Erzsébet

Lajkó Félix: "Van kötődésem a klasszikus zenéhez is"

2012.11.20. 07:17

Programkereső

A hegedű- és citeravirtuóz az elmúlt hetekben sikerrel mutatkozott be a WOMEX világzenei vásáron és a Távol-Keleten. Lajkó Félixet az előtte álló fellépésekről és formálódó terveiről is kérdeztük.

- A WOMEX-en a legnagyobb teremben adtál koncertet a kvartetteddel, és beválogattak a rendezvény hivatalos lemezére is. Milyen élményekkel jöttél haza?

- Nem voltam korábban sohasem a WOMEX-en. Elég furcsa, kicsit embervásár-szerű a hangulat, de végül is a zenédet vásárolják meg, nem téged. A bemutatkozás tényleg jól sikerült, úgy tudom, több felkérést kaptunk, és egy orosz balalajkással már le is van fixálva egy turné.

Lajkó Félix
Lajkó Félix

- A WOMEX után Indiában jártál, november végén Kínában turnéztok Dresch Mihállyal és Brasnyó Antallal. Néhány éve, New York-i fellépésed után azt nyilatkoztad, Amerikában nem igazán értették meg a zenédet. A Távol-Keleten nyitottabb a közönség?

- Azért New Yorkban sem arról volt szó, hogy ne értették volna a zenémet, de tény, hogy másként reagált a közönség, mint ahogy megszoktam. Európában ráérősebbek az emberek. Az indiai közönség reakcióját nem igazán tudtam felmérni, a két ottani hegedűsnek viszont, akikkel együtt játszottam - Anupryja Deodale és Johar Ali Khan - tetszett a zeném. Ahhoz képest, hogy először játszottam életemben indiai zenészekkel, és alig volt alkalmunk próbálni, tényleg egészen jól sikerült a koncert.

- A világzenei vásáron az alapvetően klasszikus zenével foglalkozó vonós szaklap, a The Strad is fölfigyelt rád, és hosszú interjút készített veled. Ennyire könnyű volna az átjárás hegedűsként a világzene, a népzene és a klasszikus zene között?

- Nagyon örülök, hogy végre nem kell mindenáron besorolni a zenémet. Mindenki azt hall meg benne, amit akar. Van amúgy kötődésem a klasszikus zenéhez is, sok vonós darabot hallgatok, és persze színpadon nem, de otthon játszom is.

- Bachot, szonátákat, hegedűversenyeket?

- Igen, például Bachot. De csak szórakozásból.  

- Annak idején citerásként kezdted, és az utóbbi időben egyre többet lépsz fel "másik" hangszereddel. Hegedűvel vagy citerával a kezedben érzed jobban magad?

- Nem összehasonlítható a kettő. A citera elég kötött, mert csak egy hangnemben lehet használni, és messze nem mindent lehet rajta eljátszani. De azért vannak technikák, amiket át lehet ültetni egyik hangszerről a másikra. Amikor új darabokkal kezdünk dolgozni, akkor van, hogy megpróbálok egy-egy témát hegedűn is, citerán is.

- És azt nem tervezed, hogy többet énekelj a koncertjeiden? Szerintem sikeres lenne...

- Kedvfüggő. Általában inkább énekesnőket szoktunk hívni, Palya Beát, Rúzsa Magdit, vagy legutóbb Falusi Mariannt. Beával volt egy válaszolgatós népdalfeldolgozásunk is. Mostanában fölkértek egy színházi előadáshoz, hogy írjak olyan dalokat, mint amikben énekelni szoktam. És a Fonó is elég régóta szeretne egy olyan lemezt, amin Dresch meg én játszunk és énekelünk, úgyhogy minden lehetséges (nevet).

- Apropó Dresch Mihály: annak idején  az ő kvartettjével mutatkoztál be Magyarországon, és hosszú idő után a Héttorony Fesztivál keretében, illetve november végi Kínai turnétokon  újra együtt játszotok. Milyen típusú zenészekkel muzsikálsz a legszívesebben?

- Olyanokkal, akik minél szabadabban tudnak a zenéhez hozzáállni. Fontos, hogy az improvizációban megértsük egymást, mert többnyire csak kevés próbára van mód a koncertek előtt.

- Havasi Balázs december 9-én az Arénában tartandó show-jában is szerepelsz majd. Vele hogy fogjátok megérteni egymást?

- Úgy tudom, nem együtt lépünk fel. Szólóban fogom játszani a fütyülős nótát, az A madárnak címűt.

- Azért ezt a számodat választották, mert a "barbár" számaidhoz képest ez áll legközelebb a Balázs-féle romantikus hangvételhez?

- Nem tudom, miért ezt választották, gondolom tetszik nekik. De majd Balázs elmondja a koncert előtt. Annyira barbárnak azért nem mondanám a zenémet, finomodok azért én is (nevet).

- Bár Balázzsal ellentétben a saját koncertjeiden kivetítőt, speciális effekteket és óriás zenekart nem használsz, az egy szál hegedűvel adott koncertjeidtől sem idegenek a showelemek: a jól megválasztott ruhadarabok, a "belőtt" haj, a "félixes" mozgás és mimika - mennyire fontosak, és megtervezettek ezek?

- Az öltözködésben az is benne van, hogy az ember úgy is föl tud készülni egy koncertre, hogy gonddal kiválasztja a ruhákat és beöltözik, nem csak azzal, hogy halálra gyakorolja magát. A különleges cipőket meg ruhákat mindig is bírtam, de nem arra megy ki a játék, hogy minél furcsábban nézzek ki! (nevet)

Lajkó Félix
Lajkó Félix

- És az nem izgat, hogy te is szimfonikus zenekari kísérettel játsszál, vagy nagyobb formációra komponálj?

- De, abszolút. Mostanában írok is egy hegedűverseny-szerűséget. Persze nem egy Csajkovszkij-lélegzetű és stílusú valamire kell gondolni. Főleg improvizálnék benne, de a kísérő szólamokat fixen megírom.

- Egyszer mintha azt mondtad volna, egy kórust is alkalmazó Requiem megírása foglalkoztat.

- A nyárra kellett volna kész legyek, de félbehagytam. Talán egyszer azért lesz belőle valami. A gyászmise hagyományos, latin szövegre komponált formája nem annyira vonzott. Amiben gondolkozom, az egy magyaros requiem, magyar versekből-szövegekből összeválogatva, valahogy úgy, mint Brahms Német Requiemje. Vagy mint az Alban Berg-féle, ami valójában egy hegedűverseny.

- Visszatérve a hegedűre, van olyan művész, akinek a zenéje, játéka inspiráció-forrást jelent a számodra?

- Van, hogyne. De nem is muszáj, hogy konkrétan zene legyen. Az is inspirál például, hogy abban a szobában lakhatok, amelyben Menuhin szállt meg. (Az interjúra és a fotózásra 2012. november 11-én a Gellért Hotelben került sor - a szerk.) Az említett két indiai hegedűs, és maga az indiai út is inspiráló volt - már maga az is, hogy kicsit kiszakadtam ebből az európai, nyugati fölfogásból.

- Január 3-án Roby Lakatos, a világhódító crossover cigányprímás lesz a vendéged a Müpában. Miért éppen őt kérted föl?

- Régóta motoszkál a fejemben, hogy érdemes volna együtt föllépnünk. A kvartettemben játszó Kurina-fiúk tavaly szerepeltek vele, és nagyon jól kijöttek egymással. De még nem tudom, mit fogunk játszani (nevet).