Nándor

Hudák Zsófia: "Meg kell találnom a saját hangomat!"

2012.04.30. 00:19

Programkereső

Különleges körülmények között debütált márciusban Galambos Dorina, Hudák Zsófia és Sárközy Fanni együttese, a Mrs. Columbo első saját szerzeménye, a Sunny side of jazz. Az új számról, a zenekarról, és arról is mesélt nekünk Hudák Zsófia, az együttes bőgőse, könnyű-e nőként boldogulni a magyar jazzéletben.

- Mikor kezdtél el érdeklődni a zene iránt?

- Zenei általános iskolába jártam, ez megalapozta bennem a zene szeretetét.  Gimnazista koromban nagyon megtetszett a blues, persze "csak" a zenehallgatás kevés volt számomra, így jutottam el Ferenczy Gyuriig, akitől két évig tanultam szájharmonikázni. Őt kiváló tanárnak, színpadi embernek és zenésznek tartom, így ez a két év meghatározta az utamat. Emellett hegedültem is, de végül is gimnázium végére fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne a jazzel foglalkozni és nagybőgőzni. Ennek ellenére elmentem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, de ott csak másfél hónapot töltöttem, hiszen világossá vált, hogy az nem az én utam. Ezután Gayer Ferenchez, a Budapest Ragtime Band bőgőséhez kerültem mint tanítvány, és tőle kaptam kölcsön az első hangszeremet.

Hudák Zsófia
Hudák Zsófia

- Ha körbenézünk az itthoni zenészek között, kevés a jazzbőgős lány. Miért választottad éppen a bőgőt?

- A személyiségemhez azok a tulajdonságok állnak közel, amik egy bőgősnek is kellenek egy jazz-zenekarban - szeretem a stabilitást, a biztonságot, a pontos irányelveket, amelyek mentén haladhatok. Persze ezt csak most tudom íg megfogalmazni, a választás nem volt tudatos, szimplán lenyűgözött a hangszer, a hangja és a kinézete. Akkoriban nem gondolkodtam azon, hogy mennyire lányos, vagy nem lányos egy hangszer, csak az érzéseimre hagyatkoztam.

- A Zeneakadémia elvégzése alatt mik érdekeltek? Tudtad már, milyen zenét akarsz játszani?

- Két év bőgőzés után kerültem be az akadémiára, ami jó érzés volt abból a szempontból, hogy láttak bennem fantáziát, de rossz abból, hogy nem ismertem annyira a hangszert, hogy a jazzre tudjak koncentrálni. Berkes Balázs növendéke voltam, akiről csak jókat tudnék elmondani. A záróvizsga után a többi bőgős társammal együtt azon a véleményen voltunk, hogy milyen jó lenne egy végzős diák tudásával elkezdeni a zeneakadémiai tanulmányainkat. A mai eszemmel később felvételiztem volna, mert a technikai tudásnak megalapozottnak kell lennie. Nagyon jó, hogy az iskola elvégzése adott egyfajta nyitottságot a zenei stílusok iránt, legyen az népzene, jazz, blues, funky, klasszikus zene, így nem is tudnám magam semmi mellett elkötelezni. Meg kell találnom a saját hangomat!

- Milyen zenészek voltak rád hatással és miért?

- Az első óriási felismerés számomra Kenny Garrett szaxofonos volt, akit a mai napig nagyon szeretek. A bőgősök közül kedvelem Marc Johnsont, aki egy akusztikusabb vonalat képvisel, ami nekem nagyon tetszik, emellett nagy kedvencem Buster Williams, Dave Holland, Brian Bromberg, Niels-Henning Ørsted Pedersen és még sorolhatnám a neveket! És egy örök kedvenc: James Brown. (Nevet.)

- Hogyan kerültél a Galambos Dorina fémjelezte, Mrs. Columbo névre hallgató formációba?

- A Mrs. Columbo zenekar három és fél éve alakult csak női zenészekkel, egy különleges felkérésre, mellyel Dorina párja, Pély Barna keresett meg, akivel közel egy időben végeztük el a zeneművészeti egyetemet. Később, 2010 novemberében változott meg az eredeti felállás, ekkor került az együttesbe Sárközy Fanni zongorista és Kovács Norbert dobos. 2012 februárjában jelent meg az első albumunk, melyen ismert dalok hallhatóak "új köntösben", Mrs. Columbo stílusban. Természetesen saját számaink is készülnek folyamatosan. Első szerzeményünk, a Sunny side of jazz, ami egyben a zenekar ars poeticája is, nemrég debütált egy 3D animációs épületvetítés keretein belül a Pécsi Tavaszi Fesztiválon a Zsolnay negyedben. Az esemény Limelight Projection alkotócsoport nevéhez köthető, hiszen a dalunkat ők keltették életre az épületek homlokzatán.

- Miért tartod érdekesnek a popslágerek feldolgozását? Így közelebb lehet kerülni az emberekhez?

- A zenekarban mindenki nagyon szereti a dallamosabb zenét. Úgy látjuk, hogy sok ember megijed a jazztől, mert azt hiszik, hogy nehezen értelmezhető rétegzene. Szerintem izgalmas úgy jazzt játszani, hogy közben hallgatóknak is adunk egy kapaszkodót. Emellett nekünk is izgalmas a popszámok átdolgozása. Van olyan dal a repertoárunkban, amit nem szerettem, amíg át nem dolgoztuk. A dalok kiválasztásánál a fontos szempont, hogy Dorinának jól álljon - csak olyan számok jöhetnek szóba a közös munka során, ami neki tetszik, mert ha ő nem érzi jól magát a dal éneklése közben, akkor minden hiába. Általában olyan dalokkal kísérletezünk, amelyek valamiképp megérintenek minket, ihletet adnak. Előfordul, hogy azonnal összeáll a mű, de akad olyan dal is, amivel sokat kell foglalkozni, mire megszületik az átdolgozás. Szerintem egy zenekar jó működéséhez a közös munka a kulcs. Mindenki kiveszi részét az áthangszerelés folyamatából.

- Szerinted milyen tulajdonsággal rendelkezik egy frontember, akit jó lekísérni?

- A jó frontember szakmailag felkészült és határozott. Könnyedén instruálja a zenekart és kommunikál a közönséggel. Utólag visszanézve sajnálom, hogy a színpadi viselkedést, a zenekarral való határozott bánásmódot és a közönséggel való kommunikációt nem tanították a zeneiskolában. Fontos, hogy egy frontember mindig érezze, hogy a közönséget hogyan kell megszólítani és pontosan tudnia kell, hogy mit akar a zenekarral az adott pillanatban megvalósítani, együtt kell játszania a zenészekkel és semmiképp sem különülhet el tőlük - csak így lesz egy produkció kerek egész. Szerencsére nálunk ez remekül működik, Dorina bájosságával és jókedvével elkápráztatja a közönséget. A zenekarunk erőssége is ebben rejlik: partnerek vagyunk, nem egy főnök beosztottjai.

Mrs. Columbo
Mrs. Columbo
- Eltekintve a lányzenekar marketingértékétől, nem lehet könnyű női hangszeres zenészként érvényesülni a nyilvánvalóan férfias jazz-szakmában. Voltak negatív tapasztalataid?

- A szakmán belül olyan előítélettel találkoztam, ami a nőket gyengébb muzsikusoknak állítja be. Furcsán hangzik, de az kell mondjam, hogy a nagy számok törvénye miatt ebben van némi igazság,  hiszen ez abból is adódik, hogy kevesebben vannak: ha valaki mindenképp női zenészt keres egy produkcióhoz, nem tud olyan sok muzsikus közül válogatni, mint a fiúk esetében,  tehát a gyengébbek is fellépési lehetőséghez jutnak. Így sokszor hátrányból indulunk. Egy női hangszeresnek szerintem többször kell bizonyítani, hogy méltó az elismerésre, de ez természetesen csak szakmán belül érvényes. A szakmán kívüli megítélésünk korántsem ilyen egyoldalú, a közönségnek szerencsére nincs negatív előítélete a lányokkal kapcsolatban.