Gellért, Mercédesz

Dés Andrásnak hangosabban kell játszania

2013.07.26. 07:03

Programkereső

Két éves szünet után a Dés András Quartet részben új (Fenyvesi Márton), részben immár külföldről hazalátogató (Szabó Dániel, Szandai Mátyás) tagokkal játszik fesztiválokon. Az ütőhangszeres Dés, akinek ritmikailag összetett szerzeményeit korábban is előadta saját triója vagy kvartettje, fiatal kora óta széles ismertségét annak köszönheti, hogy rengeteg zenekar és énekes hívta közreműködőnek: David Yengibarian, Off Course, Jazz+Az, Kaltenecker Zsolt, Balázs Elemér, Dés László Septet, Mitsoura, Lukács Miklós, Palya Bea, Szalóki Ági, Lantos Zoltán's Mirrorworld. Aktuálisan a Both Miklós Folkside, a Jónás Vera Project és az 1705 tagja.INTERJÚ

- Rengeteg zenekarban közreműködtél a műfaji határokat szinte teljesen semmibe véve, hiszen egy ütőhangszeresnek természetes, hogy sokféle együttesbe hívják. A zenekarvezetői múltad, ha jól tudom, 2007-ig megy vissza, először trióban, azután egy kicsit más felfogásban, kvartettben zenéltetek. Hogy lett belőled bandleader?

- Volt egy korai próbálkozásom is zenekarvezetőként, nem is volt sikertelen, különösen, ha azt vesszük, hogy akkor abszolút zöldfülű voltam. Amikor 1998 táján létrehoztam a 7fő nevű zenekaromat, a zeneszerzést tekintve is kizárólag az ösztöneim vezéreltek. A zenekar működött, de aztán úgy gondoltam, hogy nekem még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy úgy érezzem, azok a szerzemények, amikkel kiállok a nagyközönség elé, valóban meg is érdemlik a bemutatást. Ezt ma már kicsit másképp látom, őszintének és érvényesnek hallom az akkori dalaimat, de az egy érési folyamat része volt, ami persze azóta is tart, valószínűleg sosem ér véget. 2007-ben csináltam meg a saját zenekaromat, ahogy említetted. Ez tényleg arról szól, hogy nem mindenkit elégít ki a sideman szerepkör. Zeneszerzői és zenekarvezetői ambícióimat is ki kell élnem, hogy kiálljak egy zenekar élére, és a közönséggel mint zenekarvezető kommunikáljak, hogy létrejöjjön egy olyan együttes, ami az én koncepciómat képviseli, az én víziómat rajzolja fel.

Dés András
Dés András

-Ilyenkor a fő kérdés, hogy kikkel népesíted be a zenekart? Gondolok az induló triódra és a kvartettre.

- Az első trióm Oláh Szabolccsal, aki csodálatos gitáros, és Szandai Matyival állt fel. Ez elég hosszú ideig működött, egy lemezt is megjelentettünk. Amikor Szabi úgy döntött, hogy egy időre visszavonul a zenéléstől, akkor egy zongoristával, Szabó Danival folytattam ezt a triót. Játszottunk kvartettben is néha Szabival meg Danival: nekem ez a felállás; ütőhangszer, bőgő, zongora, gitár afféle álomhangzás, ez a sound nekem nagyon kedves.

- Ez elég sűrű, mármint hogy a hangszín- és magasság tekintetében nem sok lefedetlen árnyalat marad.

- Tulajdonképpen igen. Ugye, a két harmóniahangszer együtt veszélyes is tud lenni, de ilyen zenészekkel ez fel sem merült, tökéletesen működött. Végül is mielőtt a trióm feloszlott, voltak fellépéseink vendégekkel is, például Juhász Gábor gitárossal, Lukács Miklós cimbalmossal. Majd egyszercsak Szandai Matyi bejelentette, hogy Párizsba költözik, és nem sokkal rá Szabó Dani bejelentette, hogy Los Angelesbe megy PhD-zni, úgyhogy ezt az egész dolgot jegelni kellett egy időre.

- Egy külön interjú teljes terjedelmét kitenné, ha elkezdenénk alaposan megbeszélni, de te hogy tekintesz ezekre a „székhely-áthelyezésekre"? És hogy látod, mennyire tudunk innen bekapcsolódni a nemzetközi zenei életbe?

- Nagyon fontos jelzés a magyar kultúrának, a kultúrát körülvevő és meghatározó embereknek, hogy köztünk, jazz-zenészek között is nap mint nap felmerül annak gondolata, hogy külföldön folytassuk a karrierünket. Egyre több barátunk, kollegánk hozza meg azt a radikális döntést, hogy elköltözik itthonról. Ez egyáltalán nem könnyű döntés, hiszen javarészt olyan emberekről van szó, akik számára a haza még nem kiüresedett hívószó, fontosak számukra a gyökerek, ez zenéjükben is mélyen benne van. A magyar kultúra legnagyobbjai érzik úgy - teljesen jogosan - hogy hazájuk, illetve annak kultúrpolitikai vezetői nem becsülik meg az ő munkájukat, művészetüket. Egyre inkább érzem azt, hogy a magyar jazz, annak ellenére, hogy világszínvonalú, nem szerves része a magyar kulturális életnek. Mindeközben számtalan világhírű zenész, jazz-óriás visszajelzése azt mutatja, a magyar improvizatív zenei szcéna valóban különleges. Nehéz mit kezdeni a légüres térrel, ami a nemzetközi visszhangok és a hazai visszhangtalanság között feszül. A kétlakiság pedig láthatóan nem működik, Szandai Matyival próbáltuk úgy fenntartani a Lukács Miklós Kvintettet, hogy a fontosabb koncertekre hazajött, de ehhez még nem vagyunk eléggé európai ország, sőt, mintha távolodnánk tőle.

- Az idei nyáron viszont, amikor kiderült, hogy Szabó Dani és Szandai Matyi hazalátogatnak, akkor visszatértél a kvartett felfogáshoz.

- Így van. A közelmúltban nagyon sok energiát tettem bele az 1705 nevű zenekarba, amit teljesen a magaménak érzek. Viszont a nekünk Kapolcson fenntartott koncertre nem tudunk elmenni, és ezért a szervezőkkel beszélgetve belém nyilallt az ötlet, hogy hátha ők itthon lesznek nyáron. És amikor kiderült, hogy valóban, akkor nekiálltam gőzerővel megszervezni a koncerteket.

- De, ahogy hallom, lemezfelvételt is terveztetek?

- Igen, úgy tűnik, hogy ebből lemez is lesz, a törökbálinti stúdióval tárgyalunk, és közben pályázunk a költségekre.

- Ez menyire lesz a régi reperotár? Hiszen új tagként Fenyvesi Marci, a jelenleg European Jazz Masters programban tanuló gitáros tehetség teszi teljessé a felállást.

- Egy dalt sem játszunk a régi repertoárból, egészében ez egy teljesen új anyag, bár vannak dalok, amik nem most, frissen születtek. Koherens vonalat húz köztük, hogy egy jelentős részük a Konzervnyitó Akciócsoport estjeire született. Jópofa játék, hogy a hét dalból öt személyhez köthető, például Varga Mátyáshoz, azután az Ungváry Krisztiánnal közös estünkre született a Huszadik századi legendák című kompozíció, és Pintér Béla egyik előadása inspirálta a Szutyok című számot.

- Ugye amíg itthon voltak, mind a ketten tagjai voltak ennek a nagyobb projektzenekarnak, a Konzervnyitó Akciócsoportnak.

- Sőt, Fenyvesi Marci is volt a vendégünk, és egyszer el is játszottuk az egyik számát.

- Ezen kívül is sok helyen játszol, hol lehet még találkozni veled a fesztiválszezonban? 

- Az egyik zenekar ezek közül a Both Miklós-féle Folkside, amelyikkel sokat szerepelek fesztiválokon, baromira élvezem, és teljesen másfajta játékot igényel. Tehát ott úgy rendesen meg kell tolnom. Az eddigi zenekaraim jelentős részében arra kellett vigyázzak, hogy halkan játsszak, na, itt meg arra kell figyelnem, hogy minél hangosabban... Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne sok finomság, halk kamarajáték, döbbenetesen széles koncertjeink dinamikai tartománya.

- Mennyire kellett a kialakult felfogásodat és felszerelésedet, amit a hagyományos percussion és a jazzdob elemeiből saját szájad íze szerint raktál össze, átalakítanod a Folkside-ban?

- Semennyire. Szerintem az egyik nagy poén ebben a zenekarban az az, hogy Both Miki felmérte, hogy négy olyan zenei egyéniséget szedett össze maga köré, akik ugyanolyan útkereső zenészek, mint ő. És amikor ez a négy egyszerre csak közös útra lép, abból nagyon izgalmas dolog születik. De ehhez az kell, hogy megmaradjon az egyéni szabadság, részünkről viszont egyfajta tolerancia és beleérzés kellett, hogy mi fér ebbe a dologba és mi nem. Tehát mindenki egy kicsit lenyesegetett a saját zenei világából, hogy ez az egész egyben tudjon működni. Szerintem ettől nagyon izgalmas, tehát abszolút jól működik a dolog az eddigi koncertek alapján. Még egy zenekart meg kell említenem, ez a Jónás Vera Experiment nevű viszonylag friss együttes, nagyon élvezem, fel is vettünk egy lemezt, és szépen alakul a koncertnaptárunk is. A három új együttes, amiben játszom, az 1705, a Both Miklós Folkside és a Jónás Vera Experiment, mind olyan, hogy bármikor bármi történhet velünk, nagyon nagy potenciált érzek mind a háromban, a visszajelzések is ezt igazolják.

 A Dés András Quartet '13 július 27-én a Művészetek Völgyében, augusztus 1-jén az Ördögkatlan Fesztiválon, augusztus 2-án a Budapest Jazz Clubban lép fel.