Móric

Csemer Boglárka: "Most élek, nem félek…"

2011.10.25. 17:15

Programkereső

Japánkert című daláért néhány napja kapott különdíjat a Jazzy Dalversenyen a fiatal énekesnő, akit kvartettjéről és sanzon-duójáról is kérdeztünk.

- Milyen tervekkel indítottad el a Csemer Boglárka Quartettet, és mi valósult meg belőlük?

- A saját zenekar gondolata akkor kezdett el foglalkoztatni, amikor a Kőbányai zenei stúdióba jártam. Nagyon sokat tanultam itt, hiszen igen koncentrált zenei képzésben vettem részt, az egész napom reggeltől estig csak a zenéről szólt. Azt tapasztaltam, azok érvényesülnek leginkább, akiknek saját zenekaruk van saját szerzeményekkel.  Ezzel a gondolattal alapítottam meg a zenekart két évvel ezelőtt kőbányai zeneiskolás társaimmal.  Úgy érzem, hogy ötleteinkből és céljainkból sok dolog megvalósult mára. Van egy erős közönségbázisunk, akikre fellépésről fellépésre számítani lehet. Ezen kívül van egy aktív és családias jellegű facebook oldalunk, ahol nagyon érdekes párbeszédek zajlanak.  Örülök annak, hogy vannak olyan emberek, akik szívesen töltik ott az idejüket, azért hogy megosszák gondolataikat másokkal és velem.

Csemer Boglárka Quartet
Csemer Boglárka Quartet

- Milyen változások történtek az együttesedben az évek során a tagcseréknek köszönhetően? Hatással voltak a zenétekre is?

- Minden tagcserénél elgondolkodtam, hogy ez talán egy isteni jel arra, hogy valamit esetleg rosszul csinálok, és talán másba kéne vágjam a fejszém. Nagyon sokat segítettek a rajongóink, hiszen tulajdonképpen ők döntik el, hogy egy zene jó vagy sem. A tagcserék sokszor lassították a közös munkát, de egy éve, amióta állandó a csapat, nagyon jól megy a közös munka, amihez nagyban hozzájárul Sebestyén Áron zongorista.

- Hogyan választod ki zenésztársaidat?

- Ezt a kérdést több úton is megpróbáltam már megközelíteni. Amikor szakmai szempontok alapján választottam, akkor előfordult, hogy emberileg nem működött jól. A tagcserék időszakában azt a nyomást a legnehezebb kezelni, amikor a már fontos és leszervezett koncert előtt lép ki valamelyik zenész. Olyankor előkerülnek a vészforgatókönyv megoldásai, gyorsan szólunk egy ismerősnek. Ezek a kapcsolatok persze nem tartottak soká. A jelenlegi tagokkal, György Attilával (bőgő), Németh Tamással (dob) és Sebestyén Áronnal nagyon jól megértjük egymást. Mindenképen az a szerencsés felállás, ha emberileg jól kijönnek egymással a zenészek, amellett persze, hogy egymás szakmai kvalitásait is elfogadják és szeretik egymásban.

- Sebestyén Áronnal indítottátok el sanzon ihletésű duótokat 2010-ben. Honnan a vonzódás a francia muzsika iránt?

- Gimnáziumban négy évig tanultam a nyelvet, érettségi után pedig egy évet kint töltöttem Párizsban bébiszitterként. Számomra ez az év nagyon meghatározó volt. Kint sok francia zenét hallgattam, ami a nyelvtanulásban is nagyon sokat segített. Sok mindenben azonosulni tudtam a francia kultúrával és értékrenddel. Később Egerben kezdtem el felsőfokú tanulmányaimat francia szakon. Tanáraim tudták, hogy énekelek, és egyik alkalommal egy főiskolai rendezvényen megkértek, hogy adjak elő pár dalt franciául. Akkor kezdődött el a közös munkánk Áronnal, amit nemcsak mi, de a közönség is nagyon élvezett.  Persze felvetődött bennünk az ötlet, hogy jó volna ebből egy komolyabb projektet csinálni. Mára kétszer annyi fellépésem van a duó formációval, mint a quartettel. Szerintem ez a jól behatárolt műfajnak köszönhető, ami itthon kuriózumnak számít.

- Célod, hogy közelebb hozd ezt a műfajt a magyar közönséghez. Miért tartod ezt fontosnak?

-  A sanzon nagyon különleges érzelmi kivetülése a zenének, rendkívül kifejező. Szeretem ezt a fajta letisztult éneklést, amikor nem kell más a színpadra, csak az előadó, aki megszólít, elmesél egy történetet.  Számomra példaértékű az olyan nagy sanzonénekesek eladásmódja, mint Jacques Brel, hiszen egy előadónak szerintem nagyon fontos tudnia, hogy miért is áll a színpadra és hogy mit akar megosztani az emberekkel. Ezek olyan értékek, amelyek mostanában talán kezdenek visszajönni amellé az irányvonal mellé, amikor egy előadónak miniruhában kell táncolnia. 

Csemer Boglárka
Csemer Boglárka

- Kik voltak a mestereid és mik a legfontosabb dolgok, amit tőlük tanultál?

- Nagy szerencsém volt, hogy már egészen kis koromtól kezdődően olyan tanárok vettek körül - és itt nem csak zenetanárokra gondolok - akik támogattak, utat mutattak és megerősítettek abban, hogy van tehetségem. Az élmény, ami megerősített abban, hogy nekem énekelnem kell, tizenhárom éves koromban egy iskolai fellépés alkalmával történt. Ekkor éreztem először a saját bőrömön azt, hogy a zenével közelebb juthatok az emberekhez, és az egyik legfontosabb érzést sikerült kiváltanom belőlük: a szeretetet. Ezután beiratkoztam a Csepeli Zeneiskolába, ahol klasszikus éneket és zongorát tanultam, jazzéneket pedig a Postás Művelődési Központban kezdtem tanulni. Tanáraim voltak Orbán Enikő (népzene), Szalókiné Müller Gabriella (klasszikus zene), Cseke Gábor, Micheller Myrtill és Munkácsi Bea (jazz). Érdekes, hogy mostanában van nekem is van egy-két magánnövendékem, és csak most érzem, hogy a tanításon keresztül is mennyit tudok tanulni.

- A Csemer Boglárka Quartet a Jazzy Dalverseny döntőse lett Japánkert című dalával, melynek utosló sora a címben is idézett vagány „Most élek, nem félek...". Milyen élmények, benyomások értek a verseny kapcsán?

- A Jazzy Dalversenyre pontosan a határidő napján adtuk be a jelentkezésünket! (nevet) Örültem, hogy szakmai zsűri bírálta el a dalokat - köztük a miénket is -, és tulajdonképpen ez volt az első szakmai bemérettetés a Quartet életében.  Természetesen nagyon örültünk a továbbjutásnak, és annak is, hogy miénk lett a Magyar Jazz Szövetség különdíja, amit ráadásul olyan ember adott át Márkus Tibor személyében, aki ismer és tanított. Az ilyen jellegű versenyeket egyébként nem tartjuk sorsdöntőnek, úgyhogy azt gondoltuk, ha sikerül örülünk, ha nem, megyünk tovább.

- Mesélj a döntős dalról!

- A Japánkert című dalt közösen írtam Sebestyén Áron zongoristával. Ezzel a dallal, úgy érzem, megütöttünk egy olyan saját, fiatalos hangot, ami modern, de konzervatívabb zenehallgatók is megtalálhatják benne a nekik tetsző dolgokat.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- Úgy érzem, hogy a quartettel sok jó koncerten vagyunk túl, kezd teljesen kiforrni egy önálló zenei hangzás. Mindezek után nagyon nagy előrelépés lenne, ha lenne egy önálló albumunk és egy videoklipünk, amivel megszólíthatnánk egy olyan korosztályt, aki nem jár le a jazz clubokba. Ezen kívül szeretnék külföld felé nyitni. Számomra fontos, hogy a zenénket olyan emberek is megszeressék, akik nem jazzrajongók. Szerintem fejben és lélekben kell helyrerakni, hogy miért zenél az ember. Ha azt akarod, hogy egy hallgatónak jobb legyen egy napja, hogy kapjon valamit, akkor rögtön tudni fogod, hogy mit kell ezért megtenned.