Gyöngyi

Nemcsak a négynegyedeké a világ

2011.09.18. 03:30

Programkereső

Immár hagyomány, hogy minden évben van egy nap, amikor magyar nyelvű dalainkat ünnepeljük. Az országos rendezvény budapesti Jazz Dal Színpadán idén különösen változatos volt a felhozatal. Egy picit túlságosan is.

A selymes hangú Pocsai Kriszta és Szakcsi Lakatos Béla zongorista duójával indult a Budapest Jazz Clubban a Magyar Dal Napja alkalmából szervezett különleges seregszemle. Pocsai játékosan virtuóz saját szerzeményeihez külön e jeles alkalomra írt magyar szövegeket, ami már önmagában is szép gesztus volt, hát még a Szeretlek, szeretlek, csak ne mondd senkinek... kezdetű népdal jazzes interpretációja. Szakcsi tetemes vokális életművéből a nagyívű balladáké volt most a főszerep; az eredetileg Cserháti Zsuzsának írt (később Emilioval megspékelt) Amikor melletted vagyok és a Báthory Erzsébetről szóló musicalből ismert Ilyen szerelem című opusz szívszorítóan felemelő előadása már rögtön az egésznapos program elején emlékezetes perceket hozott.       

Binder Károly
Binder Károly

Többszörösen is rendhagyó formáció következett: Lakatos Ágnes énekesnő, Binder Károly zongorista és Csuhaj Barna Tibor bőgős triója. A ritkán látott hármas (még az sem kizárt, hogy most játszottak együtt először) nem éppen szokványos felállást alkotott, de a dobok távolléte miatt mégsem keletkezett hiányérzetünk. Csuhaj és Binder sajátos, fülledt balkáni bukéjú szerzeményei remekül passzoltak egymáshoz, szuggesztív lüktetésük pedig ütős nélkül is megbabonázott mindenkit. Lakatos explozív éneke pedig éppoly meggyőző volt a drámai pillanatokban, mint a könnyed - akár saját, akár sok évtizedes - sanzonok esetében. E különös kettősség igazi dramaturgiai telitalálatnak bizonyult.

Rövid átszerelés után teljesen benépesült a színpad; Révész Richárd (zongora), Horváth Pluto József (bőgő, basszusgitár), Bordás József (dobok) és a Megasztárból ismert Nagy Laci Gitano (ének, gitár) érkezett - készülő új lemezük anyagának ősbemutatójával. A tematikus programban Arany János és Petőfi Sándor megzenésített verseit adták elő a fiatalok funky-soul (!) stílusban. A kétségtelenül eredeti alapkoncepcióból végül hol túlságosan művészkedő, hol meglehetősen sematikus végeredmény kerekedett ki (Gitanonak épp ideje volna kilépnie George Benson gigászi árnyékából szerintem). Ezzel együtt a profi zenészi teljesítményért és a bulihangulat megalapozásáért mindenképpen járt a pont a srácoknak.

Harcsa Veronika 2011
Harcsa Veronika 2011

Komoly csalódás volt viszont Harcsa Veronika énekesnő és Gyémánt Bálint gitáros összeszokott duójának produkciója, legalább is annak első fele. A rendezvény apropójával dacolva sorra követték egymást ugyanis az angol nyelvű dalok a Red Baggage című lemezükről - úgy tűnik, az anyag promócióját fontosabbnak ítélték a Magyar Dal Napja nemes missziójánál. Aztán persze derekasan szépítettek, hiszen Harcsa Lámpafény című korongjának egyedi hangvételű tételei kerültek terítékre, mely anyag közismerten nagy magyar költők szövegeire íródott. (A lemezbemutató koncertről lásd Harcsa Vera magyarul énekel c. cikkünket.)    

Ahogyan teltek az órák, úgy duzzadt a közönség létszáma, s úgy mozdult el a zenei fókusz is a hallgatóbarát örökzöldek irányába. A saját zenekarával érkező Malek Andreát ugyan jazzénekesként konferálta fel Csepregi Gyula házigazda, de számomra ettől ő még továbbra is inkább madárlátta musicalénekes maradt, amiként az őt követő „megasztáros" Kökény Attiláról sem jutott volna magamtól eszembe a jazzista titulus. Utóbbi művészt a Stúdió 11 kísérte egyébként, amely önmagát is tánczenekarként, könnyűzenei együttesként definiálja - ezért is nem gondolom, hogy én volnék túlságosan kötözködő.

Az egyébként színvonalas záróprodukciók közben mégis az járt a fejemben, hogy ha már egyszer jazz színpad és jazz klub, lehet, hogy legalább egy évben egyetlen kompromisszummentes napot megérdemelt volna ez a műfaj is. Azt pedig - bevallom őszintén - egyenesen egy kicsit tiszteletlennek is éreztem, hogy a zsáner két olyan hazai legendája, mint Szakcsi és Binder afféle délutáni hangulatteremtő előzenekarként funkcionált a programban. De nem leszek ünneprontó, napfényes teremben úgyis ritkán láthatja őket emberfia.  

Magyar Dal Napja - Jazzdal Színpad
2011. szeptember 11., Budapest Jazz Club