Jenő

Vukán Villámló Vihar-szvitje

2013.07.29. 07:03

Programkereső

Shakespeare műve kapcsán Vukán György és triója egyszerre villantja fel fantasztikus ábrázoló erejét és oly sok kísérőzenéjében megcsodált dramaturgiai képességét – írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

A jubileumi várszínházi nyári évad kezdetére jelent meg Gyulán Vukán György triójának A vihar címmel készült felvétele. A két legpatinásabb nyári gyulai rendezvény, a Shakepeare- és a Jazz és Bluesfesztivál közös mezsgyéjén található ez a produkció: ugyanis a tavalyi Shakespeare-fesztiválon mutatta be az együttes a művet (Vukán persze többször fellépett a Jazzfesztiválon is). A jazzrajongók mindig nagyon odafigyelnek arra, hogy a felvétel hol és mikor készült - nos, ez nem hangversenyfelvétel, hanem stúdió, ez a Gyulai Várszínház harmadik saját kiadású CD-je.

Vukán Trió
Vukán Trió

A vihart, amelyet csak a huszadik század sorolt a legnagyobb Shakespeare-művek közé, ugyan vígjátékként tartják nyílván, de a színművek vegyes műfajához is közel áll. Szövegére eddig közel ötven operát írtak, és ezernyi feldolgozás készült a darabból minden művészeti ágban, ezeket egészen a tavalyi Londoni Olimpia megnyitóján látott show-ig bezárólag lehetne sorolni. Már kétszáz évvel ezelőtt is párhuzamot vontak a dráma írója és a főszereplője között; Prospero alakja elárulhat valamit nekünk a rejtélyes Shakespeare-ről. Mindezt alátámasztja, hogy amikor a trónfosztott herceg a szigeten mágussá válik, varázslatait lépten-nyomon a színjátszás, a szerepformálás metaforáival írja le. Ha pedig még azt is számításba vesszük, hogy nem csak Ariel, hanem a boszorkányivadék, a "bennszülött" Caliban is jelképes figurájává vált egy szellemi irányzatnak, igazán messzire mutató vonatkozási pontok rajzolódnak ki a darab kortárs jelentőségét illetően.

A Kossuth-díjas zeneszerző-zongoraművész Vukán György életműve kolosszális jelentőségű a magyar film és színház története felől nézve is. Csak egy példa: az öröklistákon első, nem avuló Tanúnak is ő írta a zenéjét, több mint félszáz másik mellett. A viharból most Vukán nem kísérőzenét, hanem saját lábán megálló szvitet komponált, az alkalomnak megfelelően. A lemezben a legfantasztikusabb az - és ez bizonyára a tavalyi koncerten is így volt -, hogy ha valaki nem tudja, hogy mit hallgat, elejétől végéig egy jól felépített, szólókkal és izgalmas, változatos témákkal teletűzdelt jazzkoncertet élvezhetett. De ha valaki a lemezborítón követi a számok címeit, netán még jó ismerője is ennek az önreflektív modernségében kitűnő, kései Shakespeare-darabnak, akkor igazi szellemi kalandban lehet része. Vukán és két társa, Pecek Lakatos Krisztián nagybőgős és Balázs Elemér dobos eljátszották az egész darabot, mondhatnánk kis túlzással.

Vukán György
Vukán György

A bevezető Vihar és az epilógusnak megfeleltethető rövid Ráadás keretezik azokat a tételeket, amelyekben a zeneszerző ugyan utal a cselekményre is, de nem arra irányítja figyelmünket, hanem a figurákra, a tételek ugyanis egy-egy szereplő nevét viselik. Ariel témájában felharsan egy különleges, döbbenetesen meglepő hangszín és hangszer: a zongorista szintetizátoron egy énekhangra emlékeztető regisztert kapcsolt be, széles vonásokkal megfestve az alakot, akinek neve nem véletlenül hasonlít a levegő szóra. Vukán sokszor ült (át) szintetizátorhoz, még önálló ilyen lemezt is készített (Vukán and His Korg), hangszereléseiben is előfordul, csak mivel a triója alapvetően akusztikus felfogású, ő is mindenekelőtt mint („akusztikus") zongorista ismert.

Prospero témájában mutat meg Vukán legtöbbet a dalszerző vénájából. Amikor ezt a témát hallgatom, nagyon könnyen el tudok képzelni egy egész musicalt Vukán zenéjével és ezzel a librettóval. Caliban viszont egy még ennél is dögösebb, blues-osabb témában nyeri el zenei alakját, és itt hallunk a fantasztikumot szépen felidéző bőgőszólót is. Miranda bizonytalansága, egyéniségét nulláról kitalálni kénytelen lénye is pompásan megmutatkozik, a tétel a zongorát hárfaszerűen használó expozícióval indul, majd érkezik a téma és vele a szving - a zeneszerző talán épített Gerhswinre és Debussyre ebben a részben, hiszen mindkettejükkel elmélyülten foglalkozott.

Vukán Trió
Vukán Trió

A nimfák tánca, a Szentivánéjire emlékeztető, vaskosságot és bűbájt egyesítő hangulat után a szvit csúcspontja a kétrészes Ferdinand című darab. Szerkezete úgyis felfogható, hogy az eddig zenében megismert karakterek itt találkoznak, ütköznek össze (hatalmas dobszóló!) és békülnek ki, illetve lesznek egymáséi. A Shakespeare-i világ másik talpköve, hogy a tétel névadója személyében és dinasztikus házasságában hordozza az előtte járó generációk megbékítését. A darabot a szerző statikus, óvatosan mozgó-induló blokkardokkal kezdi, a hősszerelmes vonás kidomborítását pedig megint az énekhangot imitáló szintetizátorra bízza. A zárórészben, a feloldásban visszatér a szving, egyengeti a kizökkent idő helyreállításának útját, a hazatérést - önbizalomtól és erőtől duzzad már Ferdinandunk ebben a részben, amelyben azért az utolsó szó Prosperóé, közvetlenül az epilógus előtt. Méltatásom ugyan mindeddig főleg a zeneszerzőről szólt, de a trió két egészen nagy empátiával társuló tagját, Balázs Elemér dobost és Pecek Lakatos Krisztián bőgőst többet kellett volna emlegetnem, mivel alkotótársakként egészen magas színvonalon járultak hozzá a produkcióhoz.