Emma

"Hangszerként használom a kreol nyelvet"

2013.07.20. 07:03

Programkereső

A zöld-foki morna, a latin és afropop, illetve amerikai jazz jegyei egyaránt fellelhetők Carmen Souza zenéjében, amelyből augusztus 2-án a Budapesti Nyári Fesztivál keretében a magyar közönség is ízelítőt kaphat a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Portugáliában született, jelenleg Londonban élő, ám zöld-foki-szigeteki gyökereit művészetében is őrző énekesnővel a közelgő koncert apropójából beszélgettünk. INTERJÚ

- A budapesti koncerten a 2012 őszén megjelent új, negyedik albumodat mutatod be, amely a Kachupada címet kapta. Mire utal ez az elnevezés?

A katchupa egy tradicionális zöld-foki-szigeteki étel, az album és a turné címe pedig a zene és az étel közötti párhuzamra utal. A katchupa laktató és ízletes, tele nagyon különböző összetevőkkel. Ilyen az én zeném is - különböző izgalmas hatások egyvelege.

- A tradicionális zöld-foki-szigeteki ritmusokat és dallamokat kevered a jazzel és a brazil hatásokkal. Hogyan találtál rá a stílusodra?

- A zenei stílusomat még mindig építem, fejlesztem, és ez a folyamat valószínűleg életem végéig tartani fog. Lisszabonban születtem a Zöld-foki-szigetekről származó, bevándorló szülők gyermekeként, és szorosan kötődtem a portugál nyelvű országokban elterjedt luzofón kultúrához. Nagyon sok kulturális hatás ért, Brazília, Angola, Mozambik zenéjét hallgatva nőttem fel, ehhez a kulturális egyveleghez szoktam hozzá. Ezzel a diaszpórában született gyermekek nagy része így van, és ezt tükrözi vissza a zeném is.

Carmen Souza
Carmen Souza

- David Sylvian a "XXI. század világzenei soul"-jának nevezte a zenédet. Egyetértesz ezzel a definícióval?

- Valóban, a zeném a soulhoz kapcsolódik, mert ami belőlem jön, az a lelkem tükre és kifejeződése. Ugyanakkor a zöld-foki-szigeteki zene evolúciója is megfigyelhető benne, továbbá keverem a tradíciót a jazz hangzásaival és improvizatív stílusával. Nehéz definiálnom a saját stílusomat, de ha kéne, akkor azt mondanám, hogy ez inkább Carmen Souza zenéje, sokkal több két stílus ötvözésénél.

- Az albumodon A muzsika hangja című filmből is ismert My Favorite Things és egy zöld-foki népdal feldolgozása is szerepel. Mi alapján állítottad össze a lemez anyagát?

- A My Favorite Things esetében a Batuke elnevezésű tradicionális ritmust használtam, ami remekül illett hozzá, természetesen folyik, lüktet végig a dallal. Egy amerikai turné során hallottam egy John Coltrane-re emlékező rádióműsort, amiben az ő A Favorite Things-feldolgozását is játszották, ez inspirált, hogy átdolgozzam a Zöld-foki-szigetek stílusában. Ezt a Donne Lee című dallal is megcsináltam, írtam hozzá zöld-foki szöveget, és behelyettesítettem a bebop ritmust a hagyományos funanával. A legtöbb dalt egyébként Theo Pas'callal, a bőgősömmel és basszusgitárosommal együtt szerezzük.

- Theo Pas'cal meghatározó szerepet játszott a karrieredben. Hogyan lett belőled énekesnő?

- A zene mindig is az életem része volt. Keresztény szellemben neveltek a szüleim, így minden vasárnap templomba jártam és énekeltem. Theoval Lisszabonban találkoztam, aki akkor már elismert zenész volt Portugáliában, több zenekarnak is dolgozott zenei igazgatóként, és egy rendkívül innovatív szemléletet képviselt mind a projektjei, mind a szólóalbumai szintjén. Tizenhét évesen vettem részt az egyik bandája meghallgatásán, így kezdődött a munkakapcsolatunk. Az elmúlt tieznkét évben együtt játszottunk, együtt szereztünk zenét, fontos iránymutató szerepet tölt be a karrieremben.

- Zenei fejlődésed során milyen zenészek voltak rád hatással?

- Természetesen Theo, rengeteg mindenre ő tanított meg. Mellette Bill Evanst, Horace Silvert, Charles Mingust, Luis Moraist említeném, és olyan énekeseket, mint Ella Fitzgerald, Billie Holiday, Cesaria Evoria, Ildo Lobo vagy Bana.

- Pár angol nyelvű dal kivételével kreol nyelven énekelsz. Ennek milyen szerepe van az önkifejezésben?

- A kreol nagyon muzikális, és mivel szigetről szigetre változik az akcentus, egyfajta hangszerként is használhatom. A Zöld-foki-szigetek egyes részein lágyabb, melodikusabb fajtáját beszélik, más részeken a szaggatottabb, agresszívebb változatot. Ezekkel az önkifejezés során sokféleképpen lehet játszani.

- Le lehet-e bontani egyenként, hogy a különböző népzenei hatások milyen pluszt adnak hozzá a zenei élményhez?

- Ezek a hatások mélyről jönnek, és régre nyúlnak vissza. A portugálok a hódítások és a gyarmatosítás során teljesen lakatlan szigeteket fedeztek fel és tettek a rabszolgák fontos kereskedelmi központjává. Ez a zöld-fokiakat is teljesen más néppé tette. Változott a beszéd, a gondolkodás, a zene. Van lengyel mazurkánk, de értek minket zsidó hatások is, a gondolkodásmódunk pedig portugál. Nagyon sok különböző tulajdonság van belénk, a DNS-einkbe kódolva. Úgy gondolom, ez a keveredés érződik a zenémen is, és ha egyenként már nem lehet megragadni a hatásokat, mindenképpen gazdagítják azt.