Salamon

Napéjegyenlőség sámánokkal

2011.12.03. 05:01

Programkereső

Egy nappal Szenteste előtt mutatja be a Vágtázó Csodaszarvas Csillaglovaglás című új lemezét az A38-on.

A Vágtázó Csodaszarvas az a zenekar, amelyet Grandpierre Attila több mint öt éve azért alapított, hogy folytathassa a Vágtázó Halottkémekben folytatott profetikus és extatikus tevékenységét. Ennél pontosabb nevet nem is választhatott volna, azóta együttesével maradéktalanul meg is valósította azt a progamot, amelyet a Vágtázó, mint a magyar punk különleges éllovasa és a Csodaszarvas, mint a ­- lehetőleg és legalább ­- a honfoglalás koráig visszanyúló pogány magyar hagyomány szimbóluma egy szószerkezetben ígér. Azért csak lehetőleg, mert ma is nagyjából a másfél évszázaddal ezelőtt kialakult lovasszobros, romantikus elképzelések uralják a keresztenység felvétele előtti magyarokról alkotott képünket, és ahogy néprajzukról általában, zenéjükről sem olyan nagyon sok konkrétumot tudunk. Grandpierre-ék szerencsére nem a közhelyes és kommersz utat választják, igyekeznek az eurázsiai lovas népek mienknél élőbb hagyományára hivatkozni. Mivel a magyarok megtérítése után több eleme is fennmaradt a "pogány" hiedelemvilágnak, ezért nem kell csodálkozni azon, hogy az A38-on miért ez a Karácsony előtti utolsó koncert. A téli napéjegyenlőséget minden bizonnyal az úgynevezett ősmagyarok is ünnepelték.

Így vágtázik a Csodaszarvas
Így vágtázik a Csodaszarvas

Nehezen elképzelhető, hogy Grandpierre Attilát be kellene a Fidelio olvasóinak mutatni, de a rend kedvéért azért szerepljen itt, hogy a Vágtázó Csodaszarvas frontembere (ha úgy nézzük, címszereplője), a sámánének és -révület legnagyobb mestere koncertszínpadon, a magyar punk- és alternetív színtér meghatározó énekese, zenekarvezetője és szövegírója. Személyiségének másik, de nem kevésbé önazonos megnyilvánulása az, hogy komoly tudományos pályát futott be mint csillagász és filozófus. Akit mélyebben érdekelnek Grandpierre metafizikailag és etimológiailag megalapozott nézetei, annak ajánlható például az énekes saját honlapján található esszé a Csodaszarvasról, mint magyar kulcsjelképről.

A zenekar célja egy komplex gondolatvilág érzelmi-esztétikai megragadása, amelynek egyik legjellemzőbb példája a Hunok csatája című szám ­- egyébként VHK-örökség. Ezen az alapon már mindjárt nem kell feltétlenül cáfolni a hunok és magyarok rokonságát, átérezni viszont nagyon kellemesen lehet. Az ősök szavát meghallani, megpróbálni útjukat legalább követni, ennek érdekében gondolatilag, nyelvileg és zeneileg archaizálni pedig minimum tiszteletet érdemő próbálkozás. „Szellem vagyok. Lehet, hogy most születtem. Szellem vagyok, és én is csak azt akarom, mint minden szellem: a természetes élet mámorát." - írta Grandpierre könyvben is megjelent, jellegzetes ars poétikus szövegében. A magyarságnak földöntúli értékeket tulajdonító dalszövegeket ellensúlyozza, hogy a dalokban szinte csak alapvető toposzok, archék szerepelnek, a természet és a kozmosz jelenségei. A hétköznapit legfeljebb annyira engedik beszüremleni, hogy például egy tábortűz vagy egy lovaglás szóba kerül. 

A Halottkémek és a Csodaszarvas közötti legfontosabb különbség abból adódik, hogy utóbbi akusztikus hangszerekre váltott, már a duda és ütőhangszerek a meghatározók, nem az elektromos gitár, persze ettől még a Napkapu és Régi magyar tánc már a VHK repertoráján is szerepelt. A punkból leginkáb a lendület maradt meg, de az archaizálással ennek a fajta lázadásnak nem minden eleme fér össze, szelídebb és kiszámíthatóbb lett a zene. A sámános, táltosos, vágtázós hangzást leginkább a transzt kiváltó monotónia erősíti, az orgonapontjával mélyen zúgó d-mollból legfeljeb a-mollba vagy e-mollba mozdulnak el néha. Persze, a kecskeduda (Bese Botond), a koboz (Fábri Géza) és a többi régi, nem csak a Kárpát-medencében ismert hangszert (ud, buzuki, tamburica, tapan, derbuka, stb.) nem mindig könnyű egy hangnemben megszólaltatni. Gyakran olyan a zenekari textúra (VJ nélkül tizenegyen vannak!), mintha didzseridú szólna, pedig az „csak" a duda. Viszont a hegedű és a női vokál ugyancsak színes hangzásrétegeket szólaltat meg.

A Vágtázó Csodaszarvas harmadik lemezének borítója
A Vágtázó Csodaszarvas harmadik lemezének borítója

A Csillaglovaglás számait nem is érdemes kontextusukból kiszaktíva hallgatni, és most ezen azt értem, hogy lehetőleg korábbi lemezeikkel együtt, de legalább az előzőből készült DVD-vel együtt ismerkedjen vele, aki otthon tenne egy próbát, mielőtt koncertjegyet venne. Akinek például a Djabe bejött, nehogy kihagyja. De azért ez a zene nem lemezre íródott, hiszen csak egy kicsiny sávját adja vissza annak az élménynek, aminek Grandpierre színpadi mozgása, a vizuális effektek és a többi, csak élőben igazán ható produkciós elem. Persze itt is több koncertfelvétel szerepel, de a lemez igazi célja, hogy felidézze a koncertélményt. És a koncertre már karácsony előtt újra lehetőség adódik. A zenekar tere a Petőfi (Sándor Kultúr-)Csarnok program- és vezetőváltásával sem szűkült be: a Fonó a lemezt, az A38 hajó a koncertet vállalta.


A Vágtázó Csodaszarvas zenekar Sámánutazás és Csillaglovaglás című lemezbemutató koncertje
Előzenekar: Fanfara Komplexa
Ugyanaznap este hat órakor, az A38 Kiállítóterében Hoppál Mihály néprajzkutató sámánokról szóló előadása filmvetítéssel és témába vágó fényképeinek kiállításával
2011. december 23, 19:00, A38