Katalin

Ütősök minden mennyiségben

2012.03.14. 07:05

Programkereső

A Budapesti Tavaszi Fesztivál "legütősebb" napja március 18-a lesz: a Művészetek Palotájában több klasszikus és világzenei hangverseny, valamint a Chick Corea-Gary Burton duó koncertje is része lesz a programnak.

A nap sztárvendége a Chick Corea-Gary Burton duó, napjaink egyik legkifinomultabb jazz-kisegyüttese. Fellépésüket a kettős negyvenéves jubileuma is indokolja, első közös fellépésük ugyanis a müncheni jazzfesztiválon volt 1972-ben. A németországi rendezvény meghívott művészei eredetileg szólóprodukciókat adtak elő, a program végén pedig közös jammelést tervezett a fesztivál rendezője. A zenészek azonban - Corea és Burton kivételével - nem vállalták az újabb fellépést, így mintegy véletlenül talált egymásra a két muzsikus. Nem sokkal korábban írta Corea a La Fiestát, egyik legismertebb darabját, amit a hangpróbán tanított meg a vibrafonosnak, ez volt hangversenyük egyik fontos darabja. Münchenben hallotta őket Manfred Eicher, a frissen alapított helyi ECM lemezkiadó zenei igazgatója/producere, aki fantáziát látott a nagy sikert arató zongora-vibrafon duóban. Burton és Corea szkeptikusabb volt, nem hittek benne, hogy egy ritmusszekció nélküli kisegyüttes lemezhossznyi ideig le tudja kötni a hallgatók figyelmét. Pár hónappal később, 1972. november 6-án mégis felvették első közös lemezüket egy oslói stúdióban. Néhány óra alatt készült el a Crystal Silence nyersanyaga.

Chick Corea, Gary Burton
Chick Corea, Gary Burton

Az album és a duó későbbi tevékenysége azóta is példaként áll mindenki előtt, mivel kivételesen empatikus összjátékuk iskolát teremtett, s az első közös lemeznek jelentős szerepe lett a modern kamarajazz-formációk elterjedésében. Az is kiderült, hogy Corea korábbi, egészen más zenei közegben felvett szerzeményei új életre kelnek duóváltozatban. Nem véletlen, hogy a Crystal Silence máig az egyik legjobban fogyó ECM-album.

Corea és Burton minden fellépése és közös stúdiómunkája a negyven évvel ezelőtt megkezdett spirituális párbeszéd folytatása. A dialógus egyszerre szellemes, játékkal teli és érzékeny. A vibrafonos szerint a szólókoncert egy nyilvános beszédhez, a zenekari fellépés egy vitafórumhoz, a duózás pedig a legjobb barátunkkal folytatott elmélyült beszélgetéshez hasonlítható. A közös művészi hangot megtalált jazz-minizenekar tagjai az egymásra figyelés ellenére szabadon mozognak az egyes kompozíciók tolmácsolásában, hiszen a strukturált, helyenként a gondos megkomponáltság jeleit mutató darabok előadásából a spontaneitás sem marad el, főként a koncerteken, ahol mindkét muzsikusnak bőven akad lehetősége improvizálni. A két világhírű muzsikus eddig nyolc közös lemezt készített, és különböző albumaikat, illetve előadásaikat négy Grammy-díjjal jutalmazták. Legutóbb 2008-as The New Crystal Silence című lemezük kapta meg az elismerést a legjobb instrumentális jazzlemez kategóriában.

TTukunak
TTukunak

Az Ütős nap világzenei főszereplője a txalaparta nevű baszk ütőhangszer lesz, melyet ezúttal két fiatal nő, Sara és Maika Gómez szólaltat meg - két koncerten is. A txalaparta kis híján az ütőhangszerek történetének egyik kövületévé vált, amikor az 1960-as években újra felfedezték. Azóta nemcsak zenei, hanem politikai pályát is befutott, a radikális baszk nacionalizmus jelképe lett. Az ütőhangszer két, újabban három mintegy másfél méter hosszú falapból áll, melyeket vízszintesen helyeznek el, és ezeket két muzsikus vastag fa verőkkel szólaltatja meg. A falapokat állványra helyezik, és állva játszanak rajtuk, mint a marimbán vagy a vibrafonon. Modern változatait több falapból készítik, gyakran más ütőhangszerekkel, például cinekkel egészítik ki, így dallam is játszható már rajtuk. A baszk népi hangszerek nagy szerepet kapnak karneválokon, álarcosbálokon, valamint falusi ünnepségeken. Bilbaoban minden októberben több százezres közönség hallhatja e tradicionális hangszereket a baszk függetlenség tiszteletére rendezett ünnepségeken.

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem délutáni koncertjén Kocsis Zoltán főszereplésével hangzik el két klasszikus "ütős" mű a múlt század első feléből: Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátája, valamint Stravinsky Menyegzője. A végleges formában 1923-ra elkészült Les Noces-t a szerzője így jellemezte: "orosz koreografikus jelenetek énekkel és zenével, orosz népdalok nyomán". A rituális zenei elemekre épülő mű Stravinsky egyik "összművészeti" alkotása, melyben Bronislava Nizsinszkaja koreográfiája, Natalja Goncsarova jelmezei és díszletei, valamint az újszerű hangzóapparátus (zongorák és ütőhangszerek), valamint a vegyeskar együtt fejtette ki hatását a korabeli párizsi közönségre. Stravinsky bevezeti hallgatóit egy legtöbbjük által egyáltalán nem ismert "primitív" kultúrába, miközben a "Gesamtkunstwerk" modern kellékeinek segítségével ironikus távolságot is tart a megidézet világtól.

Amadinda Ütőegyüttes
Amadinda Ütőegyüttes

Részben Stravinsky nyomán Bartók is felismerte a zongora ütőhangszer-jellegét, úgyhogy amikor Paul Sachertől kamarazenei megrendelést kapott, a zongora perkusszivitását épp ütőhangszerekkel való szembesítésével kívánta kiemelni. A szonáta belső egyensúlyát a két zongora alkalmazásával biztosította. A két mű hangszerhasználata sok ponton fedi egymást, de a Szonáta korábbi Bartók-műveket, így a Zenét és az Első zongoraverseny lassú tételét is megidézi, ugyanakkor előre is mutat az 1940-es kétzongorás Concerto felé. Az 1938. január 16-án Bázelben lezajlott ősbemutatón maga Bartók és felesége, Pásztory Ditta játszotta a darabot. A Bartók-Stravinsky koncerten hallható Amadinda Ütőegyüttes - az Ütős nap elmaradhatatlan fellépője - egy külön "családi koncertet" is ad a fesztiválnapon A vadon szava címmel.