Jolán

(Üt)ősbemutatók

2012.02.20. 14:55

Programkereső

A Lukács Miklós felkérésére született két új versenymű ősbemutatójánál már csak a virtuóz cimbalomművész kvintettjének játéka volt ütősebb.

A koncert a kiváló trombitás-szárnykürtös, zeneszerző és zenekarvezető, Fekete-Kovács Kornél Elements című kéttételes cimbalomversenyének premierjével kezdődött. Az első ütemek már-már Kurtág-allúziónak hatottak, s a jazz szó később sem jutott az ember eszébe, a kortárs hangvételű kezdés után ugyanis filmzenei hatások uralkodtak. A mű bevezetés utáni szakasza egy krimi kísérőzenéje lehetett volna, s időnként John Williams (Schindler listája!) és Ennio Morricone-hatásokra gyanakodhatott a hallgató. A hajszolt második tétel továbbra is a filmzenék világára emlékeztetett, de itt modernebb színekkel, modell skála-szerű, gyakran visszatérő hangközökkel élt a szerző.

Lukács Miklós
Lukács Miklós

A Werner Gábor által vezényelt Budapest Eclectic Strings hangzásának eleinte nem kedvezett a hangosítás, mely inkább csak a pianissimo játszott hosszú hangok kisebb-nagyobb bizonytalanságait erősítette fel. A hangszerelésben és a már-már minimalista hangzásokban Michael Nyman különös zenei világa is megidéződött, azaz nemcsak a vonósok voltak eklektikusak, de maga a zene is. Lukács Miklós játéka egyszerre volt pontos, határozottan robosztus és lírai rubatókkal teli. Kár, hogy a darabban esetenként nagyobb szóló jutott a koncertmesternek vagy a szólamvezető csellistának, mint a cimbalomnak. Sajnos Lukács cizellált passzázsai az akusztikai körülmények miatt sem mindig érvényesültek: a zenekar ugyanis némiképp elnyomta a szólóhangszert, amely így gyakran mindössze kiegészítő hangszínként hallatszott a vonósok között - üdítő kivételt a cadenza képezett. (Nem véletlenül vágyik elektromos cimbalomra Lukács Miklós...)

Szakcsi Lakatos Béla Concertója egész más zenei világot képviselt. A zongorista-zeneszerzőtől megszokott etnojazz hangvétel az első ütemtől érezhető volt, s ezúttal nála sem a jazz elemek kerültek előtérbe. A darab több kisebb, különböző hangvételű epizódból állt, a lassú második tételt pedig majdnem végig improvizatív, fantázia-szerű koncentrált szóló töltötte ki, amelyet egy gyors, zeneileg azonban kevésbé izgalmas finálé követett. A szerző igyekezett maximálisan kihasználni a hangszer adta lehetőségeket, mintha csak azt tartotta volna szem előtt, amit Lukács Miklós legutóbbi interjújában elmondott: „Én azt vallom, a zeneszerző írja meg azt, amit elképzel, ami benne van. Engem ugyanis ez érdekel. Nem szeretném, hogy a hangszer lehetőségei eleve korlátoznák."

A koncert második részében Lukács Miklós zeneszerzőként is lépett színpadra, hiszen saját formációjának, a 2006-ban alakult Lukács Miklós Quintetnek (tagjai: Bacsó Kristóf - szaxofon, fuvola, Szandai Mátyás - bőgő, Szalai Péter - tabla, Dés András - ütőhangszerek) a repertoárja elsősorban az ő szerzeményeiből áll. A különleges hangszer-összeállításnak köszönhetően az együttes hangzásában az indiai rágák, valamint a jazz ritmus- és dallamvilága keveredik. Stílusuk mégis közérthető, élvezetes, és rendkívül színes. Egymásra hangolt, koncentrált, de mégis teljesen önfeledt muzsikálásuk különösen Lukács East című kompozíciójában bontakozott ki, melyben az érzékeny cimbalomszólót az együttes tagjai performance-szerűen a színpadon körbe-körbe járkálva, tapssal kísértek. A következő számokban pedig a sámáni révület free jazzes megnyilvánulásai ragadták magával a közönséget Szalai Péter és Dés András ütős szólóinak és duóinak köszönhetően. (Az alábbi videón az East látható, a felvétel 2010. október 1-én készült a Müpában.)

 

A koncerttel egyidőben jelent meg Lukács Miklós Cimbalomversenyek című új CD-je, melyen Fekete-Kovács Kornél és Szakcsi Lakatos Béla darabjai mellett Oláh Kálmán és Vukán György 2010 októberében bemutatott, szintén a cimbalomvirtuóz felkérésére született versenyművei szerepelnek. Apró szépséghiba, hogy a koncert utáni dedikáláson a Fesztivál Színház közönsége inkább a Lukács Miklós Quintet lemezét kereste volna...