Lukács

Van olyan műfaj, hogy "csehtamás"?

2011.12.27. 12:50

Programkereső

A címben feltett kérdést Szalóki Ági intézte hozzám, amikor megpróbálta elmesélni, milyen típusú dalok alapján készül az év végi koncertje. Azt hiszem, bólintottam, és a beszélgetés végén arra jutottam, hamarosan olyan műfaj is lesz, hogy „szalókiági".

Október közepén beszélgetni egy december végi koncertről szinte lehetetlen. Olyan ez, mint amikor egy színházi előadás esetében megvan a darab, a szereposztás, a rendező, kitűzték a premier időpontját - ami sok helyütt már meg is jelent, s ez kicsit ijesztő is -, már biztos, hogy lesz, de hogy pontosan micsoda, azt még senki nem tudja. Ha közös a szándék és az alkotók egyfelé húznak, abból általában jó dolog születik. Szalóki Ági életében először ad önálló koncertet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Meglepő tény. Számtalanszor lépett már föl különféle zenekarokkal, valahogy hozzá tartozik a Müpa világzenei vonalához. Mégis, az önálló koncert eleddig váratott magára. Nem érezte elérkezettnek az időt, pedig már három éve szó van róla. Most viszont úgy gondolta, belevág, megnézni, mit szab rá az élet. (Legyen a rendező az élet.) Elénekli, amit hoz neki. Ezért is lett a koncert címe „Élet - ének".

Szabó T. Anna, Háy János, Jónás Tamás versei szólalnak meg, a darab is megvan tehát. Egyikük sem új fölfedezés Ági számára, Szabó T. Anna verseit már énekelte a Gingalló című gyereklemezen, de szerepeltek a tavalyi Kishúg projektben is, utóbbiban már Jónás Tamás versei is helyet kaptak. Háy János költeményei pedig a szerző egyik hangoskönyvén szólaltak meg Ági tolmácsolásában. „Anna verseit például azért szeretem, mert arról szólnak, ami körülvesz minket. Úgy emelkedik el a világtól, hogy közben a földön marad. A világ legegyszerűbb dolgait írja meg, gyönyörűen. Mindenképpen olyan szövegeket akartam, amelyek hétköznapi dolgokról szólnak nem hétköznapian." Ebbe a sodorba kapcsolódnak Szűcs Krisztián versei is, akivel Ági a Budapest Bárban találkozott, és aki zenészként is részt vesz a produkcióban. A kortárs költők mellett elhangzik Pilinszky János és Nagy László egy-egy verse is.

Szalóki Ági
Szalóki Ági

A rendezőt és a darabot ismerjük tehát. Jöhet a szereposztás. „Életem során a zenésztársaimmal való találkozás minden esetben eleve elrendelt volt. Fontos az otthonosság érzete a színpadon, hogy olyan emberek legyenek körülöttem, akiktől szeretetet és biztonságot kapok. Juhász Gábor több lemezemen is játszik, vele sokat lépünk föl kettesben is. Dés András talán az, akivel eddig a legtöbbet zenéltem. Tizennyolc éves korunk óta ismerjük egymást, ő rángatott vissza a zenei életbe. Volt két és fél év, amikor alig léptem színpadra, ő meg elém állt, és felháborodottan kérdezte, hogy ezt miért csinálom, azonnal vissza kell jönnöm... Nagyon jó barátom." Barcza Horváth József bőgőzik majd, ő is régi zenésztárs, a dobok mögött pedig az ifjú titán, Mihalik Ábel ül, aki leginkább a Kispál és a borzból és a Kiscsillagból lehet ismerős. A zongorista Szabó Dániel lesz, s ő készíti a koncert hangszerelését is. „Elhangzik néhány meglévő dal, amelyeket eddig egy szál gitárral énekeltem, Juhász Gábor kísérte, ezek többnyire az ő szerzeményei. Nem készült belőlük zenekari hangszerelés. Azt hiszem, elég nagy feladatot adtam Szabó Daninak azzal, hogy ezeket a viszonylag kis ambitusú, szövegcentrikus dalokat (van olyan műfaj, hogy csehtamás?) áthangszerelje, és egy picit a pop és a jazz határán billegő zenévé alakítsa, Krisztián dalait pedig az underground és a rock műfajból finomabb, nőiesebb vizekre terelje. Az ő szerzeményei között lesz olyan, amely eddig a fiók mélyén lapult, soha nem játszotta föl őket. Ezek közül hozott ötleteket, és megnéztük, hogyan lehetne összecsiszolni a versekkel egy-egy zenei témát."

A szereposztás is készen áll. Most már csak az a kérdés, hogy ez a hét zenész, akik közül többen állandó társai egymásnak, mások azonban most zenélnek majd együtt először, vajon egyfelé gondolkodnak, egyfelé éreznek-e? Áginak nagy a felelőssége ebben, de bízik a megérzéseiben. „Ők profi zenészek. Talán kevesen tudják Szabó Daniról, hogy nemzetközi zongoraversenyek győztese, nemrég jött haza Amerikából, ahol Chris Potter világhírű jazz-szaxofonossal turnézott. Én onnan ismerem, hogy több mint tíz évvel ezelőtt Oláh Tzumó Árpáddal megosztva nyerték a magyar rádió jazz-zongoraversenyét. Azt hiszem, ő a kedvenc jazz zongoristám. Klasszikus zenei mélység van a játékában, ugyanakkor úgy tud mesélni a hangokkal, mintha beszélgetnénk. Volt egy koncertje, amikor úgy kezdett el játszani, hogy szándékosan nem mondta meg, mi az improvizáció címe. Hallgattam, és azt gondoltam, hogy ez olyan, mint egy mese; gondolatban utaztam egyik helyszínről a másikra. Amikor vége lett, elárulta a címét: Mese. Bizonyos emberek között működik a szavakon túli kommunikáció. Sodródik felém rengeteg minden: stílusok, szövegek, zenészek, és én valahogy ösztönösen megérzem, hogy kikkel van szükségünk egymásra. Mindig az ösztönöm volt az első. A tudatosság csak később jött mellé. De ami mindennél fontosabb, az az, hogy hiszek a vonzás törvényében, ami a kapcsolatok születését és tartósan megmaradását, vagy éppen megszűnését illeti. Rajta vagyunk egy pályán, időnként találkozunk, elhaladunk egymás mellett, épp csak érintjük egymást, esetleg sosem találkozunk, de mindig egyfelé mozgunk. Néha meg ütközünk."

Szalóki Ági
Szalóki Ági

Nos, íme a darab, a szereplők, a rendező és a közös gondolat. Egyetlen kérdés nem hagy nyugodni: miért kellett erre három évet várni? Miért más a Müpa, mint mondjuk a koppenhágai WOMEX koncertterme? „Vagy érzi az ember belül, hogy szabad az út, és el lehet indulni, vagy nem. Sokat dolgozom azon, hogy az önbizalmamat növeljem. Elkezdtem táncolni, jógázni, meditációt tanulni. Őrlődő, szorongó típus vagyok, kellett rá idő, hogy azt érezzem, képes vagyok rá. A Müpában még a legnagyobb művészek, a profi, sokat próbált zenészek is máshogy állnak színpadra. Egész egyszerűen tekintélye van a teremnek. Igyekeznem kell. Ott adok koncertet, ahol legutóbb Cecilia Bartolit hallottam..."

 

Szalóki Ági: Élet - ének

2011. december 30. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Szabó Dániel (zongora, hangszerelés), Szűcs Krisztián (gitár, ének), Juhász Gábor (gitár), Barcza-Horváth József (nagybőgő), Dés András (ütőhangszerek), Mihalik Ábel (dobok)

Szűcs Krisztián, Jónás Tamás, Szabó T. Anna, Háy János, Pilinszky János, Nagy László versei