Jolán

A zenész, aki nem fél

2012.11.22. 16:50

Programkereső

Több nemzetközileg ismert sztár után Baló István tart mesterkurzust a Zeneakadémián. Tanári és muzsikusi érdemei alapján mi sem természetesebb – írja beharangozójában ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Tekintélyes névsorba kerül Baló István, hiszen több Magyarországon turnézó nemzetközi sztár és híres oktató tartott már mesterkurzust a Jazz tanszéken, illetve régebben, a Tanszak idején: Gary Campbell, Joey Calderazzo, Hal Galper, Archie Shepp, Dusko Goykovich, Lee Konitz, Steve Coleman, Tony Cambell, Al Foster, a magyar anyanyelvűek közül pedig Orszáczky Jackie, Tony Lakatos, Süle László, Gárdonyi László. A mesterkurzus egyik apropója, hogy a sokak által mesternek tartott Baló nem az Akadémia jazz tanszékének tanára, hanem a Kodolányi Főiskoláé 2008 óta.

Baló István
Baló István

Baló István szinte senkihez sem hasonlítható dobos, olyan jellegzetes a megszólalása, hogy rögtön meg lehet ismerni, ha ő közreműködik egy-egy felvételen. Hogy hangszere mitől szól úgy, és milyen, erről már faggatta őt Hangszerelem rovatunk vezetője, Párniczky András, aki az új sorozatban az első interjút éppen vele készítette. 

Baló 12 évesen választotta a dobolást, 1978-ban végzett a tanszakon. Akkor még a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola adta a legmagasabb szintű jazz-képzést Magyarországon. Az első néhány zenekarvezető, akik meghívták: Regős István, Binder Károly, Dés László, és Szabados György. Ott volt Dresch Mihály kvartettjének tagjaként az 1985-ös Sóhajkeserű felvételen (ami csak kazettán jelent meg), és azóta is tagja ennek a kiemelkedő jelentőségű zenekarnak. Jellemző, hogy Dresch és egy másik állandó együttesének vezetője, Borbély Mihály közös lemezén (Te + te) is ő dobol, azt is mondhatnánk, hogy ő az egyik kapocs kettejük között. A többszörös díjnyertes, sokat turnézó Borbély-kvartetten kívül régebben szívesen közreműködött, illetve most is szerepel fiatalok produkcióiban, például Barcza Horváth József, Bacsó Kristóf, Párniczky András, Szandai Mátyás, Szabó Dániel és Zana Zoltán társaságában, de Mohay András nevét is nagyrabecsüléssel említi. Érdeklődésemre azt is elmondta, jövőre tervezi, hogy új, saját kvartettjével bemutatkozik a nyilvánosság előtt, ebben két gitáros, Földi Gergely és Csókás Zsolt mellett Horváth Balázs bőgőzik majd.

Tanítási filozófiáját arra az évtizedek során kidolgozott módszertanra alapozza, aminek célja először csak a rendszeres és alapos önfejlesztés volt. Huszonnyolc évesen tanácsolta neki egy dobos ismerőse, hogy kezdjen karatézni. Rögtön el is kezdte, és annyira megszerette, hogy majdnem otthagyta a dobolást miatta. Végül nem így történt, de ebből jött rá a rendszeres, lépésről lépésre felépített, alapos gyakorlatok jelentőségére a dobolás tanulásában, majd tanításában. A több éves módszertan követésével a növendék rendelkezésére áll egy technikai repertoár, de egyelőre stílus nélkül. Baló ugyanis a növendékeire bízza, hogy milyen stílus felé mozdulnak, módszere a kreativitásra és az improvizációra nevel.

Mesterkurzusának címe A madár röpte, amihez feloldásként  azt a Pilinszky-mottót fűzte, hogy "Nem az fontos, hogy hányat ver a madár a szárnyaival, hanem, hogy íveljen." Mindez előre vetíti, hogy általános, a zeneiséggel kapcsolatos dolgokról is szó lesz. „Minden zenész vágya, hogy koncert közben 'elröpüljön', de azt gondolom, hogy ehhez  a szárnyaláshoz sok emberi dolog is szükséges. Az egyik legfontosabb dolog hogy a zenész nem félhet. Mert a félelem megül mindent, ami kirepülhetne belőle." A szárnyalásba a zenésznek persze be kell vonnia a közönséget - erről is lesz szó a kurzuson.

A saját módszertanát Baló egy-egy kiemelt gyakorlaton keresztül fogja bemutatni, hogy bizonyos ritmikai dolgokkal mit csinál, hogy használja ki akár a csak két hangból álló lehetőséget is, vagy a divatosabb dolgokra térve a ritmikai modulációkat, vagy alterációkat is megmutatja, hogy lehet egyik metrumból átmenni a másikba. Mindezt pedig nem csak a Zeneakadémia jazzdob szakos hallgatóinak ajánlja, nem is csak a dobosoknak, hanem, ha érdekli őket, a népzene és a klasszikus szakosoknak is.

Baló nyitottsága a fiatal muzsikusok és a mai divatos stílusok iránt abból is nyilvánvaló volt, hogy utoljára személyesen a Trafóban, Chris Dave és a Drumhedz koncertjén találkoztam vele.  Tetszett neki a produkció, ahogy mondta, ha nem is fenntartások nélkül, de azért áttört nála egy falat, ami mostanában riktán történik meg. Még a Drumhedz zenei koncepciója és az ő saját kvartettjének törekvései között is látott hasonlóságot. Szerényen annyit tett hozzá, hogy Chris Dave egészen kiemelkedő képességekkel rendelkezik: "Nem lesz már soha az életben olyan gyors kezem mint neki, nem is volt", de Chris Dave is csak a gyakorlás által tudta képességeit ilyen mértélben kibontakoztatni. Amit a mesterkurzuson például ebből tanulságként levonhat, arra mutat a madár röptéről szóló mottó.

Baló István: A MADÁR RÖPTE - Mesterkurzus a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén (Bp. VIII. Köztelek u. 8.)
2012. november 28. szerda, 9.30
Belépő 500.- Ft - LFZE hallgatóknak ingyenes