Előd

Dresch Mihály: "A hang személyiségfüggő"

2012.09.06. 07:02

Programkereső

A virtuóz fúvóst ezúttal Hangszerelem-sorozatunkban faggattuk, kifejezetten szaxofonjairól, valamint saját fejlesztésű hangszeréről, a fuhunról. INTERJÚ

- Amikor Grencsó Istvánnal beszélgettem a hangszereiről, te is szóba kerültél: többek között azt mondta, hogy amikor ti fiatal zenészek voltatok, nehéz volt itthon jó hangszerekhez jutni.

- Igen, sok mindent valóban nem lehetett kapni, de az ötvenes évek végén a Triál, az akkori egyik legnagyobb hangszerbolt behozott Magyarországra sok ezüstözött Selmer tenort. Annak idején 5000 forintba kerültek, ami sok pénz volt. Én persze akkor még kisgyerek voltam, nem akkor, hanem jóval később vettem meg a hangszert. 

- Hogy kell elképzelni, ma mennyit érne az a bizonyos 5000 forint? 

- Szerintem annyit, amennyibe ma ezek a szaxofonok kerülnek, nagyjából egymillió forint. Azokat a hangszereket, amiket behozott a Triál anno, mind el is adták, ezért mielőtt elvitték volna őket az országból, viszonylag sok volt belőlük közkézen. Ezek a csövek ráadásul ritkábbak a világban, mert kevesebbet gyártottak ezüstözve, mint az aranyozottakból. Amikor én a hetvenes években elkezdtem szaxofonozni, a boltokban már nem volt kapható ez a Selmer. Használtan viszont lehetett szerezni belőlük. Vettem egy ezüstözöttet, amit aztán elcseréltem a Szelevényi Ákossal egy aranyozott Yanagisawa tenorra, ami egy japán hangszer volt. Megbántam, hogy eladtam, ezért újra vettem egy ezüstözött csövet.

Dresch Mihály
Dresch Mihály

 - A jelenleg is a birtokodban lévő hangszerek közül melyik az, ami a legrégebben került hozzád?

- Van több tenor szaxofonom is, de amivel mostanában megint játszom, az a legrégebbi hangszerem. Körülbelül húsz éve van nálam. 

- Ez egy Selmer?  

- Igen, egy ezüstözött Mark VI-os. 

- Úgy tudom, hogy ezen kívül van másik tenorod is... 

- Van egy aranyozott Mark VI-osom, és egy Németországban gyártott Selmer licenc hangszerem.

- Milyen hangszert vettél legutoljára?  

- Az is egy Selmer, egy aranyozott.

- Szintén egy öreg hangszer? 

- Igen, szintén egy Mark VI-os, de egyike az utolsó szériáknak, amit elkészítettek. Valamikor a hetvenes években gyártották. Van egy Selmer katalógus ahol a sorszámok alapján meg lehet tudni, hogy mikor készült egy bizonyos hangszer. Ez már a kétszázezres széria, amit azután a Mark VII-ek követtek. A másik, az ezüst cső olyan idős nagyjából, mint én.

Dresch Mihály hangszerei
Dresch Mihály hangszerei

- Miért döntesz úgy bizonyos helyzetekben, hogy nem tenoron, hanem a szoprán hangszeren játszol?

- A tenor-, és váltóhangszerként a szopránszaxofon használata John Coltrane-től ered. Más-más hangulatokhoz van, hogy az egyik vagy a másik jobban passzol. Az eltérő hangszínek indokolják a hangszerváltást: a szoprán más dolgok játékára is inspirál, mint a tenoron való játék.

- Tudom, hogy gyakori a fúvósoknál, hogy egymás hangszerét kipróbálják. Te is többször játszottál együtt olyan kiváló szaxofonosokkal, mint Chris Potter vagy Archie Shepp. Befolyásol, ha nem a sajátodon, hanem egy kölcsönhangszeren kell játszanod?

- Minden cső egy kicsit más, amihez idő kell, hogy hozzászokjon az ember. Sokszor még az azonos típusú és majdnem egyező szériaszámú hangszerek között is van különbség, pedig biztos, hogy ugyanazon a gyártósoron és azonos anyagokból készültek. Van hog,y egy cső kicsit hamisabb, vagy nehezebb megszólaltatni, vagy nem szólnak az egyes hangok annyira pregnánsan egy gyors futamban. Fontos különbségek ezek az egyes hangszerek között, de ilyen helyzetekben a kardinális kérdés mégsem a cső, hanem a fúvóka.

- Miért?

- A fúvókák mérete a nyílást jelöli a nád és a fúvóka síkja közötti távolságnál, de nem milliméterben van megadva, csak egy arányszám. Minél nagyobb, elvileg annál nehezebb átfújni, bár igaz, hogy a nád is befolyással van a fúvás nehézségére. Mindez erősen beleszól abba, amit egyéni hangnak nevezünk.

Dresch Mihály hangszerei
Dresch Mihály hangszerei

- Egy nagyobb fúvóka akkor hangosabb is?

- Elvileg igen, mert egy nagyobb fúvóka több levegőt tud átengedni. Az 5-öst az 5 csillagos, majd a 6-os, a 6 csillagos követi egészen a kilencesig. A legelterjedtebb a 7-es, amivel már minden regisztert jól meg lehet szólaltatni.

- Az eltérő fúvóka és nád ezek szerint befolyásolja a hang megszólalását, de ez elég magában ahhoz, hogy valakinek azonnal felismerhető, egyéni hangja legyen?

- A hang személyiségfüggő. Bércesi Barbara készített egy riportot egyszer Jan Garbarekkel, aki azt mondta, hogy a hangot egy belső igény szüli. Az is befolyásolja, hogy ki mit szeret, és mit szeretne hallani. Egy kezdő ezt nem tudja elérni, de később a hangszer, a fúvóka, de akár a szorító kiválasztásánál is ez a belső igény befolyásolja a zenészeket.

- Térjünk át a tavaly reflektorfénybe került saját magad által épített hangszeredre, a fuhunra. Nem tudom, mennyit hallottál róla ,de van egy magyar is azon jazz zenészek sorában, akik tevékenyen részt vettek egy hangszer vagy alkatrész fejlesztésénél: Zoller Attila. Ő szemben veled nem épített hangszert, de több német cégnek is segített kifejleszteni hangszedőket, gitárokat.

- Nem annyira különleges ez a hangszer, mint elsőre tűnik. Nem is úgy jött létre, hogy egy ideát meg szerettem volna valósítani, hanem egy folyamat végeredményeként alakult ki. Sok évvel ezelőtt kezdtem el furulyázni, ami alatt nem a blockflötét értem, amin barokk darabokat is játszanak. Én egy ősibb változaton, a pásztorfurulyán kezdtem játszani, ami a népzene hangszere és több szempontól is eltér a blockflötétől. Ma már főiskolán is tanítják a furulyázás ezen ágát, ráadásul ugyanaz a zenész, akit anno én is bátorkodtam felkeresni, Juhász Zoltán. Egyszer mentem el csupán hozzá, de mindent, ami számomra fontos volt, elmondott. Később csináltam egy nagy bambuszfurulyát, ami aztán sajnos eltört. Egy vastag cső volt, mély hanggal, olyan, mint a somogyi hosszú furulya - ez a hang kezdett el engem igazán inspirálni. Kivágtam a Salföldi temető mellett egy gyalogakác-ágat - a gyalogakác tulajdonképpen gyom, és hasonló a bodzához, amennyiben ennek is van egy szivacsos belső része, de a külseje keményebb annál -, és csináltam belőle egy furulyát magamnak. Ezen még nem voltak billentyűk, ezért a hagyományos furulyazenén belül tökéletesen használható volt, de amúgy eléggé korlátozott lehetőségeket nyújtott. Egy idő után szerettem volna a zenekarban is használni, ezért fokozatosan több és több billentyűt raktam rá. Végül fogások szempontjából ugyanolyan lett, mint egy Bb hangolású szaxofon, de az eredeti, jellegzetes ősi, részben a fának köszönhető hangzása sem veszett el.

Dresch Mihály hangszerei
Dresch Mihály hangszerei

- A billentyűket vetted rá?

- Nem, Vigántpetenden van egy ismerősöm, Batka Ervin, ő segített az elkészítésükben.

- Úgy hallottam, volt a fuhunból egy prototípus is.

- Igen, és ez alapján készült el az, ami most használok. Ezt lehetne már sorozatban is készíteni, de még nem szántam rá magam.

- Miért?

- Bonyolult a helyzet. Próbáltam a konstrukciót levédetni, mert úgy éreztem, hogy ez egy elég egyedi hangszer. Ráadásul ezen elvileg bárki meg tud tanulni játszani, nem csak egy hangkeltő eszköz, hanem egy valódi, használható hangszer. Nevet is ezért kellett neki adnom. Többen megkerestek, akik szívesen használnák a saját zenéjükben, de csak akkor lenne értelme végigcsinálni a procedúrát, elkészíttetni a műszaki rajzot, és befizetni a nem is kevés pénzt, ha valóban gyártásba kerülne utána. És a furatokat, a 'kéményeket' és a sípokat akkor is nekem kellene megcsinálni, mert a sípok annyira érzékenyek, hogy nehéz elképzelni a sorozatgyártásukat. Hármat készítettem eddig: egyet rózsafából, egyet bambuszból és egy gyalogakácot, de ez utóbbi nem sikerült túl jól. Nem vagyok hangszerész, nekem ezeket nem kis munkámba telik megcsinálni, viszont csak én tudom, hogy kellene szólniuk. 


Dresch Mihály 1955-ben született Budapesten. Tizenhét évesen kezdett el komolyabban muzsikálni, Johnny Griffin hatására választotta hangszerének a szaxofont. Zenei tanulmányait a jazz konzervatórium előkészítőjében kezdte, majd felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakára, ahol 1979-ben végzett. Kezdetben a mainstream jazz, de hamarosan a magyar és a környező népek zenéi is meghatározták játékát.  A nyolcvanas évek elejétől koncertezik rendszeresen neves hazai jazz muzsikosokkal. Több pályatársához hasonlóan Szabados György meghatározó szerepet töltött karrierjének indulásakor. Zenekarának, a MAKUZ szabad zenei műhelynek egészen Szabados halálig tagja maradt.

Az első Dresch Quartettet 1984-ben alapította, amelynek a kilencvenes évek közepéig többször változott a felállása. Az 1985-ös Sóhajkeserű, a '87-es Hazafelé és az '90-es Gondolatok a régiekről című lemezein Grencsó István (fúvós hangszerek), Benkő Róbert (bőgő) és Baló István (dob) voltak a partnerei. Az 1993-ban megjelent Zeng a lélek című CD-n már Geröly Tamás dobolt és Lajkó Félix hegedült. 1995-ben adták ki újabb albumukat ... Folyondár... címmel, melyen Lajkót Kovács Ferenc (hegedű, trombita) váltotta fel. A '96-os Túl a vizen és a '98-ban napvilágot látott Révészem, révészem című lemezek is ezzel a felállással jelentek meg, a Fonó Records gondozásában. A kettő között publikálta első szóló albumát a Hűség-et.

Dresch_Mihaly_Foto_Pawel _Karnowski
Dresch_Mihaly_Foto_Pawel _Karnowski

Még ebben az évben újra Baló István lett a kvartett dobosa, bőgőn pedig Szandai Mátyás csatlakozott, ezzel elindítva egy új korszakot a második kvartettét. Az új felállású négyes első lemeze a Riding the Wind Angliában került forgalomba 2000 tavaszán, majd itthon is megjelent Mozdulatlan Utazás címmel. Egy évvel később a BMC gondozásában jelent meg a Szép csendesen, amelyet 2002-ben az Archie Shepp közreműködésével készült, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó Hungarian bebop követett. 2004-es albumuk, az Egyenes zene a Gramofon magazin szavazásán elnyerte 'Az év legjobb magyar jazz lemeze' díjat. 2006-ban Borbély Mihállyal közösen készített lemezt Te+Te címmel, amit újra egy Quartet korong, az Árgyélus követett 2007-ben. Ezen a Cd-n már a zenekar új tagja, a kiváló cimbalmos Lukács Miklós működött közre. A BMC-s sorlemezek mellett megjelent az Élő nád című koncertlemez és a Ritka Madár is. Eddigi utolsó albumunk a Fuhun, amelyen az időközben Franciaországba költözött Szandai helyét Hock Ernő vette át.

Dresch Mihály a világ számos rangos fesztiváljára és jazzklubjába kapott meghívást. Pályafutása során a jazz meghatározó előadóival lépett színpadra és készített felvételeket, érdekes módon gyakran szaxofonosokkal. Többek között Archie Shepp, Chris Potter, John Tchicai, Roscoe Mitchell, Chico Freeman és Zbigniew Namyslowski voltak partnerei. Zenei érdeklődésének köszönhetően számos olyan kiemelkedő magyar népzenésszel is együtt muzsikált, mint Csík János,  Halmos Béla vagy Balogh Kálmán. Dresch teljesen egyedi zenei világot alakított ki, a mainstream jazztől mégsem távolodott el teljesen, albumain rendre felbukkan egy-egy örökzöld jazz kompozíció is.

Díjai: 2005. Gramofon Magazin - az Év Jazz-zenésze, 2007. Liszt Ferenc-díj, 2010. Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor-díj, 2011. Érdemes művész.

Hangszerek:

- Selmer Mark VI tenor (ezüstözőtt)

- Selmer Mark VI tenor (aranyozott)

- Major by Selmer Düsseldorf tenor

- Yamaha Custom szoprán

- Fuhun

Fúvóka:

- Otto Link (tenor)

- Gruber (szoprán)

- saját készítésű (Fuhun)