Erzsébet

Szakcsi Lakatos Béla: "Rengeteg elképzelés dolgozik bennem"

2011.08.26. 10:07

Programkereső

A szeptember elsején kezdődő 40. Debreceni Jazznapok kiemelt fellépőjeként négy koncerten is hallható lesz a hatvannyolc éves zongoraművész-zeneszerző, aki ezúttal szinte a teljes jazztörténeten átívelő irányzatok fel-felvillantásával demonstrálhatja, miért is számít változatlanul mértékadó muzsikusnak – nemzetközi viszonylatban is.

- A fesztivál négy évtizede alatt elég gyakran kaptál meghívást egy-egy koncertre, de a mostani alkalommal többről van szó. 

- Igen, mind a négy nap játszom: az első nap szólóban, másnap lesz az új zenekarom, a Climate Change koncertje, szombaton Vasvári Pál Soul Six formációjában zongorázom néhány számban vendégként, a zárónapon pedig a Debrecen Dixieland Jazz Band felkérésének teszek eleget.

- Ezek szerint, a zenédet inkább jellemző modernebb irányzatok mellett tradicionális jazz sem idegen közeg számodra.

- Nem... az is jazz, abban is ugyanúgy kell szvingelni, legfeljebb kicsit mások a körülmények. Egyébként én egyformán játszom bármilyen közegben; úgy értem, a saját zenémet, és nem a különböző irányzatok begyakorlott sztereotípiáit. Teljesen más dolog a Vasvári-produkció, ami nem mellesleg nagyon közel áll hozzám. Ez a zene kicsit a hajdani Miles Davis-féle fúziós vonal újraértelmezése. Talán köztudott, hogy a fúziós műfajokhoz van némi kötődésem; nekem volt először fenderzongorám, és én csináltam először ilyesmit az országban. Emiatt sok jazz-zenésztől meg is kaptam érte a lesújtó véleményt, mely szerint elárultam a jazzt.

Szakcsi Lakatos Béla
Szakcsi Lakatos Béla

- Feltételezem, hogy a szóló-ested megint valami más zenei világot fog feltárni...

- ...olyannyira mást, hogy azt valamelyest szeretném Szabados Gyuri emlékének szentelni. Továbbá arról az új szólólemezemről is fogok néhány darabot játszani, melyet nemrég vettünk fel élőben, a Budapest Jazz Clubban.

- Természetesen az új formáció, a Climate Change mellett sem mehetünk el szó nélkül. Gyakran esik szó manapság a klímaváltozásról, de nálatok mire utal (még) a névválasztás?

- Az előzetes elképzelésem szerint, valami teljesen új dolgot akartam csinálni, melyről végül is elmondható, hogy sikerült, mert ilyen zene eddig nem volt hallható mifelénk. De épp amiatt, hogy minden tekintetben új, bár tradíciókra alapozott - például népzenéhez, klasszikusokhoz, vagy a Bartóki örökséghez is kötődő -, mégis eredeti zenéről van szó, nagyon nehéz volt megfelelő partnereket találni hozzá. Talán kicsit a Weather Report mintájára, de mindenképp a változás, illetve annak szükségszerűsége hívta életre a zenekart, melyben Dresch Mihály, Barcza Horváth József és Balázs Elemér az ideális partnerek. A produkcióval először a Müpában mutatkoztunk be, szép sikerrel.

- Az utóbbi időben sokat foglalkoztál a kortárs magyar zene legfontosabb szerzőivel, Bartók, Ligeti, de főleg Kurtág műveivel. Befolyásolja-e ez utóbbi kutatómunkád a saját zenédet?

- Bizonyára; legalábbis örülnék annak, ha ezek a tapasztalatok például a szólózongorás munkáimban megjelennének. Érdekes összefüggéseket fedeztem fel Liszt, Wagner, Bartók és Kurtág kompozíciós-harmonizációs technikái között, melyeket nem szeretnék figyelmen kívül hagyni a jövőben tervezett zenéimet illetően sem. Itt elsősorban a szerzői munkákra gondolok.

Aláírtam egy szerződést az Operaházzal, melyben kötelezettséget vállaltam egy új mű, természetesen opera írására, 2013-ra tervezett bemutatóval. Ebben természetesen már örömmel élnék a tanulmányaimban szerzett tapasztalatokkal. Ám a tervben van egy kis „szépséghiba": régóta tisztázatlan az intézmény irányítása, és egyáltalán nem lehetek biztos abban, hogy a Horváth Ádámmal aláírt szerződés érvényben marad. A produkciós munkák hiánya általában a jazz felé visz, vagyis a kreatív tevékenységet illetően nem okoz zavart; rengeteg ötlet, elképzelés dolgozik bennem.

- A legkülönbözőbb műfajok iránti nyitottságod is közismert. Hogyan lehet ezt megőrizni, főleg úgy, hogy munkáidon egyáltalán nem tapasztalható, hogy kicsit is lejjebb adnál a művészi igényből?  

- Amikor az ember elér egy bizonyos kort, nagyon fontos, hogy onnantól kezdve ne révedjen visszafelé, hanem csakis az előtte álló feladatokkal, és lehetőleg új dolgokkal foglalkozzon. Nálam ez hatvan körül volt. Ha erre nem ügyelünk, megáll a munka, megreked a kreatív erő, és esély sem marad arra, hogy valamit még le tudjunk tenni az asztalra. Talán ennek is köszönhetem, hogy a debreceni fesztiválon ilyen aktív szereplő lehetek, aminek nagyon örülök, és amit ezúton is megköszönnék a szervezőknek.

A 40. Debreceni Jazznapok részletes műsorát ide kattintva böngészhetik a Fidelio programkeresőjében.