Jolán

Frank Möbus: "Jó lenne minden nap gyakorolni"

2013.04.10. 06:54

Programkereső

Hangszerelem rovatunkban ezúttal az európai jazz egyik legnagyobb alakját, a gitáros–zeneszerző–producert kérdezte Párniczky András. INTERJÚ

- A saját, csak téged jellemző hang megtalálása már a tanulmányaid alatt fontos volt számodra? A Berklee College of Music-ban foglalkoztatok ezzel tudatosan?

- Nem, azt hiszem csak később, a tanulmányaim befejeztével jöttem rá, hogy mennyire fontos megtalálnom a saját hangomat. Nemcsak ez, hanem a saját zenei nyelv is meghatározó kérdéssé vált számomra. Erre megéri akár egy életet is rászánni.

- Van napi rutin arra, hogy mit és hogyan gyakorolj? Vannak esetleg olyan gyakorlatok, amiket visszatérően előveszel?

- Nem igazán van erre lehetőségem. Jó lenne minden nap gyakorolni, bizonyos dolgokat fejleszteni - talán majd, ha nyugdíjas leszek. Ami szabadidőm van, abban általában azzal foglalkozom, amit legközelebb el kell majd játszanom.

Frank Möbus
Frank Möbus

- Ha lehetőség lenne rá, hogy találkozz egy zenésszel akár a múltból, akár a most élők közül, ki lenne az?

- David Bowie. Ő egy igazi művész, és nagyon szeretem a hangszínét.

- Meg tudnál nevezni egy vagy több lemezt, ami nagy hatást gyakorolt rád?

- Nehéz kérdés. Alapvetően kétféle inspiráció létezik: a tudatos és a tudattalan. Vannak zenék, amiket soha sem kezdtem el leírni és kielemezni, egyszerűen csak rengeteget hallgattam őket. Emocionálisan reagálok ezekre a zenékre, megérintenek. Sok olyan rock zenét szerettem régebben, mint a The Who, a Roxy Music vagy Brian Eno, aztán amikor komolyabban kezdtem foglalkozni a gitározással, akkor inkább a funk és a rhytm and blues került előtérbe. Ebben az időszakban Prince, az Earth,Wind and Fire, James Brown, a Meters és Steely Dan voltak rám a legnagyobb hatással. A jazz csak később került a látóterembe, tizenöt éves korom után hallottam először Miles Davist, Coltrane-t vagy Wes Montgomery-t. Ha kifejezetten lemezeket kellene megneveznem, akkor ami most eszembe jut az a Who Are You a Who zenekartól, a Parade Prince-től, a Nina Hagen Band azonos című albuma, John Mclaughlin Electric Guitaristja, a Gaucho Steely Dantól, Miles Davistől a Relaxin, a Coltrane Quartet Love Supreme-je, Paul Motiantől a Monk in Motion, Herbie Hancocktól a  Mr. Hands, Anton Schönberg Verklärte Nacht-ja, Gustav Mahlertől az V. szimfónia és még sorolhatnám...

- Mi a legjobb és a legrosszabb dolog, ami színpadon történt veled?

- Nem tudnék egy alkalmat megnevezni, ami a legjobb volt, de általában érezni a közönség visszajelzéseit; ha megérinted őket, az nagyszerű dolog, és szerencsére ebben gyakran van részem. A legrosszabbra vissza tudok emlékezni: Ausztriában játszottunk volna egy szabadtéri fesztiválon. Úgy nézett ki, hogy a rossz idő miatt a szervezők lemondják a koncertet, ezért visszamentünk a hotelba. Mivel semmi mást nem lehetett tenni, elkezdtünk iszogatni, jól éreztük magunkat és végül eléggé berúgtunk. Már éppen lefeküdni készültünk, amikor megjelent a koncert rendezője és közölte, hogy mivel elállt az eső, a koncert mégsem marad el, húsz perc múlva kezdenünk kell. Ez egy nagyon kínos és rossz emlékű fellépés volt.

- Milyen típusú volt az első gitárod, és mikor jutottál a birtokába?

- Egy Höfner SG volt, valamikor 1978 táján kaptam.

- Az általad legtöbbet használt hangszer egy Heritage Prospect standard, amin néhány változtatást eszközöltél. Mit és miért modifikáltál rajta?

- Egy alapvető változtatás van rajta, a húrlábat cseréltettem ki régebbi típusú trapéz alakú húrlábra, olyanra, amilyeneket a 330-as Gibsonokon látni. Ezáltal csökkent egy kicsit a húrnyomás, és nyitottabbá is vált a hang. Azt is gondolom, hogy a pengetés hangja így egy kicsit jazzesebbé vált. Ahol a húr fekszik, ott megnőtt a távolság két pont között, ezért lehetővé vált, hogy vastagabb húrokat használjak, ez szintén hozzájárul a jobb soundhoz. Erre a hangszerre általában 12-es húrkészletet teszek fel 0.52-es vagy 0.49-es mély E-húrral. Maga a Heritage cég is készített néhány darabot a Prospectből, ami gyárilag ilyen húrlábbal volt felszerelve. Nagyon jó hangszer és ideális az utazáshoz, mert viszonylag kicsi a teste, soha sem volt problémám azzal, hogy felvigyem magammal a repülőre. Van két ehhez hasonló méretű gitárom, egy Ibanez AM és egy Gibson 339-es, de ezeknek nagy a tőkéjük (a testen belül található tömör fa), ami negatívan befolyásolja a hangszerek akusztikus hangját.

- Sokféle felállásban játszol, mindenhol ugyanazt a gitár-erősítő-effekt összeállítást használod? A saját triódban, a Rote Bereich-ban például nincs basszus. Ez befolyásolja, hogy milyen hangszert választasz?

- 1991 óta legtöbbször Heritage Prospecteken játszom. Néhány éve kezdetem el használni egy LUK telecastert, amit Berlinben készítenek, egy GuitarDoc nevű hangszerész műhelyben. Ez a gitár pont megfelel az én ízlésemnek, jellegzetes telecaster hangja van, de valahogy szélesebb a hangképe, mint a megszokott. Használok még alkalmanként néhány '80-as évekbeli Ibanezt is - van valami különleges ezekben a régebbi hangszerekben.

- Ha már szóba kerültek a régi hangszerek, mit gondolsz a vintage gitárokról, tényleg jobbak, mint a most készülők, vagy ez csak sznobizmus és misztikum?

- Az én legrégebb készült gitárom egy fekete, 1980-as Ibanez AS50, ami éppen tegnap került hozzám. Sajnos nem tartottam meg az első gitáromat, ami egy '70-es évekbeli hangszer volt. Sok hozzáértő tarja úgy, hogy minél régebbi a fája, annál jobban szól egy adott hangszer. Az biztos, hogy most már évek óta egyre csak nő az érdeklődés a régebben készült gitárok iránt. De nem csak a gitárok esetében van ez így: a Tube Screamernél ma már rengeteg overdrive pedál jobb, mégis megfizethetetlenül drága egy-egy eredeti darab. Nem gondolom, hogy egy hangszer vagy erősítő, bármilyen jó is, érne annyi pénzt, mint amennyibe a vintage csoportba tartozók kerülnek. Hallottam már kifejezetten gyenge hangszert, ami "custom shop", azaz különleges minőségű volt, ahogy nagyon jó kvalitású gitárok is léteznek az olcsó, "made in China" kategóriában. Nekem az elsődleges az, amit hallok, és nem az, ami egy hangszerre írva van. Természetesen egy adott szituációban nagyon meghatározó a zenei környezet is. Azt hiszem, ez egy kimeríthetetlen téma. Egy mindenesetre biztos: én inkább választanék egy koncertre rossz gitárt és jó erősítőt, mint fordítva.

- Végezetül áruld el, kérlek, mit vásároltál legutóbb a hangszerparkodba?

- Egy Empess Super Delay-t, ami egy régi típusú tape echo-t szimuláló pedál.


Életrajz:
Frank Möbus gitáros, zeneszerző és producer 1966-ban született a németországi Nürnbergben. Munkássága kétségkívül az európai jazz legnagyobb alakjai közé emeli. Zenét hat évesen kezdett tanulni, jazzgitár tanulmányait 1985-től '89-ig folytatta a Berklee College of Music-on, Bostonban. Ezt követően még egy évig volt Jerry Bergonzi szaxofonos magántanítványa. Hazatérése után, 1992-ben költözött Berlinbe, ahol a mai napig is él.
Saját zenekara, a Der Rote Bereich a modern, kreatív európai jazz egyik kiemelkedő együttese. Hét albumot jelentettek meg ez idáig. A világ számos jazzfesztiválján felléptek Európában, Ázsiában, az USA-ban és Afrikában, többek között a Montreux Jazz Festival, a Bell Atlantic és a North Sea Jazz Festival színpadán is álltak már. Daniel Erdmannal közösen vezeti az „Erdmann 3000" nevű formációt, tagja Yuri Honing Wired Paradise nevü együttesének, valamint gitáros Carlos Bica portugál bőgős Azul nevű triójában, ahol a dobos Jim Black. Az Azul 2007-ben nagy sikerrel lépett fel Budapesten, az A38 Hajón.
Olyan kiemelkedő zenészek társaként lépett fel vagy készített felvételt, mint Herb Robertson, Kenny Wheeler, Louis Sclavis, Chris Speed, Hal Crook, John Tchicai, Josh Roseman, Marion Brown, Aki Takase, Seamus Blake, Till Brönner, Dejan Terzic, Anthony Cox, John Hollenbeck, Han Bennink, valamint a Rias Big Band és a Nürnberger Symphoniker zenekarok. Az aktív zenélés mellett tanít is: a weimari Hochschule professzora 2003 óta, jelenleg az Új zenei tanszék vezetője.

Elektromos gitárok:
- Heritage Prospect STD (1990)
- 3 db Heritage Prospect FM (2002, 2003)
- LUK Start (f-széria)
- LUK Telecaster (custom)
-I banez GB20 (2000)
- Ibanez AM205 (1983)
- Ibanez AS50 (1980)
- Ibanez AS300 (1982)
- Ibanez LR10 (1983)

Akusztikus gitárok:
- Taylor Acoustic fém húros (2004)
- Hanika Nylon klasszikus (1996) 

Erősítők:
- Fender Concert 92
- Fender Blues Junior
- Mesa Boogie Lonestar special
- Tonehunter Clearwater
- AER Compact 60

Effektek (koncerteken):
- Empress Super Delay
- Mock 2 analog visszhang
- MXR Carbon Copy analog visszhang
- Line 6 M9
- Boss OC3 oktáv pedál
- OKKO torzító/booster (a Twinsonic alapján épített custom pedál)
- Fuzz factory
- E-harmonix FREEZE
- Ernie Ball Junior hangerő pedál
- Boss expression pedálok
- E-Bow
- Korg hangoló (kicsi, Piezo típusú)
- Boomerang III. looper (Boss RC-50)
- George L és Spectraflex kábelek

Effektek (stúdióban):
- Lehle looperek és line mixerek
- Cry baby 535Q
- T-Rex Mudhoney
- T-Rex Möller
- The Rat (vintage)
- MXR Phaser
- Boss DD7
- Boss Space Echo RE-201