Katalin

Jazzkvartett háló nélkül

2013.07.18. 07:08

Programkereső

Az űrbéli magasságokat ostromló Wayne Shorter jazzkvartett új lemezére közel nyolc évet kellett várni a rajongóknak, de nem csalódtak - írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

A világ legegyszerűbb dolga, főleg az elképesztően sokat fejlődött technikára támaszkodva, vélhetnénk: a turnén szinte az összes koncertet felvesszük, aztán néhány jobban sikerült számot kiválogatunk, és azokat kiadjuk egy koncertlemezen, nincs is sok munka vele, nem igaz? Wayne Shorter, az utóbbi bő évtized egyik legkeresettebb zenekarának vezetője, aki a veszprémi Püspöki Palota előtt és a Müpában is elkápráztatta közönségét nemrég, baromira nem így gondolta. Ellenállt az állandó unszolásnak, hogy adjon már ki újabb lemezt, mert nem találta megfelelőnek a feltételeket. Bár nem tudhatom, de Shortert ismerve úgy sejtem, hogy nem annyira az anyagi, hanem inkább az egyéb körülmények nem voltak ínyére. A helyzet, hogy az egyik legtöbbet turnézó, igazi all-star zenekarnak, a Wayne Shorter Quartet-nek, amelyben Danilo Pérez zongorázik, John Patitucci bőgőzik és Brian Blade dobol, nincs új anyaga, már kezdett sok mindenkinek kínossá válni. Hiába a rengeteg elismerés, a kevésbé avatott, de érdeklődő közönség nagyon szerette volna végre kezébe venni, alaposabban is meg- és kiismerni ezt a zenét, ami ugyan nem „free jazz", de merített ebből a stílusból is, és nem könnyen befogadható, elsőre végképp nem.

Wayne Shorter
Wayne Shorter

Az előző két lemez, a Footprints Live! és a Beyond the Sound Barrier is hasonló felfogásban készültek, az állandó összeállítású kvartett úgynevezett élő felvételeiből válogattak. Shorter évtizedek óta a világ (jazz szempontból is) legnagyobb lemezcégénél volt, a Universal csoportnál, utóbb a hozzájuk tartozó Verve-nél, amelynek éppúgy kolosszális a jazztörténeti jelentősége, mint magának Shorternek. Itt most nem térek ki a jövő hónapban a nyolcvanadikat betöltő Shorter pályájára, hiszen Art Blakey, Miles Davis, John Coltrane, a Weather Report, Herbie Hancock, Joni Mitchell rajongói mind-mind jól ismerik. Egyébként nem is annyira szaxofonosként, mint inkább időtállóan izgalmas témák szerzőjeként rangsorolják régóta a legmagasabbra. De az első kétezres évtized végén az új Shorter-lemez csak nem akart jönni. A korábban elképzelhetetlen lemezpiaci változások végül oda vezettek, hogy Shorter leszerződött a Blue Note-tal, régesrégi kiadójával, ahol egy elismert muzsikus és producer, Don Was lett az A&R főnök. Ha nem is azonnal, de idén végre megjelent az újabb koncertfelvételekből válogató CD, a Without a Net.

Egy akár csak kicsit is alaposabb kritika a lemezről, amire most nem vállalkozom, rengeteg szempontot megvizsgálhatna, én csak egy-két formai érdekességre hívom fel a figyelmet - hiszen kihagyhatatlan albumról van szó. Shorter, aki a Nicsiren-buddhizmus híve testi-lelki jóbarátjával, Herbie Hancoccakal együtt, nem kezdetben és végben gondolkozik, ez a lemez sem végződik sehogy, csak éppen jellegzetesen abbamarad, tessék továbbgondolni! A múlt ennek megfelelően nem egy olyan dolog számára, amire, ha kedve tartja, visszanéz vagy gondol az ember, hanem mindig velünk van. Viszont ebben a felfogásban egészen új viszonyulást alakítanak ki a kvartett tagjai a jazztörténeti hagyományhoz, szokatlan értelmezésre utalnak az Oleo- vagy a Manteca-idézetek. Így új értelmet nyer a kvartettre különösen jellemző állandó útkeresés is, ami összefér a járt ösvény tudatos, imperatívusz-szerű elkerülésével, a folytonos előrenézéssel. Ez magyarázza meg a lemez címét, amelyet róluk beszélve valaki más talált ki: mint a háló nélkül a magasba lendülő artisták, nem félnek a lezuhanástól. Vagyis nincs olyan pillanat a zenei folyamatban, amelyikben a kvartett muzsikusai biztosan tudhatnák, hogy a másik három tag mit fog csinálni a következő pillanatban.

Magam tanúja voltam tavaly külföldön egy kevésbé sikerült, bár így is nagyon elgondolkoztató Shorter-kvartett koncertnek - akkor még azt is lehetett olvasni, hogy a dobos ki akar válni a zenekarból, de szerencsére ez vaklármának bizonyult, és a zenekar átmeneti borús hangulatából a lemez koncertfelvételei semmit nem adnak vissza.

Wayne Shorter Quartet
Wayne Shorter Quartet

A bitekkel és éteri gyönyörűségekkel telezsúfolt album három nagy egységre tagolódik: az első húsz percben öt Shorter-szerzemény csillogó kibontása hallható, köztük a Davis- és a Weather Report-korszak darabjai. A második rész egy bakelitlemez oldalnyi, összesen egy szám, és az Imani Fafúvósegyüttes közreműködésével készült - őket Veszprémben is hallhattuk. Abszolút csúcspont, nem is nagyon lehet más kritikai észrevétele az embernek, mint hogy miért nem kapott ez a hihetetlen kollaboráció mindjárt egész lemezt. A záró harmadban egy örökzöld és néhány kollektív szerzemény szerepel a kvartett-től, a Zero Gravity-ben pedig könnyeden fütyörészik a súlyos bőgő-lokomotív tetején utazva, és bekúsznak Shorter ufómániájának elemei („Aliens throughout the Universe"). De mindez legfeljebb azzal jár, hogy a zene és az együttjáték még emelkedettebb lesz. Nem lehet senkit külön kiemelni: a tenoron és még többet szopránon játszó Shorter és kvartettje a legszorosabben együtt lélegző és a legnyitottabb műveket alkotó jazz-zenekar a kétezres években.