Máté, Mirella

Rögtönzés Liszt Ferenc tiszteletére

2011.10.11. 14:05

Programkereső

Mit jelent a magyar jazzműfaj két meghatározó zongoristájának, Szakcsi Lakatos Bélának és Oláh Kálmánnak Liszt Ferenc zenéje? Sokkal többet, mintha csak az improvizáció kiindulópontjának tekintenék őket. De annak is fantasztikus...

Lisztről eléggé közismert, hogy virtuózként az elképesztően zongoristákban gazdag 19. század virtuózai közül is kiemelkedik. Lényegében az ő szereplései - néhány kortársával együtt - fektették le annak az alapját, amit a koncertező hangversenyszólista, a klasszikus zene nemzetközi sztárjának képzete ma is jelent. Liszt virtuozitásának, koncertező művész énjének, és nemcsak a korai, az Európát bejáró, turnézó években, hanem a későbbiekben is volt egy olyan eleme, amelyet felvételek híján a korabeli leírásokból csak sejtünk. Eszerint sokkal többet és sokkal bátrabban improvizált, mint az a klasszikus interpretációban ma általánosan elfogadott.

Liszt kotta
Liszt kotta

Az európai zene újabb kori történetében a kotta lejegyzése, majd nyomtatott sokszorosítása, illetve a zeneoktatás széles társadalmi körben való elterjedése vezetett oda, hogy az előadó és a szerző funkciói ennyire szétváltak. Holott Mozart, Beethoven, Paganini fantáziái, hogy csak a Liszt számára is fontos példaképeket említsük, gyakran az "itt és most" jegyében születtek. Már Bartóknál elég határozottan tudjuk az egyik fiókba tuszkolni a zeneszerzői, és a másikba a zongorista tevékenységét, de Lisztnél a két megközelítési forma jobban összefonódott. Van olyan műve, amelynek három autentikusnak elismert hangszerelése is szerepel a koncertműsorban, és átiratai azt is jelzik, hogy nem a végsőként rögzített, cizellált műideál vonzotta igazán: gyakran évtizedekkel később is elővette saját műveit, hogy tovább dolgozzon rajtuk. Operaátiratai parádés darabok, hetekkel a bemutató után pódiumra tudta vinni saját verzióját akár egy egész estés színpadi műből, és ezzel hozzájárult annak sikeréhez. Jó okunk van hinni, hogy nem ragaszkodott mindig a kottához, az előadásban eltért attól, és nem csak egy-egy kadenciát, kisebb variációt tett bele, amit ma általában még megengedhetőnek tartanak. És érdemes itt röviden arra is emlékeztetni, hogy a huszadik század második felétől kezdve, John Cage és más zeneszerzők visszahelyezik jogaiba az előadót, nyitva hagyva, rábízva addig a zeneszerzői kompetenciába sorolt művészi döntéseket is.

De kell-e egyáltalán a Liszt-életműben jogcímeket keresnünk arra, hogy hozzányúljunk művéhez, és ne csak azt játsszuk, amit ő lejegyzett, és kiadásra, előadásra jóváhagyott? A Jazzverziók című koncert szereplői, improvizációra nyitott klasszikus zenészek és a rögtönzésben kiteljesedő jazzmuzsikusok sem jogcímet kerestek, hanem a legizgalmasabb módjait annak, ahogy a mai hallgató számára Liszt és a rögtönzés viszonyát, Liszt verziókban gondolkodó szellemét, no meg persze halhatatlan műveit felidézzék.

Szakcsi Lakatos Béla
Szakcsi Lakatos Béla

Szakcsi Lakatos Béla olyan jazz-zongorista, akinél a szerzői és előadói vonások szorosan, elválaszthatatlanul egybefonódnak - saját műfajából viszont kiemelkedik a klasszikusok iránti mély, és tudásszomjtól áthatott érdeklődéssel. Egy operafelkérés nyomán most éppen a Parsifal tanulmányozásában merült el, korábban a huszadik századi modern zeneszerzők, Stravinsky, Schönberg és mások művészetébe mélyedt bele. A Liszt-verziók koncerten fúvósötösre és zongorára komponál egy művet, amelynek zongoraszólamát a rögtönzésekkel együtt ő maga játssza, de a fúvósötös kottaállványaira is természetesen letesz egy-egy kottát. Ennek a műnek a kiindulópontja Liszt I. zongoraversenyének leghíresebb része, az első tétel főtémája. Erre a néhány hangra írja az egész darabot, árulta el a zongorista, de nem a főtémával indul, ahogyan Liszt megírta, előbb a zenekarban, aztán a szólóban. De ez a három hang az ő szerzeményében végig ott fog bujkálni, míg azután a végén kitör.

Aki jobban tudja értékelni a kortárs verziókat az után, hogy meghallgatta az eredetit, annak (is) érdemes eljönnie erre a koncertre. Ugyanis Szakcsi unokaöccse, Lakatos Benjámin, a Zeneakadémia másodéves hallgatója játssza el a klasszikus művet, amire utána improvizál a nagybátyja. Hogy melyiket, az még nem dőlt el véglegesen, lehet, hogy talán éppen a felülmúlhatatlan h-moll szonáta lesz, legalábbis annak egy tétele.

Ennek a koncertnek az improvizáció mellett a kétzongorás felállás adja a különlegességét, mivel szerepet kap Benjáminon kívül Szakcsi másik rokona, és átvitt értelemben tanítványa, Oláh Kálmán is, méghozzá ugyanolyan fontosat, mint Szakcsi, szerzőként és előadóként. Ő is igen sokat tett már a magyar zene elismertetéséért szerte a világon, az USA-ban nyerte meg az egyik legrangosabb komponistaversenyt, kiadott ott lemezt adott, és híres amerikai sztárokat választhatott társul.

Oláh Kálmán_Kassay Róbert
Oláh Kálmán_Kassay Róbert

Oláh és a Fúvósötösből Klenyán Csaba klarinétos régóta improvizálnak duóban, de ez nem a hagyományos jazzimprovizáció, hanem a jazz által felszabadulttá vált, a klasszikus hagyományt kellőképpen tisztelő interpretátorok előre lépése alkotóvá, alkotótárssá: tipikusan a duó betéteket, plusz tételeket, műfajban és stílusban nagyon hasonló továbbgondolásokat szokott illeszteni 19-20. századi művekhez. Ennek szellemi izgalma eddig mindenhol elbűvölte a közönséget.

Oláh is komponál egy Liszt-hommage jellegű művet a fúvósötös és zongora felállásra, hogy azután duózzon példaképével, Szakcsival. Ketten idén már több nagysikerű koncertet adtak - például Miskolcon vagy Torinóban -, amelyet a teljesen szabad, nyitott szellemű rögtönzés jellemez. Szakcsi már többször, Vulkán Györggyel vagy Lukács Miklóssal is bizonyságát adta, hogy ennek milyen nagy mestere. Oláh Kálmán tapasztalata egyébként az, hogy míg Klenyánnal bizonyos kereteket, nagy vonalakat szóban rögzíteni szoktak az improvizáció előtt, addig Szakcsival a pillanatnyi szellemi-lelki vagy más, akár külső impulzus is továbbviheti a duóimprovizációt, amelyen mindketten a másik ötleteire, közléseire reagálnak, ott helyben.

Szakcsi Lakatos Béla
Szakcsi Lakatos Béla

Oláh Kálmán szerint, aki nem csak a Zeneakadémia jazztanszékén, hanem az idén indult felsőörsi Snétberger Zenei Tehetségközpontban is tanít, úgy tapasztalja, hogy újabban a fiatal roma klasszikus zenészek és növendékek sokkal nyitottabbak a rögtönzésre, és nagyon kreatívak tudnak lenni. Szakcsi Lakatos Béla viszont azt is hangsúlyozta, hogy Liszt maga is az egyik legnagyobb improvizáló zongorista volt. Persze, a zeneszerzők általában tudnak improvizálni, de Liszt ebben magasan kiemelkedett. Ráadásul a jazz műfajához azért is közelebb áll, mert a modern zene egyik előhírnöke volt. A késői Liszt-kompozíciókat Szakcsi kifejezetten moderneknek tartja, nyilván nem véletlen, hogy Bartók ilyen komolyan foglalkozott a zenéjével, ennél fogva is büszkék lehetünk rá, hogy magyar volt - érvelt a Kossuth-díjas zongoraművész.

Jazzverziók - Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán
2011. október 17. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház

Km.: Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, Lakatos Benjámin (zongora), Lakatos Pecek Krisztián (bőgő), a Horizont Fafúvós Kvintett (tagjai: Gyöngyössy Zoltán/fuvola, Horváth Béla/oboa, Klenyán Csaba/klarinét, Bizják Gábor/kürt, Jankó Attila/fagott)