Olga, Liliána

Karosi Júlia: "Hosszú utat tettem meg a jazzénekesi pályáig"

2012.02.18. 07:15

Programkereső

Karosi Júlia 2009-ben alapította kvartettjét, melyben férje, Varga Bendegúz dobol, Horváth Balázs bőgőzik, a billentyűknél pedig Balázs Tamás ül.

- Februárban jelenik meg a Karosi Júlia Quartet első lemeze. Az albumon tíz, általad írt dalt hallhatunk majd, melyekről azt olvastam, hogy személyes életutad állomásait járják be. Mit jelent ez pontosan?

- Ezzel a lemezzel lezárult egy korszak az életemben. Aki kicsit jobban ismer, tudja, elég hosszú utat tettem meg a jazzénekesi pályáig. Bölcsészkarra jártam korábban, sok mindennel foglalkoztam, viszonylag későn talált rám a jazz műfaja. A vándorlás, kószálás az az élmény, a legfontosabb szál, mely a dalokat összeköti, ezért lett az album címe Stroller of the City Streets, vagyis szabad fordításban Városi kószáló. A tíz dal sorrendje is úgy lett felépítve, hogy a hallgató velem együtt bejárja azt az utat, amit ez idáig megtettem a kereséstől, vándorlástól, kószálástól egészen a megérkezésig. Ez az első saját lemezem, nagyon izgatottan várom, hogy az emberek a kezükbe vehessék. A lemez szerzői kiadásként jelenik meg, és a Hangvető hálózat üzleteiben lesz kapható. Az anyagi támogatást kizárólag magánszponzoroktól kaptuk, akiknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani.

Karosi Júlia
Karosi Júlia

- Zenei tanulmányaid alatt melyek voltak azok az élmények illetve kik voltak azok a tanárok, akik a mai napig meghatározók számodra?

- Szerencsés vagyok, mert sok ilyen élmény és tanár volt az életemben. A Kós Károly Általános Iskolában, mellette pedig a Solti György Zeneiskolában tanultam először zenélni. Mindkét iskolában aktív zenei élet folyt, nagyon magas színvonalú képzésben lehetett részem. Sok élmény ért, ami inspirált: kórus- és zongorakoncertek, hegedűsként pedig a zenekari zenélés örömei. Gimnazistaként az egyik legmeghatározóbb élmény az Angelica Leánykarban való részvételem volt. Utólag is hálás vagyok Gráf Zsuzsának, aki megtanított rá, hogy milyen a kemény munka. És most már azt is tudom, mennyire fontos egy énekesnek a megfelelő technika és intonáció szempontjából, hogy kórusban is énekeljen. Egyetemi éveim alatt autodidakta módon kezdtem a jazzel foglalkozni, majd Winand Gábor volt az első jazz-ének tanárom. Nála már rögtön az első óra mélyvíz volt, szinte végig csak improvizáltunk, és ez annyira nagy hatással volt rám, hogy akkor éreztem először: igen, ez az, a jazz lesz az én utam.

- 2010 óta magad is tanítasz a pomázi Teleki- Wattay Zeneiskolában jazz-éneket és jazz szolfézst. A sok élményből mit viszel tovább mint tanár?

- Igyekszem mindezt továbbadni. Sokszor eszembe jut tanítás közben zeneiskolai zongoratanárom, Bartai Ariadné, aki nagyon türelmes és nyitott ember. Neki is sokat köszönhetek, és igyekszem példáját követni. Vannak kezdő növendékeim, akiknél a megfelelő alapok elsajátítása miatt a klasszikus hangképzés módszereihez nyúlok. Vannak kötelező dalok és adott követelményrendszer, de megpróbálok nyitott lenni, hogy minden diákom megtalálja a saját útját.

Karosi Júlia és férje, Varga Bendegúz - Müpa Jazz Showcase 2012
Karosi Júlia és férje, Varga Bendegúz - Müpa Jazz Showcase 2012

 - Három hangszeres zenésszel dolgozol együtt a Karosi Júlia Quartetben. Hogyan találtatok egymásra?

- A zenekar dobosa a férjem, Varga Bendegúz, így számomra természetes volt, hogy vele együtt zenéljek. Ő ajánlotta Horváth Balázs, a bőgőst. A negyedik tagon nagyon sokat gondolkodtunk. Beszélgettünk arról, hogy gitáros legyen vagy zongorista. Én inkább zongora-párti vagyok, hiszen magam is zongoráztam tizenkét évig, és úgy érzem, közelebb áll hozzám. Balázs Tamást 2009 őszén a Magyar Jazz Szövetség által szervezett Jazz Combo versenyen hallottam először zongorázni. Már ott nagyon megtetszett a zenei világa és az a lírai hangvétel, ahogyan játszott. Akkor határoztam el, hogy őt hívom el a zenekaromba.

- Hogyan jellemeznéd a Karosi Júlia Quartet hangzásvilágát?

- Hangzását tekintve meglehetősen modern, mind a harmonizálást, mind a dallamvilágot és a ritmikát tekintve. Emellett jellemez minket egyfajta líraiság, ami egyrészt a hangomból és a személyiségemből, másrészt a zenekar játékából fakad.

- A lemezre került dalokat te írtad, de mennyire volt közös munka a hangszerelés?

- Két éve működik a zenekar, és már az elejétől kezdve dolgoztam saját dalokon. Komponálás közben megpróbálom a hangzást minél pontosabban elképzelni, ami, azt hiszem egyre jobban megy. Megírom a témát, a szöveget, az akkordmenetet és az arrange-okat is. Ezután a próbák alatt történnek kisebb módosítások, főként ami a dal felépítését illeti. Nagyon fontos ez a munkafolyamat, hiszen ilyenkor öntjük végleges formába a dalokat. Az a program, amit most a lemezre összeraktunk, eléggé kötött, hiszen a formák nagyon konkrétak. Ez egy jazz zenésznek adhat egyfajta nehézséget, hiszen kevesebb lehetőség nyílik a kibontakozásra, mert a szólók  is viszonylag rövidek. De az ilyen jellegű zenében is nagyon fontos a köztünk lévő kommunkáció és összhang, mert a kisebb zenei egységeknél is nagyon fontos, hogy megérezzük az íveket.

- Testvéred, Karosi Bálint orgonistaként a klasszikus zenében van otthon, de a rögtönzés az ő életében is fontos szerepet játszik. Miben különbözik a kettőtök hozzáállása az improvizatív zenéhez?

- Épp most volt bátyámnak egy orgonaestje a Művészetek Palotájában, ami teljes egészében improvizációs est volt. Hihetetlen nagy élmény volt számomra! Egy orgonistánál az improvizáció nagyon összetett, bonyolult művelet, hiszen rengeteg szólam van, ismerni kell bizonyos szerkesztési elveket, stílusokat, formákat, és maga a hangszer is rengeteg lehetőséget rejt magában. Neki talán túl egyszerűnek tűnik az a megközelítés, hogy mi egy adott harmóniamenetre szólózunk és ez megy körbe-körbe, hiszen az ő improvizációjában általában egy téma, egy adott dallam az alapforma és azt harmonizálja, szerkeszti újra minden egyes körben.

- Mennyire vannak hatással a zenekarra az új jazz irányvonalak?

- Nagyon sokféle trend van mostanában a jazz műfaján belül. Aki ellátogatott például az idei Jazz Showcase-re a Művészetek Palotájába, ott is hallhatta, hogy mennyire sokféle hangzás jellemző ma erre a műfajra. A vokális jazzben itthon szerintem a populáris irányvonal jellemző. Egyszerűbb harmóniamenet, refrénekre épülő dallam, kevés hangszeres és énekes szóló. Az én zenémet nehéz kategóriába sorolni még saját magamnak is, hiszen a tradicionális jazz, klasszikus zene és a groove-os vonal is hatással van rám. Eleinte azt éreztem, hogy ebből hátrányom származhat, de most már hiszek benne, hogy nem így van, és izgatottan várom, hogyan fogják fogadni a zenémet. Hamarosan a honlapomon is bele lehet már hallgatni a lemez anyagába, és persze várunk mindenkit szeretettel a lemezbemutató koncerten február 29-én a Budapest Jazz Clubba