Erzsébet

Harminc éve halott Szabó Gábor

2012.02.28. 14:50

Programkereső

1982. február 28-án, nemsokkal 46. születésnapja előtt hunyt el az itthon méltatlanul kevéssé ismert jazzgitáros.

Szabó Gábor 1936. március 8-án született. Az alig húszéves ígéretes tehetség 1956-ban sok más muzsikustársával egyetemben elhagyta az országot. Szerencséjére Amerikába került, ahol ugyan nem gazdagodott meg, de a '60-as és '70-es évek legnagyobbjaival, Louis Armstronggal, Chico Hamiltonnal, Charles Lloyddal, Chick Coreával játszhatott együtt. Lemezfelvételeit a világ valamennyi valamirevaló rádióadója sugárzott, hírneve pedig átjutott a vasfüggönyön is. 1964-ben Roman Polansky Repulsion (Iszony) címû filmjének hanganyagát Londonban Szabó Gábor hangszerelésében vették fel. Sztárként ünnepelték, interjúkat közölt vele a világ vezetõ dzsesszlapja, a Down Beat is. Sokszor azonban nem értették a jóval saját kora előtt járó művészt, aki már akkor crossover jazzt és world music-ot játszott, amikor ezek a fogalmak még nem is léteztek.

Szabó Gábor
Szabó Gábor

Kevesen értették úgy meg a Szabó Gábor-i tanítást, mint Carlos Santana, aki részben a Szabó által is használt és felkínált elemeket is felhasználva alapította meg világhírûvé lett bandáját. Nem mellesleg Santana dollárra váltotta ezt a zenét, Szabó Gábor közben szegény és szerény maradt, és inkább hazafelé kacsingatott. 1974-ben tért vissza először Magyarországra, Deseő Csaba meghívására az Építők Klubjában, illetve a TV-ben Kovács Kati, Pege Aladár, Másik János, Kőszegi Imre és Dely István társaságában játszott (2008-ban a műsor hanganyaga a Moiras Recorsd archív sorozatában is megjelent). Négy évvel később járt legközelebb Budapesten, ekkor a Hilton Szállóban adott másfélórás zártkörű koncertet, melyen Babos Gyula (gitár), Másik János (elektromos zongora), Lerch István (szintetizátor), Dandó Péter és Sípos Endre (basszusgitár), illetve Kőszegi Imre (dobok) kísérték - ennek a koncertnek egy részlete látható az alábbi felvételen:

A Femme Fatale (A végzet asszonya) című albumot a Hungaroton LP-n, majd kazettán is kiadta, és minden idők harmadik legsikeresebb magyar jazz-felvételévé téve 30613 példányban adta el. 1981. decemberére az FMH-ba tervezett lemezbemutató koncertjét már nem érte meg, a végzetet az alkohol és a kábítószer jelentette. 1982. február 28-án a budapesti (ma Szent) László kórházban hunyt el. Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert életműve előtti tisztelgésül a Magyar Jazzszövetség 1992-ben megalapította a Szabó Gábor-díjat.