Orsolya

'Minden eszközzel kell tudni ütni'

2011.09.04. 10:12

Programkereső

Geröly Tamás ütős az ars poeticájául választott kádári gondolatot szó szerint érti, és hangszerelem rovatunknak most be is mutatja eszközeit.

- Az évek során sokféle zenekarban volt alkalmam hallgatni a játékod. Szembetűnő, hogy gyakran használsz a dobot kiegészítő egyéb hangszereket, például csengőket. Miért érzed szükségét annak, hogy a hangképben megjelenjenek ezek a plusz színek?

- A tibeti csengők, amikre gondolsz...

- Igen, de csak példaképp említettem őket. Van egy elhíresült történet arról - több zenésztől hallottam már, talán leghitelesebben Baló Istvántól, aki szintén játszott ezen a bizonyos koncerten - hogy egy fellépésen váratlanul egy irdatlan méretű vaslemezt vágtál a földhöz zenei effektként. Állítólag ettől még az amúgy sokat látott free szaxofonos Peter Brötzmannak is elállt a lélegzete.

- Azokban a zenekarokban tudok tartósan megmaradni, ahol önmagam lehetek, és nem támasztanak olyan elvárásokat, hogy a közízlésnek kelljen megfelelni. Ennek része az is, hogy a számomra fontos hangok, pontosabban az azokat megszólaltató hangszerek nálam legyenek. Másik kérdés, hogy pont egy adott helyzetben használom-e majd őket. Ugyanígy szeretek olyan jazz muzsikusokkal játszani, akik ismerik a gyimesi vagy moldvai zenéket, függetlenül attól, hogy az adott közegben ez közvetlenül megjelenik-e. Szabad zenét is olyanokkal szeretek játszani, akik birtokolják a hagyományos jazz repertoárt. Első pillanatra talán nem látszik a kettő közti összefüggés, de számomra mégis fontos.

Geröly Tamás
Geröly Tamás

- Azért próbálom innen megközelíteni a kérdést, mert szemben a dobokkal, amiket a dobosok csak a legritkább esetben húznak fel konkrét hangmagasságra, a csengők vagy például egy fém lap adott hangmagassággal rendelkeznek. Ezek a zenében majdnem dallamhangszerként vesznek részt.

- Talán azért lehet ez, mert a pályám gyerekkoromban úgy indult, hogy hétéves koromban kaptam egy hegedűt, amin a dobolás előtt hét évig tanultam játszani. (Geröly Tamás életrajzát ide kattintva olvashatják el - a szerk.) Visszatérve az általad említett történetre, ott Benkő Robi volt a társam a ritmusszekcióban. Ő minden szempontból: esztétikailag és természetesen zeneileg is az egyik legmeghatározóbb muzsikus az életemben. A Kamaraerdei Ifjúsági Parkban játszottunk, a Közgáznak (akkoriban: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) volt ez egy sajnos rövid életet megért kezdeményezése. Talán három nyáron került megrendezésre. Brötzmann, Peter Kowald, Szabados György és még sokan léptek fel a szabad zene meghatározó alakjai közül. Annak idején Grencsó zenekarában egy szegecselt, egyszer másfél méteres vaslemezt használtam úgy, hogy volt rajta egy hangszedő, és vonóval szólaltattam meg, időnként meg cintányérként használtam. Egy spontán kialakult kollektív zenélés alkalmával annyira energikusan játszottunk, hogy levettem az állványáról, megfogtam a két végét, és elkezdtem vele ütni a színpadot. A meglepetés sokszor ad új ötleteket, inspirációt a zenészeknek.

- Azok a dobosok, akiket én szeretek, például Kenny Wollesen, Joey Barron vagy Brian Blade nagyon kreatívan állnak hozzá a dobok megszólaltatásához. Sokszor a határokat keresik, és ezt érzem akkor is, amikor téged hallgatlak.

- Gunther Sommer és Paul Lovens voltak azok, akiktől átragadt rám, hogy ne csak hangszerboltban kapható hangszerekben gondolkozzak, hanem bármiben, aminek megragad a hangja. Akkor kezdtem el a 'hangokat' gyűjtögetni. Mostanra hatalmas mennyiségű lehetőség áll a rendelkezésemre.

- Más-más színt szeretnél megjeleníteni az egyes zenekarokban? Ha mondjuk Gadó Gáborral lépsz fel, akkor más hangkeltő eszközöket viszel magaddal, mint a Grencsó Kollektívába?

- Az, hogy kivel muzsikálok, az természetesen meghatározza, hogy mit viszek magammal. Ha az első zenekaraimat nézzük, Grencsónál arra, hogy kiegészítsem a dobot egyéb hangzásokkal, már a kezdetektől, a Masinában is megvolt az igény. Amikor vele együtt bekerültem Szabados György zenekarába, a MAKUZ-ba, ott még az addigiakhoz képest is előtérbe került ez a fajta gondolkodás. Az a Dresch Quartet ahol én doboltam, az meg egyenesen hab volt a tortán ilyen szempontból. Rendkívüli szabadsága volt a muzsikusoknak, amit a közös eredő, a hasonló gondolkodásmód tartott össze. Szabados mondta anno, hogy a tonalitás annyit jelent ebben az esetben, hogy egy húron pendülünk.

- Kicsit áttérve a dobhangodra, mi vezérelt, mi befolyásolt azon a hosszú úton, amelynek során kialakítottad a csak rád jellemző, felismerhető hangzást?

- Soha nem törekedtem steril hangzásra. Paul Motian vagy Elvin Jones jó példák arra, amire utalok, szemben mondjuk a Dave Weckl féle dobhanggal. Ha az embernek szerencséje van, akkor olyan hatások érik, amik jó irányba befolyásolják az ízlését.

- Ma a belépő egy zenekarba, hogy kiváló technikája legyen egy zenésznek. Rengeteg felkészült fiatal kerül ki az iskolákból minden évben, akik - legalábbis technikai értelemben - kimagaslók. Ha jól vettem ki a szavaidból, ez a te fiatal korodban - szemben mondjuk a kreativitással és nyitott szellemiséggel - talán nem volt ennyire meghatározó. Érzel magadon változást ezzel kapcsolatban?

- Nemrég jött haza Juhász Gábor barátom New Yorkból, ahol volt alkalma Chris Potterel beszélgetni. Potter azt mondta neki Paul Motian dobossal kapcsolatban, hogy az az elképesztő a vele való zenélésben, hogy sokszor úgy dobol, mintha nem tudna játszani a hangszeren. Én régóta ragaszkodom egy ehhez hasonló hozzáálláshoz. Fontos a birtokában lenni a megszerezhető tudásnak, de úgy, hogy közben ne veszítsük el ezt a bizonyos pluszt magunkból. Az ország kínálta lehetőségekkel megpróbáltam élni gyerekkoromban, de természetesen ezek akkor igen korlátozottak voltak. Ezzel együtt Nesztor Iván és Kovács Gyula személyében kiváló tanáraim voltak. 2004-ben végeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, tehát elmondhatom, nem hagytam abba a tanulást. Természetesen újra meg kell hogy említsem azt a muzsikust, aki talán a legnagyobb hatást gyakorolta a fejlődésemre. Nemrég együtt vettünk részt a temetésén, Szabados György volt a mesterem. Az ő jelentőségét - nemcsak az én életemben - nem tudom eléggé hangsúlyozni. A vele, vagy a Gadóval, Dresch-sel, Grencsóval való munka, az, hogy vannak feladatok amiknek meg kell felelni talán a legfontosabbak számomra. Emellett a tény, hogy a tanítás során fiatalokkal vagyok körülvéve, állandóan biztosítja számomra az új dobosok megismerését és az ebből fakadó fejlődés lehetőségét majd' hatvanévesen is.

Gearbox

Dobok:

Dubán kisméretű modell (készítette idősebb Dubán Dezső)
10" felső tam
12" felső tam
14" álló tam
18" lábdob
13" picolo pergő

Gretch ('70-es évekbeli)

12" felső tam
13" felső tam
14" álló tam
16" álló tam 
20" lábdob
14" pergő

Dob bőr:

- Remo Ambassador

Cintányérok:

Különböző Paiste (régebbi gyártásúak) és Istanbul cintányérok

Paiste kúp nélküli mellow ride
Paiste 14-es lábcin beütőként használva