Katalin

Gőz László: "Nem adjuk fel a lemezkiadást"

2011.11.07. 08:06

Programkereső

A BMC alapítója ismét nagyszabású tervbe vágta a fejszéjét. INTERJÚnk első részében a lemezkiadó jelenéről és jövőjéről kérdeztük.

- Az egyik legmeghatározóbb „gyermeked", a BMC előzményének tekinthető a Bouvard és Pécuchet kiadó, amit Dés Lászlóval közösen alapítottatok a közvetlenül a rendszerváltás előtt. Dés kiválása után lett a kiadó neve Budapest Music Center.

- Igen, együtt kezdtük az egész koncepció kialakítását. Makacs ember lévén eléggé konzekvensen szerettem volna egy utat követni, aminek azért akkor nem volt még előzetes, mérhető hozadéka. Eléggé bizonytalannak nézett ki és komoly kockázattal is járt a terveink megvalósítása, ezért inkább egyedül folytattam. 1996-ban hatezer forint alaptőkével indultunk, és az elmúlt tízegynéhány évben, amióta Kft-ként működik a BMC, több mint kétmilliárd forint forgalmat bonyolított. Ez üzleti szempontból egyértelműen sikernek számít, a hozadéka pedig az általunk létrehozott könyvtárban és információs központban és a 200 kiadott lemezben látható. Az a tizennégy ember, aki velem dolgozik, követi az elképzeléseimet, és természetesen hozzá is tesz a közös munkához, nélkülük nem tudnám csinálni. A visszajelzések, a díjak amiket kapunk azt mutatják, hogy jó úton járunk. Ez semmiben nem tér el attól a  '96-os gondolattól, amivel elindítottuk a BMC-t, miszerint a magyar zene értékeit szeretnénk itthon és külföldön bemutatni. Erre vagyok talán a legbüszkébb.

Gőz László
Gőz László

- Olvastam veled akkoriban egy interjút, ahol arról beszéltél, hogy meghívtad Manfred Eichert, az ECM, az egyik legjelentősebb európai kiadó vezetőjét, mert az ő hozzállását, miszerint egy kiadónak nem egyszerűen megjelentetni, de kitalálni, megalkotnia kell zenéket és zenekarokat, abszolút követendőnek gondolod. Ezen kívül az ECM-re jellemző egységes arculatot is követendőként említetted. Ehhez képest mennyire gondolsz most mást, változott-e a véleményed?

- Alapvetően nem. Az ECM egy olyan kiadó, aki jazzel és kortárs zenével foglalkozik. Ebben mindenképpen hasonlítunk. Számunkra nagyon meghatározó volt, amiket akkor elmondott, és terjesztettük is egy ideig a lemezeiket. A mai napig jó kapcsolatot ápolunk. A nagy különbség a két kiadó között, hogy ő egy olyan időszakban kezdett, amikor még sok százezres példányban lehetett lemezt eladni. Keith Jarrett ECM által publikált kölni koncertje például a kortárs jazz egyik legnagyobb példányszámban eladott lemeze volt. Mára hozzánk hasonlóan neki is problémái vannak a forgalmazással, és mivel ő tőlünk eltérően egy lábon áll, számára ez nagy probléma. Abban is eltérünk az ECM-től, hogy mi nem minden esetben veszünk részt a produceri munkákban az általunk kiadott lemezek esetében.

- Az erős koncepció, és a Bachman Gábor által jegyzett markáns arculat, amivel megjelentetek, annak idején sok kritikusból váltott ki ellenérzést. Úgy látom, mára a rólatok kialakult kép változott, a megítélésetek is jóval árnyaltabb. Egyetértesz ezzel?

- Mondok egy rideg választ: amíg nem sértjük mások érdekeit, addig érdektelenek vagyunk bizonyos érdekkörök szemében. Ez eddig is így volt, és nem is nagyon fog változni. Másfelől viszont vannak újságírók, akik belátták, hogy valóban elkötelezetten próbálunk értéket közvetíteni, és mára sokkal inkább az adott lemezt, mint a jelenséget értékelik. Általában  szívesen olvasok kritikákat, és gyakran értek is egyet a leírtakkal. Azt természetesen sajnálom, amikor egy kritikus nagyon mást lát egy lemezben, mint én. Az általad említett ellenállást szerencsére csak ritkán érzem. Általában megfogadom a jóindulatú tanácsokat, még ha kritikusak is, bár, ahogy említettem, makacs alaptermészetem van, és az egységes design is fontos része a koncepciónknak.

- A BMC által szervezett őszi budapesti jazzfesztivált sokáig a MOL szponzorálta, igen jó viszonyod van a T-Mobile-lal, olyan üzleti körökkel tudsz szót érteni, akik látszólag messze vannak a jazz-zenészek világától. Ugyanez a helyzet a pályázatokkal, amelyeken igen jó arányban nyertek. Mi a titkod? Az emberismeret, a ráérző képesség?

- Azt hiszem, nem. Vagyok annyira naiv, hogy egy papírral és egy ceruzával fel tudok bármit építeni. Az elkötelezettségen múlik, ahogy én meg akarom azt a bizonyos dolgot valósítani. Kőkeményen megdolgozom az elképzeléseim megvalósításáért. Közel hatvanévesen sem riadok vissza semmilyen munkától annak érdekében, hogy megvalósuljon, amit szeretnék. Ez a fajta elkötelezettség az, amit mások látnak, és amitől hitelessé válik a szemükben az, amit el szeretnék érni. Persze hamar kiderül, hogy ez csak elmélet, amihez a hátteret - ami nem csak pénz kérdés - elő kell teremteni. Egy szponzor, mint például a MOL vagy a T-Mobile számára nagyon fontos visszajelzés az, amit már megvalósítottunk. Ez a pályázatok esetében is fontos kérdés.  Amikor elkezdtünk pályázni, még új volt az NKA, nem pályáztak még annyian, mint most. Hamar volt annak bizonyitéka, hogy érdemes belénk bizalmat fektetni. Megbízható céggé váltunk sokak szemében, ami nem csak az üzleti, de az állami és a magánszférában is nagyon fontos tényező. A naivitásom mögött persze néha üzleti gondolkodásnak is kell állnia. És nyilván nem mindig sikerül minden jól. Arra az ember kevésbé büszke, ha egy lemez például nem váltja be a hozzá füzőtt reményeket. De mindig is jobban érdekelt, hogy megjelentessek egy lemezt, mint hogy milyen kocsival járok, éppen ezért a befolyó bevételt sokkal előbb költöm például egy lemezre, mint a személyes javakra.

Gőz László
Gőz László

- Mindig szembeötlő volt a vonzódásod a francia kultúrához. Franciaország érdekelt, vagy azért alakult ki ez a vonzalom, mert a BMC-nek a francia piac kiemelten fontossá vált?

- Mindkettő. A franciák kulturális élete, a nyitottságuk megkülönbözteti őket az összes többi néptől. A zenei, azon belül a jazz képzés is nagyon erős náluk. A franciák gondolkodásmódja a kortárs zenéről, a zene intézményi hátteréről, az oktatásról nagyon előremutató. A szerencse is hozta, hogy a francia kapcsolataink voltak egy időben a legerősebbek. Ez egyébként mára már nincs így. A lengyel vagy az angol kultúra számomra most legalább annyira érdekes, mint a francia. Egy lemezválság közepén vagyunk, ebben nincs különbség Franciaország és a többi ország tekintetében. Mivel döntően az európai jazzel és kortárs zenével foglalkozunk, alig jut el hozzám mostanában az amerikai kultúra, noha a jazzen keresztül az életemből negyven évet szinte csak az határozott meg.

- A lemezkiadás válságával kapcsolatban nemrég azt nyilatkoztad, hogy szerinted a letöltés, a virtuális megjelenés lassan, de biztosan át fogja venni a jelenlegi lemezkiadás szerepét.  Ha jól tudom, nemrég hoztatok létre egy sublabelt, pontosan ezzel a céllal.

- Így van, bár ott is tartani akarjuk a hagyományos CD-formátumot is. A sublabel alatt kiadott albumok jóval olcsóbban megvásárolhatók lesznek, de a tartalom változatlan minőségű marad. Egyenlőre szimultán szeretnénk a két dolgot majd vinni, de a digitális megjelentetésbe még nem fogtunk bele. Egyébként nem is válságról érdemes beszélni, hiszen a lemeziparnak - a számok tekintetében legalábbis - befellegzett. Lassan dokumentációs szerepet fog képviselni a lemezkiadás, és az válik majd fő kérdéssé, hogy kinek fontos a dokumentáció. Ha a művészeknek, akkor nyilván mindent el fognak követni ennek érdekében. A másik kérdés, hogy van-e olyan cég vagy más lehetőség, ami segíti a dokumentálást. Egy kiadó által megjelentetett lemeznek nem elsősorban a megjelenés az értéke, hanem az ezzel együtt járó portfólióhoz, értékrendhez való tartozás: a kiadó fémjelez így egy produkciót.

 
Grencsó Fekete-fehér jazz szőttes
Grencsó Fekete-fehér jazz szőttes
BMC Ligeti-lemez
BMC Ligeti-lemez

- Az elmúlt időben nagyfokú nyitást tapasztaltam a részetekről. A Plastic Septet vagy a Grencsó Open Kollektíva új albumának kiadása mindenképpen erre utal.

- Igen, ez egy tudatos döntés a részünkről. Ritkán jelentettünk meg mainstream jazzt, és mindent persze nem tudunk befogni. Jó lenne pont ezért, ha egy vagy akár több kiadó Magyarországon vállalná az ilyen tipusú zenék megjelentetését. De valóban kinyitottunk egy kaput, ami nem azt jelenti természetesen, hogy mostantól mindent kiadunk, hiszen a sublabel által megjelentetett lemezeket mi ugyanúgy felvállaljuk, mint az eddigieket, és forgalmazzuk őket mind a harminc országban, ahol jelen vagyunk. Így is volt már olyan jazz kiadványunk, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagyon nehéz például eldönteni, melyik a legmegfelelőbb pillanat egy-egy album megjelentetésére. Sokszor pedig azért nem tudjuk eladni az általunk kiadott lemezeket, mert nem lép fel az adott zenekar. A sublabel megköveteli a zenészektől, hogy ők is törődjenek a lemezük utóéletével. Nagyon sajnálom, hogy a magyar jazz nem tud a jelenleginél több lehetőséget teremteni magának. A kortárs zene kiadása sok szempontból kevesebb kérdést hordoz magában, mint a jazzé, hiszen egy Eötvös- vagy Kurtág-lemez biztosan maximális értékű úgy a darab, mint az előadás minősége szempontjából. Friss hír, hogy idén szeptemberben megjelent Ligeti-lemezünk (melyen Eötvös Péter vezényli a WDR zenei együtteseit) éppen most nyerte el a Német Hanglemezkritikusok díját. Érdekes módon a kortárs zene publikálása kimutathatóan segíti a jazz lemezek terjesztését: Nyugat-Európában olyan rétegekhez is eljut a segítségével a magyar jazz, ahová saját jogon nem tudna.

- Szintén friss hír, hogy az Artisjus megegyezett az iTunes-szal, így nyilván ugrásszerűen nőni fog az elektronikusan eladott albumok száma a közeljövőben.

- Igen, de van egy alapvető emberi tulajdonság, mégpedig az, hogy szeretünk birtokolni dolgokat. Sokan egy koncert után elteszik a jegyüket például. Az élmény ilyenformán való hazavitele szerintem még ma is létező tendencia. Nehéz egyelőre elképzelni, hogy egy koncert végén valaki a telefonjára tölse le az elhangzott koncertet, bár valószínüleg ez sincs már messze. Ami a lemezkiadást illeti, nem tudom, meddig tudjuk fenntartani, de akár jazz, akár kortárs zenéről legyen szó, semmiképpen sincs szándékunkban a feladása.