Jolán

Lukács Miklós: "A crescendo bennünk történik"

2012.02.09. 14:01

Programkereső

A cimbalomvirtuóz felkérésére Szakcsi Lakatos Béla és Fekete-Kovács Kornél írt új versenyműveket. Az ősbemutatókra február 18-án kerül sor a Müpában.

A cimbalom irodalma ismét két versenyművel lett gazdagabb. Vukán György és Oláh Kálmán után most Szakcsi Lakatos Béla és Fekete-Kovács Kornél próbálta ki zeneszerzőként e jellegzetesen magyar hangszer adta lehetőségeket. A felkérések egy olyan zenésztől érkeztek, aki a klasszikus zenétől a jazzen át a világzenéig számos műfajban otthonosan mozog, s aki kíváncsi volt arra, hogyan "nyúl" a cimbalomhoz a magyar jazz négy kiváló alakja.

- Miért pont jazz zenészeket kerestél meg? 

- Hála elődeim felkéréseinek, kortárs klasszikus cimbalomverseny már több mint húsz született, ami igazán szép szám. S bár én egészen a diplomámig klasszikus zenész voltam, csak utána kezdtem kísérletezni a jazzel, így már régóta lavírozok ebben a "könnyebb" műfajban is, nagyon érdekelt, mit gondol egy jazz zenész a hangszeremről. Mit jelent neki a cimbalom, milyen lehetőségek nyílnak meg számára a hangszerben? 

Lukács Miklós
Lukács Miklós

- Ilyenkor a zeneszerző elvonul és csak a kész művel keres meg, vagy közben kapcsolatban álltok, esetleg együtt gondolkodtok?  

- Ennél a két műnél napi kapcsolatban voltam a szerzőkkel. Kornél felhívott egyszer, hogy elmondja, már kész van az első és a harmadik tétel. Aztán három nap múlva közölte, hogy újraírja, újragondolja az egészet. Ugyanakkor teljesen rájuk bízom a munkát. Azért őket kértem fel, mert megbízom az ő elgondolásaikban és ismerem a zenéhez fűződő viszonyukat. Tudom, hogy amellett, hogy a gyakorló jazz zenészek között is a legjobbak, remek komponisták. Azt is tudtam, hogy valóban érdekli őket a hangszerem. Kornél az elején eljött hozzám, hogy megmutassam neki a cimbalom lehetőségeit. Megkérdezte például, hogy el lehet-e érni a legato hangzást?

 - Gondolhatnánk, hogy a pedál miatt lehet... 

- Teljesen nem lehet, pláne, ha crescendo jelzés is van a két hang között. Ha a cimbalmot megütjük, mint minden ütős hangszernél, a hang elhalkul. Ezen a pedál sem változtat. Erre a tanáraim mindig azt mondták, és én is ezt vallom, hogy a crescendo bennünk történik meg, és ha ez így van, akkor az a hangszeren is megvalósítható. Egyszer, valahol, valaki besorolta a cimbalmot a húros hangszerek közé, de számomra inkább ütős hangszer. 

- Ha mégsem ismeri a szerző olyan jól a cimbalmot, előfordul, hogy kifog rajtad, illetve a hangszeren a mű?  

- Olyat nem fognak írni, amit nem lehet lejátszani, legfeljebb olyat, ami kényelmetlen. De ilyenkor változtatunk rajta. Én azt vallom, a zeneszerző írja meg azt, amit elképzel, ami benne van. Engem ugyanis ez érdekel. Nem szeretném, hogy a hangszer lehetőségei eleve korlátoznák.

- Te is írsz zenét? 

- Nagyon szeretek írni, de egy ponton választanom kellett, hogy zenész vagy zeneszerző legyek. Választottam, de még így is komponálok a kvintettemnek, színházaknak, táncszínházaknak. Dresch Mihállyal például barokk zenét és abból kiinduló improvizációkat játszunk most egy koncerten két klasszikus muzsikussal - ott is voltak szerzői feladatok.    

- Térjünk át a cimbalomra. Azt írtad a diplomamunkádban, hogy "a cimbalom kifogyhatatlan kincsesláda". 

- Igen, ezt mutatja, ahogy a különböző műfajok zenészei felfedezik maguknak. A hetvenes években a népzenei mozgalommal éledt fel, majd felfedezték a klasszikus zeneszerzők. E mellett természetesen a cigányzenében használták. Egy idő után azonban a klasszikus zeneszerzők ismételték magukat, és egymást. Érezni lehetett a fejlődés korlátait. Most a jazzben, a könnyűzenében, a világzenében fedezzük fel a hangszer lehetőségeit. 

- Cigányzenét nem játszol, ahogy édesapád? 

- Nem... ez érdekes. Nagyon szeretem hallgatni, hiszen egy nagyon egyedi, nagyszerű zene, de nem játszom. 

- Pedig ott lettek volna elődök, akiktől tanulhatsz... 

- Én nem voltam abban a helyzetben, hogy feltehettem volna híres, jazzt játszó cimbalmosok lemezeit és tanulhattam volna belőlük. A jazz sztenderdek játékát, előadásmódját, kíséretét is magamnak kellett kikísérleteznem, s azt is, hogy miként szólhat ebben a műfajban a legjobban a cimbalom. Efféle kérdésekkel nem nagyon foglalkoztak előttem cimbalmosok, legalábbis nem sokan. 

- Népzenében és klasszikus zenében más a helyzet.  

- Pláne, ha a cimbalom hangszercsaládját tekintjük. A hangszernek mintegy három évezredes történelme van. Szülőföldjén, Ázsiában szinte minden népnek megvan a maga cimbalomváltozata. Hozzánk a török hódítással jutott el katonai hangszerként, aztán az 1800-as években lett belőle ez a sajátosan magyar megoldás a lábakkal és a pedállal. Schunda Vencel József fejlesztette ki. 

- Játszol más cimbalmokon is?  

- Nem. Teljesen más mindegyik hangszer. Más a hangrendszer, a verőfogás, az oktávszám. A magyar cimbalom viszont nagyon népszerű külföldön. Rengeteg cimbalmos van Franciaországban, Angliában, Belgiumban. Hollandiában komplett cigányzenekarok vannak, amelyek magyar cigányzenét játszanak. 

Lukács Miklós
Lukács Miklós

- Vannak itthon cimbalomkészítők?  

- Természetesen. A 20. század cimbalomkészítő mestere Jancsó Pista bácsi volt, és az ő tanítványai viszik tovább a mesterséget. Valamikor, a századfordulón a legtöbb polgári család otthonában megszokott látvány volt a cimbalom. A gyereket taníttatták, és sokszor összeült a családi zenekar. Természetes volt az is, ha a kislány cimbalmozott klasszikus zenét vagy akár verbunkost.

- Hány éves a jó cimbalom?  

- Ez a hangszer az évtizedek múlásával veszít az értékéből. Negyven évnél idősebb hangszert már nem nagyon használnak. Az új hangszernek viszont kell vagy öt-tíz év, hogy megkapja a hangját. Úgy mondják: addig be kell verni. Hangszere válogatja, de egy cimbalom fénykora tíz és harminc év közé tehető.

- Mitől olyan különleges a magyar cimbalom?  

- Először is a hangzása. Bárkivel játszom a világban, pár perc után elhangzik az a mondat, hogy "ennek a hangszernek olyan felhangzása van, amely utánozhatatlan". És tényleg. Megütsz két hangot, vagy egy harmóniát, lenyomod a pedált és a következő hangnál olyan hangok szólnak, olyan hangzás keletkezik, amely egyik hangszernél sem. Másrészt rendkívül sokoldalú hangszer. A cimbalom ugyanis egyszerre ütős hangszer, dallamhangszer, szólóhangszer és kísérőhangszer. Annyi funkciója lehet, akár a zongorának. A hangszíne, a látványa, a lehetőségei semmihez sem hasonlíthatók. Azt szoktam mondani, nekünk cimbalmosoknak könnyű dolgunk van, mert csak megjelenünk a hangszerünkkel és - főleg külföldön - már ettől sikerünk lesz.