Móric

Ecset és dobverő

Programkereső

Ruttka Ferenc képzőművész és jazzdobos október 17-én ünnepli 85. születésnapját. A különc zsenit GALÉRIÁval is köszöntjük.

Korához képest hihetetlen mozgékony, higanytermészete nem hagyja nyugodni, lebilincselően mesél pályájáról, amelyben az ecset és a dobverő szinte végig jelent volt. Az utóbbi három évtizedben ugyan nem volt tagja semmilyen együttesnek, viszont mind a mai napig gyakorol otthon. Reneszánsz módon lelkesedik a képzőművészetért és a jazzért, emellett hosszú ideje elkötelezett természetvédő: „A kivágott fák és a pusztuló föld arra késztettek, hogy környezetvédő legyek.

Béke akkor lesz, ha a fegyverarzenált a művészet váltja fel. Vallom, hogy ha fák nem lesznek, mi is meghalunk.”

A legtöbb újságíró viszont azért szokta faggatni, mert hihetetlen széles körben levelez, az ENSZ-főtitkárától kezdve a pápán át a különböző ünnepelt, prominens művészekig számtalan híresség válaszolt is neki. Ruttkából akkor lett rendszeres, sőt szenvedélyes világlevelező, amikor a holdraszállás után írt az asztronautáknak, és tőlük is kapott választ. A Fidelio azelőtt a művész előtt tiszteleg, akinek a zene nem csak téma képzőművészeti munkásságában, hanem azonos jelentőségű múzsa.

„Közvetlen a háború után még vetítettek amerikai filmeket. Így volt szerencsém megnézni a La Conga című filmet, amiben Mickey Rooney dobost alakított.” A filmnek egyébként eredetileg a Strike Up the Band címet szánták a Gershwin-fivérek híres, 1929-es slágere után. „1947-ben, mint iskolás gyerek, a háború után, bementem a Toldy moziba. Semmi közöm nem volt addig a zenéhez. De az igazi zene, meg a dobbal való ismerkedés ott kezdődött. Rooney is orvos akart lenni, pont mint én, azután díszlettervező lettem, meg zenész. Varázslat volt, nem ismertem a kottát. De vettem öt jegyet a moziba, és leírtam betűkkel papírra, hogy ta-taram-taram-csinn! Manci néni mindig jött és hozta a zseblámpát, világított nekem. És mire már harmadszor vagy negyedszer megnéztem, addigra már ugyanúgy tudtam dobolni, mint a Mickey Rooney.”

Ruttka nemsokára az akkori idők egyik leghíresebb dobosának, Kovács Gyulának a tanítványa lett, akivel életre szóló barátságot kötöttek. „Rövid időn belül a legjobbak közé tartoztam. Ezek a sikerek lehetővé tették, hogy az akkor élő legnagyobbakkal (Zágon Iván, Garai Attila, Kabók Lajos, Radics Gábor, Szabó Gábor, Tabányi Mihály, Martini Lajos, stb.) játszhattam. Eközben a festőakadémiára is beiratkoztam, ahol ’68-ban mint díszlettervező kaptam diplomát. Tíz évig dolgoztam a filmgyárban szinte mindenkivel, főleg Jancsó Miklóssal.” Sokszor most is felbukkan Ruttka neve a legkülönbözőbb filmek stáblistájában, akár egy-egy Kukori és Kotkoda-epizód hátterének rajzolójaként.

Ruttka nem volt rest, egyszerűen írt egy levelet a szvingkorszak talán legnagyobb dobosának, az egyik első nagy dobos szólistának, Gene Krupának is. „Lényegében merész dolog volt Amerikával levelezni ’51-ben. Mikor még élt Sztálin, Rákosi. Adódott az a lehetőség, hogy Markstein nénihez, aki az Alfonzó mamája volt, amerikai rokonok jöttek, és akkor elküldtem velük ezt a levelet Krupának. Nem postán küldtem, mert azt az AVH úgysem engedte volna. És Gene Krupa válaszolt is, postán érkezett nagy barna borítékban, képet küldött. Egyszerűen kinyúltam. A kép ott van a Dobmúzeumban Cegléden. Ez egy szentkép, olyan, mint egy ikon.”

„A festészet lehetővé tette, hogy a kedvenceim portréját megfesthessem, Miles Davis, Quincy Jones, Mr. Dob (Kovács Gyula – a szerk.), Oscar Peterson, aki modellt ült nekem az Erkel Színházban. Ez életem egyik legnagyobb jutalma volt. Sok tanítványom is volt, akik ’56-ban külföldre távoztak, ma is tartom velük a kapcsolatot."

1966-től magam is Németországban játszottam, itt sok amerikai zenészt ismerhettem meg személyesen. Ezek közül kiemelkedő volt Dave Brubeck akivel ma is levelezek.” Brubecknek egy Debussy inspirálta festményt küldött, aki ezt szintén saját kezűleg köszönte meg.

Ruttka képzőművészeti munkássága is sok elismerést aratott, rengeteg csoportos és egyéni kiállításon vett részt itthon és külföldön, 1984-es kiállítását a Halászbástyán Puskás Ferenc nyitotta meg. Néhány éve megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. 

„Vallom, hogy csak a művészet és a tudomány összefogása mentheti meg a világot. A legnagyobb hatalom szerintem a zene. Nélküle nemcsak hiányos, hanem értelmetlen lenne a világ. Nagy öröm számomra, hogy én ebben részt vehetek, és ezen keresztül próbálom boldogabbá tenni az embereket.”