Bertalan

Antik szong a mának

2012.09.01. 11:22

Programkereső

Remekbe szabott szonettfeldolgozásokkal rukkolt elő második lemezén a W.H. Shakespeare kvartett – írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Az együttes az egyik közösségi portálon feltünteti egyik barátját, az évek óta állandóan 43 éves William Shakespeare-t. Semmi kétségem nincsen, hogyha a bárd maga igazolhatná vissza a kapcsolatot, rögtön megtenné, sőt, ha belevághatna egy idevezető időutazásba, és meghallgathatná Senáék produkcióját, le is töltené őket a zseblejátszójára. Azt hiszem, hogy a szonettek megzenésítése révén létrejövő időív a mai fiataloknak is vonzó lehet. Azt is mondhatnám, hogy a W. H. Shakespeare formáció (melynek neve a szonettek ajánlásának minden bizonnyal megfejthetetlen monogrammjával kezdődik) az anakronizmusra épül. Kortárs zene és rap, atonális improvizáció és kőkemény rockritmus adják a reneszánsz szonettek zenéjét.

W.H. Shakespeare kvartett
W.H. Shakespeare kvartett

A szonettfeldolgozó gmk tagjai a színházi zeneszerző, csellista Márkos Albert, az énekes-rapper Sena Dagadou, a zeneszerző-basszusgitáros Gryllus Samu és a pop/jazz/alter dobos-ütős G. Szabó Hunor minden műfajban letették már a névjegyüket, meg sem próbálom felsorolni ezeket. Hozzáállásuk egyénileg is rendre a műfaji határok áthágásából, a megszokott megoldások sutba vetéséből indul ki. Ahogy az esztétikai térben elhelyezkedő korlátokat, úgy az időbelieket is semmibe veszik. Az elsőnek feldolgozott Shakespeare-szonett kezdősorának kérdésére: "Hogy lesz egykor versemnek hitele...?" (Szabó Lőrinc fordításában) egyértelmű választ adnak. Ez az egyik olyan szöveg, amelyet ún. melodramatikus formában, tehát "prózában" szaval Sena, miközben a cselló és a basszusgitáros ad szinte csak ritmikai kíséretet. (Meg kell jegyezzem, a kötelező iskolai ünnepségek óta harapok, ha melodrámát hallok, nem is tudok hirtelen olyan üditően természetesnek ható kivételt, mint Márkosék lemezének első száma.) A többiben is csodásan összefonódik a 16-17-ik század fordulóján íródott líra és a kortárs (így is, úgy is az) zene. Persze ehhez Shakespeare kimeríthetetlensége, sokat emlegetett enciklopédikussága is jól jött, még a kevésbé ismert verseket is számtalanszor feldolgozták már az évszázadok során. Bizonyára nem minden maradt ránk nyomtatásban, de a Crabbed Age... első feldolgozása már azelőtt napvilágra került, hogy a költemények egy évszázadosak lettek volna (Samuel Arnold), megzenésített szonetteket pedig a gyulai Shakespeare fesztiválon is előadtak idén nyáron. Szokatlannak tehát semmiképp sem lehet nevezni a kísérletet, de amit a WHS messze átlagon felül eltalált, az a szonettek immanens gondolati mélyrétegének visszaadása a hangszerelésben, az előadásmódban, a stíluskavalkádban, és leginkább a mai huszonévesek zenei fogalomrendszerében.

A szonettek legkézenfekvőbb interpretációja a bennük szereplő megszólított azonosítása a szerelmes társsal (kinek sem személyét - ha egyáltalán egy személyhez lehet kötni, és nem többhöz -, sem nemét nem fedte fel a költő, a kezdő ajánlás ellenére, én viszont lemondok róla, hogy állandóan ráncigáljam a függöny szélét). Eleve, a reneszánszban már magának a szerzőnek a személye is csupa rejtély. A lemez címadó darabja egyébként nem a híres szonettgyűjteményben szerepel, hanem a The Passionate Pilgrim című verseskötetben, amelynek csak öt darabjáról (köztük éppen a Crabbed Age... címűről) állítják biztosan a kutatók, hogy Shakespeare versek, döntő többségük más tollából származik, ha tetszik: apokrif.

W.H. Shakespeare kvartett
W.H. Shakespeare kvartett

A szépség és az ifjúság persze nem csak a szerelemben lehetnek a legfontosabb központi értékek, és a WHS interpretációja célozza is a minél tágabb fogalmi értelmezési tartományt. Mivel a múlandóság a szonettek visszatérő, központi kérdése, akár az ember életének, a szerelem megmaradásának, vagy a költészet, a zene általában a művészet időtállóságának összefüggésében, ezért az "antique song" megszólaltatása különösen gazdag az erre történő zenei utalásokban. Sena előadásában ezek a szövegek mindig kapnak valamilyen különös ízt. Minden hallható igyekezet nélkül, teljes természetességgel adja vissza a négyszáz éves nyelvezetet, amikor pedig afro-ritmusokkal töri rapbe a jambust, akkor a legvégén el is neveti magát: lám-lám, mégsem szakadt ránk a menyezet! Ne feledjük, hogy a Shakespeare-t eredetiben néző vagy olvasó anyanyelvi beszélők legalább olyan régiséggel szembesülnek, mintha mi Balassit olvasnánk, miközben mi magyarok Babits, Szabó Lőrinc vagy éppenséggel Szabó T. Anna fordításában "leporolt" szöveget kapunk! Azért érdemes megpróbálni kibetűzni a szonettek eredeti kiadásának reprodukcióját a lemezborítón. A WHS koncertjein, mint például a tavaly áprilisi Müpa-előadáson, ki is vetítik a szonettek szövegét. 

A lemez hallgatásánál is jó elő-elővenni a lemezboítót vagy a verseskötetet, már a tíz vers feldolgozásának változatos módja is szórakoztató. Márkos gordonkája az első darabban csak egy kis esztámmal, a hetedik darab intrójában viszont a Schubert vonósnégyesekből ismert vészjósló hangon szólal meg, csontváz-zörgést idéző oktávban, fájdalmas vibrátóval és egészen ijesztő felhangokkal és üveghangokkal, majd reszkető tizenhatodokkal. Dadogva és akadozva kezdi exponálni a témát, ami lehetne akár egy Kurt Weill song - megkönnyebülünk és új szorongásaink tolulnak fel, még mielőtt az énekszólam előadná. A XVII-ik és a XI-ik szonett zenéjének kibontásában szerepet kap Fenyvesi Márton gitáros, két másik tracken pedig Zságer-Varga Ákos ad koloritot billentyűkön. Maradandó zenei pillanatokat nyújt G. Szabó hangjáték-tágasságú dobszólója az CLI-ikben, ahol nagy feszültséget kelt kettőse is a csellóval. Itt-ott viszont a népdalhoz közelítő formára és melódiára ismerhetünk. Andalítóan klasszicizál Márkos az ötvenedik szonett bevezetőjében, amíg új rendet vág a harmadik versszak ("Föl, rest Múzsa, légy a szép arc bírája" - Szabó Lőrinc), ahol a vágyak és lehetőségek közötti vívódást a rock idióma kereteibe szorítják. A Vízkeresztből is bekerült Márkosék válogatásába egy vers, és zárásnak a Szentivánéji álomból a bölcsődal. Aki eddig nem vette volna észre, kezdheti előlről, most már a megzenésítések elképesztően pontos forma- és arányérzékére is odafigyelve.

A Crabbed Age and Youth című lemezt a Kultúrfürdő rendezvényén adja elő a W.H. Shakespeare formáció az Öntődei Múzeumban szeptember 2-án, vasárnap este 8 órakor.