyen szép zenék is születnek kis hazánkban, hanem hogy hallhatóvá tegye, bizonyítsa, hogy a látszólag markánsan elkülönülő műfajok között milyen természetes az átjárás, illetve mennyire nyilvánvaló a közös hang.

Fülep Márk, Lukács Miklós, Borbály Mihály
Fülep Márk, Lukács Miklós, Borbály Mihály

Ahhoz, hogy a koncepció megvalósuljon, olyan muzsikus partnereket kellett választania, akik egyrészt osztják a klasszikus fuvolaművész véleményét a magyar zene egy tőről fakadó lényegét illetően, másfelől olyanokat, akikkel együtt a lehető legmagasabb színvonalon játszhatják el a kiválasztott darabokat, népdalokat, illetve rögtönzéseket. A három évvel ezelőtti partnerválasztást ezúttal sem lehetett felülmúlni, azaz Borbély Mihály és Lukács Miklós személyében olyan muzsikusok vettek részt a produkcióban, akiket minden tekintetben ideálisnak mondhatunk a tervezett tematika vonatkozásában. Továbbá a mostani koncert kondíciói még jelentősen erősödtek is a vendégként fellépő népzenészek, Sipos Mihály és Bognár Szilvia, valamint néptáncosok, Farkas Zoltán „Batyu" és Tóth Ildikó által - bár így némiképp eltolódott a hangsúly a népzene irányába, viszont ez semmiképp sem baj, hiszen a másik két műfaj legfőbb inspiráló ereje kapta meg ilyen formán a tiszteletet.

Azonban mindezen nagyon tisztességes elképzelés dacára sem volt teljesen kockázatmentes a tematikus előadás. A rizikót nem a fellépő művészek együttes, pláne külön-külön játéka rejtette, abban a legcsekélyebb hibát is nehéz lett volna felfedezni, hisz mindannyian jól hallható tisztelője és értője a „másik" műfajnak, és elsőrangú tolmácsolója sajátjának, hanem a közönség fogékonysága. A bizonyítandó elképzelés, vagy inkább meggyőződés ebben az intim, bensőséges, kamarajellegű hangszeres és táncos közegben, ráadásul szinte engedménymentes komolysággal előadva, nemcsak a műfaji hangsúlyeltolódás miatt hordozta magában a veszélyt, hogy egyszer csak leül, elveszíti a közönség figyelmét az előadás, hanem a csöppet sem hivalkodó, belső, mondhatni lelki összefüggések alig érzékelhető volta miatt is. A szellemi igazság sohasem harsány, inkább rejtőzködő dolog...

A koncepció része volt, hogy a korban inkább visszafelé haladva villanjanak fel a magyar zene különféle alkotói periódusai, módszerei; azaz kortárs szólódarabokkal indult a koncert, népzenei feldolgozásokkal, majd autentikus népzenével folytatódott. A remekül megszólaltatott Kurtág-, Kocsár-, Sáry Lászó- és Lajtha-darabok között, a felsoroltakkal egyenrangú kompozícióként hangzott el Borbély Mihály tárogató-improvizációja. A szóló, vagy néhány hangszerre íródott kamaraművek közül kiemelkedett Kurtág György Szálkák című darabjának (sajnos csak rövid) részlete, melyet Lukács Miklós szólaltatott meg cimbalmon. Kisvártatva népzenére váltott a program, Fülep Márk többször is különféle népi fúvós-hangszerekre cserélte a klasszikus fuvolákat (pl. altfuvolát is), s mire Sipos Mihály és az ütőgardonon is jeleskedő Batyu is pódiumra lépett egy hamisítatlan gyimesi muzsikával, egyre inkább a táncházak atmoszférája kezdte uralni az előadást. Talán kissé kakukktojás volt Farkas Ferenc népszerű, régi magyar tánc-csokra, de a közönség ettől az adaptációtól lett végre oldottabb - először az est folyamán.

Lukács Miklós, Borbély Mihály, Fülep Márk
Lukács Miklós, Borbély Mihály, Fülep Márk

A koncert második része dunántúli népdalokkal indult, Bognár Szilvia megkapóan szép előadásában, Márk flóta és hosszúfurulya kíséretével, majd a magyar zene kihagyhatatlan géniuszát, azaz Bartókot is megidézték a Három csíkmegyei népdallal. Élményszámba menő rögtönzésekkel folytatódott a program, Borbély Mihály és Lukács Miklós által, melyek egyre egyértelműbb sikeréhez a két nagyszerű néptáncos is jócskán hozzájárult.

Az előadás végéhez közeledve már nem volt kétség a három-négy komoly műfaj összetartozását illetően; és nemcsak a kitűnő egyéni teljesítmények miatt, hanem az időközben érzékelhetővé váló szellemi kapcsolódási pontok okán is. Bartók talán legnépszerűbb feldolgozását, a Román népi táncokat - improvizatív betétekkel fűszerezve -már kockázatmentesen, szinte örömzenélés-szerűen „játszották" valamennyien - a szó szoros és nemes értelmében.

Tehát a bizonyítás sikeres volt, s a „Magyar motívumok" cím talán szerényebb is a kelleténél, tudniillik alig találnánk példát arra, hogy a MAGYAR ZENÉT ilyen elmélyült komolysággal, ilyen kompromisszummentes tisztességgel összefogja, egyáltalán vállalja valaki manapság.