Móric

Palya Bea: "Ünneplem az eddigi életem lezárását"

2012.07.25. 07:08

Programkereső

Járja az országot a szefárd koncerttel, albumot – sőt albumokat – ad ki, új dalokat ír, tehetségkutatót szervez, készül a Művészetek Völgyére, közben meg néha úszik, néha mászik (hegyre) vagy éppen bekötött szemmel vad táncot jár egy izgalmas workshopon. Kislánya születése előtt három hónappal nyári projektjeiről kérdeztük Palya Beát.

- "A hiperaktivitáson kívül nem ismerek más működési módot" - írod a Ribizliálomban. Mintha ez a hiperaktivitás most fokozódna. A hasadban növekvő baba milyen hatással van az alkotó és a színpadi Beára?

- A várandósság első három hónapját külföldön töltöttem és nem is koncerteztem: eleve úgy volt, hogy kiszállok egy kicsit, a babám meg tudta, hogy akkor lesz időm átalakulni, úgyhogy már a legelején megjött hozzám. Az igazi jófajta, új, burjánzó alkotói energia a negyedik hónapban, május vége felé érkezett. Az Altató-projekt például - bár korábbi csírái már voltak - akkor indult be igazán. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kelek föl hajnalban, és jön az újabb vers, és megint kelek föl hajnalban, és megint jön az újabb vers, az újabb dallam. Mintha a kislányom kérné tőlem, vagy íratná velem a dalokat. Nagyon könnyen írtam, jött az inspiráló energia folyamatosan. És persze az utóbbi három hónapban heti három koncertem volt mindemellett - jólesett fellépni. Nemrég az egyik koncert vége felé kellett kérnem egy széket. Érdekes, érdekes... (mosolyog)

Palya Bea
Palya Bea

- Mesélj egy kicsit az Altató-projektről.

- Régóta alakulnak a dallamok és a szövegek bennem. Két világ - az ébrenlét és az álom - közt kell hidat csinálni, szép átjárást biztosítani az elalvónak. És ebben annyi lehetőség van, a témák változnak, attól függően, hogy ki az éneklő, ki az elalvó. Van, hogy az anya énekel a gyerekének, akár aznapi történésekről, vagy a születés előtti várakozásról, vagy a dunna melegéről, ami alá az egész család odafér. Vagy a gyerek beszéli el, hogy mit látott álmában. Altat a nagypapa, nagymama is. „Fordul a nagy idő kereke, alszik a gyerekem gyereke..."
Az apának is van egy dal: tárgyalásra siet, pakolgatja az iratait, a papírok között megtalálja a kislánya zokniját, és rájön, hogy a színes kis tárgyban ezerannyi élet van, mint az összes papírban. Sok anya mesélte, hogy a gyerekek villanyoltás után, de még elalvás előtt tudnak igazán a csínytevéseikről beszélni, ahol a sötétben oda lehet bújni anyához: "Anya fenn vagy még? anya picikét még ne aludj / nem is én voltam az, aki betörte a kaput..." (nevet) És lesz persze ébresztődal is. Egy birodalmat, egy külön világot szeretnék kreálni, csak saját dalokkal. Nagyon izgalmas az egész. Őszre készül el ez a gyönyörűen illusztrált lemezmellékletes könyv.

- Az idei Palya-udvar programja a Művészetek Völgyében talán még az eddigieknél is sokrétűbb. Fellépnek például az általad kiírt zenei pályázat nyertesei.

- Március elején írtuk ki a pályázatot, amire nyolcvanhárom pályamű érkezett be három hét alatt. Nem volt műfaji korlát, a zenére figyeltem és arra, hogy mi zajlik bennem, amikor hallgatom. Kilenc előadót/együttest válogattunk be a programba. Ez ugye egy szubjektív válogatás, aki nem került be, ne higgye azt, hogy nem jó, amit csinál. Sok energiát fektettem abba is, hogy kielemezzem a videókat, és megírjam a pályázóknak, hogy mitől lehetne jobb, amit beküldtek. Mindeközben nyitott szemmel és füllel jártam, és felfedeztem olyan új énekesnőket, akiknek a hangjuk és a lényük is megindított: Polonyi Artemisz, Csőke Renáta és Jónás Vera is fellépnek a Palya-udvaron.

- Ahol a tehetségkutatáson kívül az esélyegyenlőség és a nőiség, női alkotók is fontos szerepet kapnak.

- Az esélyegyenlőségnek egy teljes napot szentelünk. Meghívtunk roma alkotókat, a Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai koncerteznek, lesz jótékonyági árverés a Csodalámpa Alapítvány javára és egy drogtémát feszegető előadás, A gyáva, amelyben Scherer Péter játszik Kovács Krisztiánnal. Éjjel hasonló témájú filmeket vetítünk, és persze lesznek beszélgetések is. Fontos látni, hogy mi van a világban körülöttünk, aki másképp működik, az hogyan működik, és mindez hogyan lehet tükör nekünk. A nők. Mexikóban, a várandósságom első három hónapjában megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor a nők egymásra támaszkodhatnak: most, hogy dupla nő vagyok, még jobban érdekel, hogy mit tanulhatok a többi nőtől. Meghívtam például Szily Nórát és Gryllus Dorkát - nagyon tisztelem, ahogy ők dolgoznak és élnek -, ezen kívül több fiatal írónőt és énekesnőt. Lemegyünk Kapolcsra, és úgy élünk együtt tíz napig, mint egy megálmodott ősközösség. Heverészünk a fák alatt, eszünk, zenét hallgatunk, táncolunk, figyelünk egymásra, nevetünk, beszélgetünk...

Palya-udvar
Palya-udvar

- Mit viszel a gyerekeknek ebbe az idillbe?

- A délelőtti sávokban a táncos programok mellett gyerekkoncertek lesznek. Én is játszom az Álom-álom kitalálom dalait és az ezekhez kapcsolódó közös játékokat - imádjuk ezt a koncertet, minden alkalommal tobzódunk benne a zenésztársaimmal. És persze előkerülnek majd az Altató-projekthez kapcsolódó dallamok is.

- Sok évet töltöttél gyerekekkel tánc- és énektanárként: mit javasolsz a zenét oktatóknak?

- Nagyon fontos, hogy hogyan lépek be a terembe. Ha tanárként "kötelező óraadás" helyett inkább közös játékra, annak izgalmára és örömeire gondolok, akkor ebben a hangulatban egyszerűen lesz kedvünk zenélni. A gyerekekkel együtt néhány perc alatt felépíthetek egy mesevilágot, amelyben a dalok természetes tartozékok, a történethez kellenek - így alakult ki az Álom-álom kitalálom album is. Énekelni öröm, az örömnél erősebb energia és motiváció pedig nincsen. Én szerencsés vagyok, mert népzenén nevelkedtem, ahol előbb van az érzelmi szándék, mint maga a technika. Technikát tanítani anélkül, hogy tudnánk, hogy mire fel - az elveheti a kedvet. A zene legősibb alapja az ének és a ritmus, erre millió játékot ki lehet találni, egyszerűt, bonyolultat. Keleten például nem is engedik addig a hangszerhez a gyerekeket, ameddig el nem tudják énekelni azt, amit játszaniuk kell majd.

- "Nem tudok énekelni, nincs hallásom." Mit gondolsz erről?

- Sokan jöttek hozzám ezzel a gondolattal éneket tanulni. Mindannyiukról kiderült, hogy tudnak tisztán énekelni, csak valami blokk keletkezett, ami ezt nem engedte. Az éneklés közvetlenül összeköttetésben áll a lélekkel, gondoljunk csak a lélek és lélegzet szavakra. Amikor énekelek, a lelkemből adok egy darabot, azt rezegtetem. A lelket én egy nagyon is konkrét dolognak gondolom, és szerintem ehhez is le kell nyúlni a zenetanítás során. A gyerekektől nagyon sokat tanultam erről. A klasszikus zenére oktató rendszerek sokszor a színpadra treníroznak és a tökéletesség a mérce - de mi van a színpadon kívül? Teljesen egyéni, hogy ki miért zenél. Én például nem csak a színpadnak zenélek és élek, hanem azon kívül is jól akarom magamat érezni.

- Ezt azóta sejtem, mióta egyszer a pesti éjszakában szembe jött velem egy maga elé mosolygó, népdalt dúdolgató nő. Közelebb érve láttam, hogy te vagy az. Ott aztán nem volt se színpad, se közönség, csak te meg a dal...

- Sokszor improvizálgatok utcán, buszon például rengeteget. Néhány városban találtam sok hasonló fura  - nekem persze normális - szerzetet. New York-ban egy szaxofonos az utcán a Killing Me Softly-t játszotta (énekel). Egy fekete anyuka, babával a karján, rögtön átvette a témát, jókedvűen dudorászva szelte át az úttestet. (énekel) Flow volt.  Engem ugyanolyan lelkesedéssel tölt el egy jó dallam, mint gyerekkoromban, és szívesen bekapcsolódom bármibe, ami zene, szoktam néha bottal verni sörösüveget utcai hippizenélésen, vagy improvizálgatok az autóban az index ritmusára...  

- Visszatérve egy kicsit a színpadhoz: zenéből és jelenlétből megoldani a nehéz pillanatokat, végig koncentráltnak maradni - régebben ezek jelentették a kihívást neked a színpadon. Mostanra ez hogyan változott meg?

- A legnagyobb kihívás az mindig maga a zene. És én szeretem ezt, egyre és egyre nehezebb zenei anyagokhoz nyúlok, mert az mindig frissen tart, és én nem akarok rutinból zenélni. A színpadon való szabadsághoz azonban kell egy adag tudatosság. Sok munka az ötletek kidolgozása és az egyéni gyakorlás, aztán következik a közös munka a zenészeimmel, és csak utána a színpad. Kihívás, hogy az új dalokat mindig a lehető legjobban rakjam oda a hallgatók elé, és minél inkább megszülessen a csoda.

- A nyár végi És egyben az utolsó koncertre visztek új dalokat?

- Örömzenélés lesz ez, ünneplem az eddigi életem lezárását, és az új életem elkezdését. Lesznek filmeznék, például Az élet szép című film zenéje, amit egy Noa nevű énekesnő énekel. Tőle tanulok még pár újabb darabot, most épp héber dalszövegeket gyakorolok... Lesznek aztán fado és flamenco-dalok, egy új szefárd dallam is, és pár olyan darab, ami a zsidó kultúrához kötődik, már régóta imádom és el akarom énekelni. Az Urániában lépünk föl, nem véletlenül: intim, fészekhangulatú koncertet szeretnék.

Palya Bea: Ezeregy szefárd éjszaka - borító
Palya Bea: Ezeregy szefárd éjszaka - borító

- "A lemez az nekem gyerekem, testemben növelgetem, majd néha nehéz, néha gyors és könnyed szüléssel világra hozom" - írod. Az augusztus elején megjelenő Ezeregy szefárd éjszaka című lemezzel mi a helyzet?

- A korábbi albumokhoz képest könnyű szülés volt. Életem első élő felvételekből álló albumát állítottam össze az elmúlt négy év összegzéseként. Ez nem kevesebb munka, mint stúdióba vonulni, de nagyon élvezetes. A szefárd zenével való foglalkozás arra inspirált, hogy újabb saját dalokat írjak - az album fele nem kimondottan szefárd, inkább szefárdos. Az én saját mesém is kialakult ezekben a dalokban - női életemnek egészen új szakaszába vezetgettem át magam velük...