Máté, Mirella

Ed Neumeister: "A jazz-zenekar ma már koncertműfajnak számít"

2013.01.28. 07:00

Programkereső

A zeneszerzőként, hangszerelőként és tanárként is keresett amerikai jazz-harsonást Európához, és különösen Magyarországhoz erős szálak fűzik: a Budapest Jazz Orchestra nemrég őt kérte fel művészeti vezetőnek. Megkérdeztük a big band műfajáról és a filmzenékről is. INTERJÚ

- Ed Neumeistert világutazónak is nevezhetjük, hiszen sok helyen élt, Los Angelesben is dolgozik, és néhány évvel ezelőtt Bécsben telepedett le. Mért pont Európát választotta?

- Nem én választottam Európát, hanem Európa választott engem. A grazi egyetem engem kért fel, amikor az ottani professzor nyugdíjba vonult. Én pedig örömmel elvállaltam.

Ed Neumeister a Budapest Jazz Orchestrával
Ed Neumeister a Budapest Jazz Orchestrával

- Mik a előnyei az európai jazzéletnek az amerikaihoz képest?

- A fő különbség, hogy Európában a művészetekre több támogatás jut, még akkor is, ha a válság egyre jobban érződik ezen a területen is. Még ennek ellenére is magasabb tiszteletnek örvend a zene és a művészet, mint az Államokban.

- Furcsa ezt hallani, hiszen a jazz - különösen a big band műfaj - hazája az pont az Egyesült Államok. Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet?

- A 30-as és 40-es években a big band és a jazz popzenének számított. Az volt a swingkorszak kiteljesedése. És mivel a jazz eredetileg szórakozató zene volt, nem volt szüksége támogatásra, megállt a lábán. De a jazz már nem pusztán szórakoztató, hanem inkább koncerttermekbe való zene lett, és ahogy egyre kifinomultabbá vált, már szükség volt támogatásra. De még mindig populáris zeneként tekintenek a jazzre, noha nem képes úgy eltartani önmagát, ahogy a popzene...

- Az utóbbi időben egyre gyakrabban jár Budapestre, egészen pontosan a Budapest Jazz Orchestrához. Ön számos big banddel és zenekarral játszott már - miért pont őket választotta?

- Erre megint csak azt tudom felelni, hogy nem én választottam, hanem ők engem. Először úgy 6-7 évvel ezelőtt találkoztunk, amikor a zenekar vezetői meghívtak egy közös koncertre. Az első pillanattól kezdve egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztem és a zenészek között. Nagyon szeretek velük dolgozni, és azt hiszem, ez kölcsönös. Aztán a következő lépés az volt, hogy amikor a bécsi Porgy and Bess jazz klubban egy háromnapos portréműsort készítettem a műveimből, a BJO-t kértem fel, hogy legyen a partnerem a nagyzenekari darabjaim bemutatásában.

- Ön szerint mitől lesz jó egy big band?

- A jó technika,  a precizitás és a lélek kombinációjából adódik össze. Ez az, amit a BJO zenészeiben - és általában a magyar muzsikusokban  - szeretek; Azt, hogy mindkét faktorral rendelkeznek. Ez valószínűleg egyfajta hagyomány, vagy genetika... A lelkesedés, a szívvel-lélekkel való játék ötvözete a klasszikus zenei képzésből adódó tudással és precizitással - számomra ettől a kombinációtól  tud jó lenni egy zenekar.

- A zenekart mint egészet látja ilyenkor, vagy fontosak a zenészek mint egyéniségek is?

- Természetesen mindkettő fontos! Amikor zenészekkel és zenekarokkal dolgozom - főként ha rendszeres a munka - , akkor a megfelelő hangszereléssel a lehető legjobbat tudom kihozni a zenekarból. És itt jön képbe a zenészek mint egyéniségek jelentősége: ha megismerem a tagokat, akkor tudom a legjobban személyre szabni a szólókat és bizonyos részeket. Tehát számomra fontos az együtthangzás, a zenekar maga és az is, hogy megtaláljam a megfelelő szólistákat a megfelelő részekhez.

- Próbál a zenekarral, koncertezik, együtt dolgozik velük. Esetleg írna is a BJO részére valamilyen művet?

- Igen, határozottan! Már ötletelünk egy album elkészítésén, amely remélhetőleg a közeljövőben létre is tud jönni.

- Nem ez az egyetlen az Ön számos formálódó projektje közül, hiszen dolgozik például ismert filmek hangszerelésén, mint a Karib-tenger kalózai, a Sherlock Holmes vagy a Sötét lovag felemelkedése... Mit jelent egy filmnél a hangszerelés?

- Az úgynevezett "orkesztráció" sokkal több mindent foglal magába, mint a hangszerelés - sokszor magát a komponálást is beleértve. Úgynevezett "szellemkomponálást" is érthetünk ezalatt, amikor úgy teszek, mintha én lennék a zeneszerző. Ez a kreatív oldala ennek a munkának. Máskor pedig megkapom a zeneszerző dallamait, és meghangszerelem egy komplett nagyzenekarra. Maga a szerző midin készíti el a demót - ez csak egy szintetizátoron előállított hangfelvétel - a rendező számára. Amikor a rendező jóváhagyja, akkor kerül ez a verzió a hangszerelőkhöz. Mi pedig ebből egy olyan verziót készítünk, amelyet majd egy igazi zenekar el tud játszani.

- Ez a munkafázis a film végleges vágása előtt vagy után következik?

- Utána. Ez a legutolsó mozzanat a film készítése során. Sokszor a film megjelenése előtt két héttel végezzük a hangszerelést. És akkor vesszük fel egy legalább száztagú zenekarral... Nem állítom, hogy nem stresszes munka, mert kegyetlenek a határidők!

- És mik a jövőbeli tervei hangszeres szólistaként, hangszerelőként, szerzőként és pedagógusként?

- Mostanában egyre többet vezényelek különféle klasszikus és jazz zenekarokat a világ minden részén. Természetesen a komponálásra is mindig keresem a lehetőséget és alkalmat. Az utóbbi időben sok darabot írtam klasszikus előadók részére. Most fejeztem be a darabot fafúvós kvintettre, szólóművet  basszusklarinétra, valamint egy vonósnégyest.  De jazz zenekarra is vannak terveim - köztük a BJO-val is! Ami pedig a filmzenét illeti: nagyon szeretek filmzenét írni - ezért is költöztem Los Angelesbe hat évvel ezelőtt , hogy még több filmzenét írhassak és hangszerelhessek. És ha ez nem lenne elég, természetesen az egyetemi tanítást sem hanyagolhatom, valamint jazz harsonásként a koncertezést sem! Szóval valahogy mindig elfoglalom magam! (nevet)

Ed Neumeister a Budapest Jazz Orchestrával
Ed Neumeister a Budapest Jazz Orchestrával

- Honnan meríti az ötleteke az újdonságokhoz, az újfajta megközelítésekhez?

- Többféle forrásból merítek, és sokszor kitekintek a zenén túlra is. Talán furcsán hangzik, de ha valami újdonságot keresek komponálás vagy tanítás közben, akkor mindig a történelemhez, a múlthoz nyúlok vissza. Rajongok a történelemért, beleértve a zene- és művészettörténetet. Igazi búvárnak érzem magam: minél újabbat szeretnék felfedezni, annál régebbre nyúlok vissza! Például az egyik darab, amelyet a legutóbbi koncertünkön előadtunk a BJO-val, az a Here and There című szerzeményem, amelyhez az afrikai ősi zenéből merítettem ihletet. A pigmeusok zenéjéhez nyúltam vissza, úgy is mondhatnám, "elloptam" a zenéjüket és áthangszereltem jazz zenekarra. Persze ez nem újdonság, hiszen sok szerző merít így inspirációt - csak hogy egy világhírű magyar szerzőt említsek, például Ligeti György. Vagy ott van Bartók Béla, aki a saját népe zenéjét kutatta és használta fel műveiben. Én ezt a "föld zenéjének" hívom, a természeti népek zenéjének. Én is hasonlóképp fordulok a réges-régi kultúrák zenéjéhez, amit fel tudok használni a saját műveimben. És nemcsak felhasználom, hanem ezáltal jutnak eszembe új ötletek, formák, hangzások, amelyek - remélhetőleg - a jövőbe is mutatnak.

- Ha már a jövőnél tartunk: hogyan látja a big band mint művészeti  vagy előadási forma jövőjét?

- Manapság inkább jazz-zenekarnak hívnám, semmint big band-nek. Igaz, a felállás és a hangszerelés ugyanaz, de a big band elnevezés ahhoz a korhoz kötődik, amikor a jazz és a swing tánczene volt. A jazz-zenekar ma már inkább koncertműfajnak számít, egy olyan előadási formának, amely megalapozta a létjogosultságát a zenei műfajok között - különösen az Egyesült Államokban, de Európa-szerte is. Ma már szinte minden egyetem működtet saját jazz-zenekart. Remélem, hogy ennek a műfajnak biztosítva van a jövője - ideértve persze  a fenntartás és az anyagi támogatás problémáját, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznie. Igaz, ugyanez a gond érinti a klasszikus zenekarokat is. De biztos vagyok benne, hogy együtt túléljük a nehéz időket!