Jolán

Nikis belső lobogás

2012.03.04. 17:05

Programkereső

Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. Pár év alatt Szőke Nikoletta komoly nemzetközi tényező lett a jazz piacon és továbbra is feljövőben van - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL.

Hivatalosan február 28-án jelent meg Szőke Nikoletta új szólólemeze Japánban, amely sorrendben már az ötödik. A 29 éves Niki pályája egyenes vonalú fejlődést mutat, és ez a vonal meredeken emelkedik felfelé: első nyilvános fellépése mindössze tíz éve volt. Négy évvel később, szinte a teljes ismeretlenségből megnyerte a Montreux-i jazzfesztivál keretében az énekesek számára megrendezett Shure tehetségkutató versenyt. Azóta négy, egységesen magas színvonalú szólólemezt adott ki Japánban, és még a magyarországi bemutatkozó lemezét is átvette japán kiadója a Gramytől. És egy utolsó számadat, ami sok mindent elárul: ugyancsak tíz éve játszik azokkal a zenészekkel, akikkel az új lemezen is.

Szőke Nikoletta: Inner Blaze
Szőke Nikoletta: Inner Blaze

Nikinél úgy általában minden a helyén van. Azt hiszem, ezért ő talán az egyetlen magyar énekes, aki itthon élve ilyen rövid idő alatt ennyi lemezt tudott külföldön kiadni, és nem is akárhol, hanem az USA utáni második legjelentősebb jazzlemez-piacon, Japánban. Nyugodt, kiegyensúlyozott alkata, technikai eszköztára, a zenei kérdésekben lényeglátó képessége, törekvése a pontos kifejezésre folyamatosan viszik előre.

Egy jazzénekes produkciója sok olyan tényezőnek is ki van téve, amelynek a hangszeres szólistáké nem vagy csak kevésbé, ezért a produkció zenei belbecse, a szép és művelt hang még nem garancia a sikerre. Viszonylag sok magyar jazzénekes bizonyította már tehetségét, ami a hagyományos repertoár színvonalas, sőt egyéni előadását illeti, mégsem jutottak el tartósan országos ismertségi szintre, még kevesebben tudtak a nemzetközi versenyben érvényesülni.

Niki megjelenése még akkor is teljesen rendben volt, amikor terhesen rögtönzött Bobby McFerrinnel Budapesten. Színpadi jelenlétéből azt olvasom ki, hogy vannak ugyan dolgok, amiktől tart egy kicsit néha, de alapvetően békében van önmagával, helyzetével, két lábbal áll a földön, ahol a legfontosabb neki az éneklés. Erre utalt egyébként a tavalyi londoni magyar-brit jazzfesztivál szervezője, Pallai Péter is a beszámolójában, merthogy Niki azzal aratott nagy sikert a 606-ban novemberben, hogy felszabadult és erőteljes is volt, nem csak színvonalas, mint általában.

Gyakori akadály az érvényesüléshez, hogy nem mindig meggyőző néhány magyar énekes angol kiejtése, bár az utóbbi években ezen a téren jelentős előrelépés történt. Niki ebben is kiváló - egyébként előbb kezdett az angol szakon az ELTÉ-n és csak azután fordult rá a jazzpályára. Sőt, meggyőzően viszi a következő magasságot is: saját angol szövegeit énekli. Jó, ezek nem próbálják lóugrásban, sem gyök alatt megoldani a világrejtvényt, viszont ami a szívén, az a száján.

Pestiesen azt is szokták mondani az ilyen produkcióra, hogy nagyon egyben van: zene, szöveg, kiállás. Niki életrajzát honlapján teljes természetességgel a születési évszámával kezdi - persze bárki más, a világ nagyobb jazzsűrűségű országaiban is büszke lehetne arra, amit Niki elért ilyen rövid idő alatt. Viszont az a gyanúm, hogy amikor majd elmúlik harminc, sőt negyven, akkor sem fogja titkolni, mert nincs külön az énekesnő és az ember, nincs szerepjáték vagy megcsinált színpadi perszóna, Szőke Niki egyszerűen magát adja: szépen felöltözik és kiáll énekelni, mert ezt szereti és ebben találja meg önmagát, miközben nem átall kétgyerekes anyaként vagy éppen szerelmesként is megnyilvánulni. Énekel ugyan szerepként értelmezhető dalszöveget is, de azt hiszem, ami nagyon messze áll személyiségétől, azokat passzolja.

Produkciójának legnagyobb erénye a kidolgozottság - mondom ezt annak ellenére, hogy a jazz legnagyobb vonzereje, a virtus lényege a rögtönzés. A jazzénekesnek ebből a szempontból is nehezebb dolga van, mint a hangszeres társaknak - a legtöbb hangszer nagyobb hangterjedelmet kínál, a furcsa gesztusokat is hamarabb megbocsátják a hangszereseknek. Persze a kidolgozottsághoz még egy előfeltételt is teljesít Niki és zenekara az új lemezen: az énekes és az együttes tagjainak saját számaiból meg az általa igazán kedvelt, a tipikus jazzénekes repertoárban alig szereplő nótákból rakta össze az új lemezt is. Egyéniségének kifejeződése ebben is tovább finomodott, sikerül kiemelkedően egyéni repertoárt előállítani. A kidolgozottság Nikinél azt jelenti, hogy amikor belekezd egy-egy számba, már nagyon pontos képe van arról, hogy mit akar vele közölni és milyen eszközökkel, és ezt finom váltásokkal is aláhúzza, majdnem minden számra "elő tud venni" egy másik hangszínt.

Régi partnere, Oláh Szabolcs jegyzi a fondorlatosan kanyargó címadó dallamot, az Inner Blaze-t, ennek és további háromnak az angol szövegét pedig Niki. Az előző Atelier Sawano kiadású lemezhez hasonlóan, amelyet Rozsnyói Péter szerzeménye nyitott, most is a kollegialitás a fő oka annak, hogy mai magyar jazzelőadó szerzeményét választották a lemez élére a japán producerek támogatásával. Ismét hasít egy Sting-szám, ezúttal a Fields of Gold, de talán még ennél is jobban a már itthon is valamennyire ismert Michael Franks egyik emlékezetes száma, amelyet Antonio Carlos Jobim emlékére írt. Két aktuális nagymester, Chick Corea és Tom Harrell számai eléggé ritkán hallhatóak, de az utóbbi az igazán nagy dobás Niki lemezén. Két hagyományosabb, mainstream örökzöld is színesíti a lemezt. A zenekar saját számai valahol a két véglet, Henry Mancini és Stevie Wonder között keresik helyüket a stíluspalettán, de a lemez ezzel együtt is határozottan egységes hangzásvilágban mozog. A hangszerelés nagyszerű, az alap kíséretet, Szakcsi Lakatos Róbert, Barcza Horváth József és Mohay András svájci óramű pontosságával működő trióját két (náluk fiatalabb) szólista, Bolla Gábor szaxofonos és Fenyvesi Márton gitáros árnyalják néhány számban, kolosszális empátiával.