Jenő

Egy néhai jazzfotós készülő (?) albuma

2012.11.15. 15:55

Programkereső

Nemsokára kiderül, publikálhat-e posztumusz kötetet a valaha divatos, majd teljesen lecsúszott jazzfotós, Bob Campbell - tudósít egy non-profit vállalkozásról Zipernovszky Kornél. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Robert James Campbell jónevű fotós volt az ötvenes-hatvanas években, a Village Voice és a Downbeat rendszeresen közölte képeit. Nem csak jazz-hírességeket fotózott, hanem a szórakoztatóipar csillagait is, New Yorkban városképeket készített és a fekete amerikaiak polgárjogi küzdelme is érdekelte őt. Hányatott életét először Chris Bohjalian dolgozta fel egy burlingtoni lapban, majd egy regényt (The Double Bind) is publikált, amelyben felhasznált vele kapcsolatos életrajzi elemeket.

Robert James Campbell jazz-fotói
Robert James Campbell jazz-fotói

Campbell tíz évesen elvált szüleitől nagybátyjáékhoz került. A katonaság után New Yorkban telepedett le és a művészvilág fotósa lett, zenészek és színészek közeli barátja. A hetvenes években Dél-Kaliforniába költözött, talán a barátnőjéhez, ebből az időből nem maradt fotó a hagyatékban. Anyagi nehézségei akkor hatalmasodtak el rajta, amikor egy agyvérzés komplikációi miatt fel kellett adja a fotózást, koncentrációs zavarai is támadtak. Gyerekkora helyszínére, Burlingtonba 1995-ben tért vissza, itt kapott szükséglakást, és itt is halt meg, feltehetően egy második agyvérzés következtében. Ragyogó humorérzékű, szórakoztató személyiség volt, még a szociális munkások is így emlékeztek rá.

Történt ezelőtt tizenegy évvel, hogy a hatvanöt éves korában elhunyt férfi után maradt több doboznyi rendezetlen poros negatív, családi emlékek, filmek, szerelmes levelek, és egyéb holmik sorsával kapcsolatban a város az egyetemtől kért segítséget, hogy egy önkéntes állapítsa meg, van-e egyáltalán valami értéke a több ezer képnek. Jessica Ferber, az előző évben végzett szociológia-fotó szakos lány teljesen véletlenül, a lakótársától hallotta, hogy volt fényképészet professzora keres valakit erre. Belenézett a dobozokba, és azóta a Campbell-hagyaték mindennapjainak egy jelentős részét leköti. Miután hiába kutattak örökösök után, az a város tulajdonába került, és ő lett annak végrehajtója. Először katalogizálta, restauráltatta és digitalizáltatta a fotókat, majd megtervezte a kötetet, amelyet most már a Kickstarter honlapon keresztül bárki előfizethet.

Robert James Campbell jazz-fotói
Robert James Campbell jazz-fotói

Még nyáron volt szó ebben a rovatban A halottnak hitt szaxofonos meséjéről, amelyben egy, a társadalmi intézmények és az állam szempontjából halott, valójában élőhalott muzsikus visszatért, uralma alá hajtotta démonait, életmódja konszolidálódott és közel professzionális szinten keresett pénzt a művészetével. Giuseppi Logan kizökkent életét többen segítettek helyretolni, közülük sokat vállalt a gitáros-producer-szakíró Ed Pettersen, aki lemezfelvételt szervezett zenekarával és Logannel. A projektre persze nem volt könnyű pénzt szerezni, ezért Pettersen is a Kickstarter portálon indított gyűjtést.

A Kickstarter zsilip-elven működik, és ezáltal ha egy projekt teljesíti a szintet, óriási legitimációt szerez. Ha valaki el szeretne indítani egy művészeti vagy tudományos munkát, de nincs elég pénze, hogy megvalósítsa, akkor fordulhat ehhez az internetes oldalhoz. Pettersenék például megcsinálták a projekttervet, felkérték a zenészeket, lefoglalták a stúdióidőt, meghatározták a gyűjtés első és utolsó napját. Az eredményes akció végén kiadták lemezüket, anyagi és erkölcsi értelemben véve Logan javára. A legnagyobb adományozóknak például személyre szóló, exkluzív ajándékokat, az átlagos összeget ajándékozóknak magát a tervezett CD-t, a kis összeget küldőknek a digitális felvételt küldték viszonzásul. Persze ebben a közép-európai műveltséggel rendelkezők könnyen felismerhetik az évszázadok óta ismert előfizetői rendszert. De ezt finomítja a zsilip-elv, mert ha nem jött össze a pontosan kiszámított, kellő összeg a meghatározott időben, akkor nincs tovább, legalábbis a Kickstarterrel. Így azután nem kell adományozónak és adományozottnak egyaránt azzal szerencsétlenkednie, hogy mi lesz a befizetett pénzzel, amelyekből nem valósítható meg a terv, azt ugyanis haladéktalanul visszafizetik. A kulturális projektek inkubátoraként működő platform módszerének, úgy tudom, már itthon is akadnak követői. És még mielőtt bárki félreérthetne: továbbra is azt tartom, hogy 2012-ben Magyarországon az államnak kötelessége a kultúra és az oktatás finanszírozása, itt ugyanis annyira mások az újraelosztási viszonyok, mint Amerikában.

Robert James Campbell jazz-fotói
Robert James Campbell jazz-fotói

A napokban összegyűlt a pénz kétharmada, és van még néhány hét a gyűjtés határidejéig. A Ferber által megtervezett, négyzetes, kifejezetten igényes kivitelű fotóalbum tervezett címe Of a Time. The Life and Work of Robert James Campbell. Többek között John Coltrane, Wayne Shorter, a The Modern Jazz Quartet tagjai, Art Blakey, Philly Joe Jones, Elvin Jones, Percy Heath, Count Basie, Bud Powell, rajtuk kívül Mississippi John Hurt és Chuck Berry láthatóak Campbell fennmaradt fotóin.

Azt a kérdést, hogy mekkora művészi értéket képviselnek ezek a képek, túl a vitathatlanul nagy jazztörténeti jelentőségükön, nem akartam én latolgatni, és inkább Pawel Karnowskihoz, a Magyarországon élő lengyel jazzfotóshoz fordultam, akinek galériáját már lapunk is közölte, és akinek a tavalyi Újbuda Jazzfesztiválon is látható volt egyéni kiállítása. Nem könnyű kérdés, válaszolta, hiszen régi, de megoldhatatlan vita a fotók művészi értéke. Karnowski a jazzfotózásban eleve inkább a dokumentálási célt tartja elsődlegesnek: "A művészi vagy kreatív érték mindig azon múlik, hogy melyik pillanatot és milyen perspektívából akarja az ember a valóságból megmutatni. Nem arról van szó, hogy béka- vagy madártávlatot választunk-e, hanem hogy olyat keressünk, ami a szituációt jól visszaadja, de ezt egy olyan szögből, amit nem túl nyílvánvaló. Campbellnél nagyon szép, ahogy látszólag normál perspektívát látunk, de a szituáció mégis különlegessé válik a beállítás által." Karnowski a Kickstarteren látható képek alapján persze nem akart érdemi véleményt formálni, néhány kép nem is teljesen nyerte el a tetszését, de a Myrlie Everst (egy polgárjogi aktivista özvegyét), valamint a Roy Haynest, Cecil McBee-t és Wayne Shortert ábrázoló fotót, vagy a Bud Powell sorozatot nagyszerűnek tartja.

Ha a fotóalbum, amint most valószínűnek tűnik, valóban megvalósul jövőre, újra jelentkezünk.