Salamon

Bublé kapta a kanadai Grammyt

2012.04.05. 16:55

Programkereső

Áprilisi elsejei tréfának beillő kérdés volt Kanadában, hogy az év lemezét Justin Bieber vagy Michael Bublé karácsonyi albuma érdemli-e ki?.Ennél azért komolyabb dolgokra is sor került a Juno díjátadáson, írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Hogy a véletlenül a Fidelio jazzrovatában szörföző tinirajongóknak egy pillanatig se kelljen tovább izgulniuk, rögtön elárulom: az év lemeze díjat a kanadai Grammy-ként is emlegetett Juno-átadón április elsején Michael Bublé kapta, nem vicc, karácsonyi lemezéért. De van igazság a földön, mert a közönségdíjat vetélytársa, Bieber érdemelte ki. Persze az ő szintjükön már nem a Juno a legfontosabb díj, így aligha lehet csodálkozni, hogy egyik kanadai szupersztár sem jött el, hogy személyesen vegye át az elismerést a gálán. Igaz, mindketten videóüzenetben köszönték meg a díjat (Bublé éppen Dél-Amerikában turnézott).

Michael Bublé: Christmas
Michael Bublé: Christmas

A Juno bevallottan utánozza a Grammy-t, és amint az otthonról is jól látszik, a zenei piacon is elég nagy a hasonlóság meg az átjárás az USA és a Kanada között. Az 1970-ben alapított díjat 1975 óta tévés gálán adják át, amit jelentős publicitás kísér már hetekkel a díjkiosztó előtt. Idén összesen 41 díjat osztottak ki a kétnapos gálán. A jelöltek névsora az aktuális eladási listákból, valamint a Canadian Academy of Recording Arts and Sciences (CARAS) és az (általuk) felkért zsűri tagjainak jelöléseiből áll össze. Ahogy az Egyesült Államokban, itt is a lemezipar nagyjából teljes vertikumát megjeleníti a kamarai funkciókat is magára vállaló akadémia. Ha van számunkra tanulsága a kanadai zsiráf lebonyolítási rendszerének, akkor az az, hogy idén a 41 kategória 99 jelöltje volt "szűz", vagyis nem volt még korábban sem jelölt, sem díjazott. Nem dinoszauruszok felvonulása adja meg tehát az alaphangot. A jelölési rendszert ezzel együtt érdemes lenne kiigazítani: a lista egyszerűen a legnagyobb példányszámban eladott lemezeket összesíti - már amelyeket egyáltalán jelölték kiadóik (összesen 9 olyan díj van, amelynek jelöltjeit az eladási mutatók alapján állítja össze a Kanadai Hangfelvétel Akadémia).

A kanadai szerző-előadók és énekes-gitárosok egész világon megbecsült, patinás vonalából az idei nyertesek közül leginkább Feistet emlegetik, az év művésze és az alternatív év lemeze kategóriát nyerte. Ő, mint középgenerációs, de még nem lehasznált előadó jól példázza a díj jelentőségét - a CARAS által menedzselt és jól kézben tartott publicitás valóban döntő lökést jelenthet a pályán.

Méltánylandó az Akadémia igyekezete az újabb együttesek, a fiatalabb előadók propagálására. Dan Mangan például a harmadik lemezével érdemelte ki a Factor and Radio Starmaker által szponzorált kategória díját, amellyel az „új" előadókat ismerik el. A pálya kimeneti végén (Hall of Fame) a Blue Rodeo együttes tagjai mondhattak köszönő beszédet. A country és soft-rock stílusokból merítő zenekarnak volt mire szerénynek lenne, ahogy Pesten mondanák, mert a Csarnokba minden műfajból bekerültek már muzsikusok, olyanok, mint Glenn Gould, Oscar Peterson, Leonard Cohen, Neil Young és legutóbb Shania Twain, így érthető volt megjegyzésük, hogy köszönik a meghívást, de tudják, hogy nem az asztalfőhöz (eredetiben: főasztalhoz) ültetik őket ebben a csarnokban.

Az Ottawa Senators hokistadionja akusztikai szempontból persze nem igazán alkalmas finomabb dolgokra, inkább csak a nagyobb hangerővel fellépő előadók bírták átvinni, de hát már az egész tévégálát a Nickelback, a nemzetközileg is sikeres középutas rockcsapat nyitotta. A kisebb helyen jobban érvényesülő zenékért a díjakat a gála nyitányaként az Ottawai Kongresszusi központban, de „szárazban" bonyolították. A stadionban és a komoly nézettséget produkáló tévéközvetítésben csak a legismertebbek jutottak mikrofonhoz, a többieket "az Úr hangja" sorolta fel ömlesztve.

Sonia Johnson
Sonia Johnson

Így ismertették a három jazz díjat is. Ezek kapcsán a közszolgálati rádió és több szaklap is elismeréssel jegyezte meg, hogy a 15 jelölt elég jól leképezi a színes kanadai jazzéletet. Érett művész, bár nem tekinthet hosszú pályára vissza Sonia Johnson, aki az év vokális lemezének díját kiérdemelte. A Le carré de nos amours eredeti dalai elsősorban az énekesnő pengeélességű intonációját, lenyűgöző eleganciáját mutatják. Felnőtteknek való zene, kreatív, de elég szolid hangszerelésekkel, hangsúlyos és tudatos dalszövegekkel. Ennek a lemeznek kapcsán újra elmerengtem azon, amit a magyar pop fejlődési vonalával kapcsán már többen leírtak: mi lett volna, ha nem Karel Gott, a Modern Talking és Falco (zenei) nyelvterületének hatása érvényesül nálunk, hanem például Piafé, Aznavouré és Montand-é? A sanzon itt is baromi erősen jelen van, pedig ez egy jazzlemez, Kanada frankofón jazze méltán lehet büszke magára. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a montreali Effendi lemezkiadó ennél általában merészebb lemezekkel alapozta meg hírnevét.

A klasszikus zenei képzettség és ízlésesség adja meg egy másik díjnyertes zenei tartásának gerincét is. A Changing Seasons című lemezt a Phil Dwyer Orchestra rögzítette Mark Fewer hegedűssel mint vendégszólistával. Az eredmény valahol Vivaldi és Jarrett zenéjének elképzelt találkozási pontjánál kötött ki. Könnyen lehet, hogy a szaxofonos-zongorista(!)-zeneszerző Dwyer ezzel a díjjal lett az aktív kanadai jazzisták közül csúcstartó a Juno-díjak számát illetően. Az biztos, hogy a Changing Seasons-t kiválóan lehet használni klasszikus fejeknek a jazz felé tekerésére. Végre egy szimfonikus mű (lemez), ami a vonószenekart ki meri emelni az ósdi, B-kategóriás mozizenék közhelyességének bűvköréből! Valóban megérdemelte, hogy a kortárs kategóriában ismerjék el.

A hagyományos(abb) jazz kategóriában a már korábban is győztes David Braid zongorista szólólemeze nyert, ami kicsit meglepő, amikor kiderül, hogy ezen preparált zongorán is játszik. Valóban, erőteljesen ritmizált játékában kínai népdalfeldolgozástól a ragtime-ig sok stílus jegyeit megtalálhatjuk, de a keverék eredeti, és mindig nagyon szuggesztív.

A sajtó persze méltányolta, hogy a szervezők igyekeztek az általában különböző utakon járó kritika és közönség szempontjait egybeboronálni, a Bublé-díjjal azonban ez a mérleg nagyon elbillent az eladások felé.