Katalin

Grammy: Corea, Metheny, Dudamel

2012.02.13. 12:05

Programkereső

Magyar idő szerint február 13-ára virradó éjszaka zajlott a Grammy-díjkiosztó Los Angelesben. A kategóriák több mint egytizedében jazz és klasszikus zenei lemezek is versengtek, de a nagy meglepetések errefelé elmaradtak.

A Grammy-k összes kategóriájából csak 12 utal nevében a jazzre vagy a klasszikus zenére, ennél azonban sokkal nagyobb szerep jut a két műfajnak, igaz, az áhított tévéközvetítésbe csak a pop-bizniszben is sikeresen (közre-)működő előadók kerülhetnek be.

Chick Corea
Chick Corea

Chick Corea, aki 2012 márciusában a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendége lesz, majdnem akkorát tarolt, mint Adele. (A brit énekesnő ugyanis - sporthasonlattal élve - állva hagyta a mezőnyt az 54. Grammy-díjkiosztón: minden jelölését díjra váltva rekordszámú, hat gramofon-szobrocskát kapott.) Ugyan előfordult már, hogy valaki a legjobb improvizált jazz hangszerszóló és a legjobb jazzalbum kategóriáját is megnyerje, de nem sokszor. Corea most ezt a csúcsot állította be új lemezével és két, díjra váltott jelölésével. A jazz-rock egyik kulcsfigurája legsikeresebb együttesét, a hetvenes évekbeli Return to Forevert unplugged formában élesztette újra Stanley Clarke bőgőssel és Lenny White dobossal és ment velük turnéra, ahol felbukkant nemcsak az eredeti gitáros, Bill Conners, hanem Chaka Khan és Jean-Luc Ponty is. A turnén készült felvételek duplalemezen kerültek forgalomba Forever címmel (Concord). A zongorista tegnap estig 16-szoros Grammy-díjas volt, és nem is izgulta úgy agyon magát, mint Adele. Igaz, jazz-zenészeknek és klasszikus előadóknak a tévéközvetítésnél nem osztanak se lapot, se gramofon makettet.

Nem sok híradásban szerepelt, de a magyar közönség nagy kedvencének, Pat Methenynek Coreához hasonlóan otthon újabb vitrinpolcot kell beiktatnia a Grammy-szobrocskáinak, mert tegnap megkapta a 19-iket. Ez a kevésbé kommersz zenék híveinek többszörös öröm: Metheny ugyanis a What's It All About című lemezét (Nonesuch) szólóban, kíséret nélkül vette fel. Tovább gyengíti a pozícióját a popsikerekhez képest, hogy Metheny a melankolikus bariton-gitár mellett akusztikus gitáron, valamint a 42-húros pikasso hárfa-gitáron zenélt, ritka csemegét produkálva. Ez a gitáros első olyan korongja, amin elejétől végig csak feldolgozások hallhatóak, főleg régi dalokból, amelyek a baby boomer (vö.: Ratkó-bébi) generáció kedvencei voltak. Így még furcsább, hogy a New Age stílus legjobb lemezeként ismerték ezt el.

Pat Metheny
Pat Metheny

Sokkal nyilvánvalóbb, de nem kevésbé megérdemelt Grammy-t kapott a dobos Terry Lyne Carrington Mozaic cím alatt kiadott, ötödik zenekarvezetői lemeze (közreműködőként ennek persze sokszorosát jegyzi), bár az énekesek között lett vele első. Ha azt mondom, hogy női zenekar kíséri a számonként változó énekesnőket, abból még akármi lehet. De ha hozzáteszem, hogy Dee Dee, Dianne, Esperanza, Cassandra, tehát csak keresztnév alapján is ismert (ti.: Bridgewater, Reeves, Spalding, Wilson) nevek követték egymást a stúdióban, miközben többek között Geri Allen és Ingrid Jensen erősítették a kíséretet, már más a kép: igazi sztárparádé. De a hős akkor is Carrington, aki minden énekesnek kiválasztott egy-egy számot, meghangszerelte és elküldte nekik: vállalták. Politikailag hiperkorrekt, de nem ezért jó. Ugyan mozaikokból, de összeállt egy igazi Carrington-portré - aki maga is énekel itt-ott.

Christian McBride bőgős Carringtonnál is fiatalabb, de vele egyszerre kapta első zenekarvezetői Grammy-jét. Tizedik szólólemezén magát hozza: pontos és laza egyszerre. A jazz szupersztár ezúttal összeszedett egy big bandet, ami nem olyan nagy szám, tekintve, hogy több mint 300 lemezen közreműködött már, mindenkit ismer, akit számít. De a számokat és a hangszereléseket is főleg ő írta, ami azért keményebb dió. A Good Feeling című lemez a Grammy-zsűritagokban is jó érzéseket keltett (Mack Avenue), a jazzrádiók is folyamatosan műsoron tartják.

A Bartók után elnevezett gyorskezű amerikai bendzsós, Béla Fleck Coreához és Methenyhez hasonlóan gyűjti a gramofon-maketteket, ezen szenvedélyének idén is hódolhatott: Life In Eleven című száma a Rocket Science című albumáról a legjobb hangszeres szerzemény kategóriájában lett első (eOne Music). Egyébként ez nem kifejezett jazzkategória, Fleck mégis olyan lemezeket utasított maga mögé, amelyek jazzben is kaptak jelölést.

Az összesen 8 klasszikus zenei kategória ellenére sem mondható, hogy a Grammy a klasszikus zenében a világ legjelentősebb díja volna. Feltételezhető, hogy a klasszikus kiadók sem fektetnek annyit a promócióba, és a zsűri, vagyis a Recording Academy felől nézve sem a klasszikus zene a legfontosabb, hiszen a klasszikus zenei hangmérnöki és a produceri kategória sorrendben minden egyéb klasszikus zenei díjat megelőznek. Ennek ellenére érdemes felsorolni, hogy a Naxosé a kortárs kompozíció díja (Robert Aldridge és Herschel Garfein Elmer Gantry című operája), amely ráadásul a legjobb hangfelvétel is lett. A lemezcég a legjobb hangszerszóló díját is bezsebelhette Joseph Schwantner Chasing Light című művének a Nashville-i szimfonikusokkal és Christopher Lamb ütős szólistával készült felvételéért, amelyen egyébként a szerző ütőhangszerekre és zenekarra írott concertója is hallható.

Gustavo Dudamel
Gustavo Dudamel

Gustavo Dudamel és a Los Angelesi Szimfonikusok Brahms 4. szimfóniájával a legjobb zenekari előadás díját érdemelték ki a Deutsche Grammophonnak, a legjobb operafelvétel a Doctor Atomic (John Adams) lett a Metropolitanből (Sony Classical), a kórusfelvételek között pedig Eric Whitacre Light and Gold című szerzői lemeze szerepel többek között a szerző kórusa és a King Singers előadásában (Decca). A legjobb kamara-előadás díját a Slide című, színházi elemeket is magában foglaló produkció zenei felvétele kapta az amerikai kortárs Eighth Blackbird együttessel, amelynek szerzői Rinde Eckert és Steven Mackey, akik mindketten aktív részesei az előadásnak is (Cedille Records). A legjobb énekes szóló díja a Virgin Classics új lemezét (Diva Divo) fogja ékesíteni Joyce DiDonato mezzoszoprán bravúros teljesítményének köszönhetően. Az év klasszikus zenei producere Judith Sherman lett.

Amikor az iparág a hátát a falnak vetve küzd, a zsugorítás magát a Grammy-t is elérte: a 109 kategóriát, főleg összevonásokkal idén 78-ra redukálták. Talán nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a kategóriák, már csak a stílusok átalakulása miatt is, néhány éven belül újra változni fognak. A Grammy viszont marad, ami: egy majdnem hét napig tartó ipari vásár.