Jolán

Kamarapop a cet gyomrából

2013.10.11. 07:06

Programkereső

Jól titokban tartotta magát Jónás Vera a szélesebb budapesti közönség előtt egészen az október 5-i koncertig. Ám a fiatal gitáros-énekes-zeneszerző első lemezével most olyan névjegyet tett az asztalra, amely belépőt jelent számára a mai legjobb énekesnők elitklubjába. KRITIKA

Volt már nem egy magyar előadóművész hazai színpadon, akinek az életrajzában szerepelt, hogy kettős életet él Budapest és valamelyik nyugati nagyváros között. Jónás Vera pedig azok közé tartozik, akiknél ez a zenei világot tekintve is fontos. A londoni zeneiskolán szerzett dalszerző-oklevél nyoma ott van az összes szerzeményben, amelynek lelkesen ujjongva, füttyögve, bravózva tapsolt a Trafó teltházas közönsége szombat este.

Jónás Vera
Jónás Vera

Arányérzék. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ezen az egyen áll vagy bukik egy zenei produkció művészi sikere. Ha először a zenét hallgatom, és utána értelmezem a dalszöveget, a mennyit mintha fontosabb lenne a mit kihívásánál. Befutott művészek sem mindig érzékelik, ha túl sokat akarnak kifejezni a rendelkezésre álló eszközkészlethez képest. Vera óriási előnye, hogy saját lehetőségeit tekintve hihetetlen magabiztos. Nagyon rendesen el vannak találva a számok. 4-5 szellemes akkord alkotta ostinato, itt-ott páratlanokkal fűszerezett metrumok - kész is, finom is. Óvatosan építkező, apró meglepetéseket tartogató dallamívek. Laurie Anderson és Joni Mitchell poézisét idéző szövegek (tökéletes angol prozódiával). A közönség erőfeszítés nélkül kapta meg a felfedezés örömét, köszönhetően a lebilincselő zenei megoldásoknak. A kapcsolat megteremtése után, a koncert közepe táján előadott, élő elektronikával kísért angol nyelvű performanszban Vera a művészi én felfedezésének kérdését boncolgatta, ami ekkor már az egész produkció koherens részévé vált - jó előkészítés, tudatos atmoszféra-teremtés, elmaradhatatlan hatás.

Ez a koncert is megerősítette azt a rögeszmémet, amely kissé talán szemellenzősnek tűnhet, de vállalom: popzenét jazz-zenészek tudnak a legprofibban játszani. Kezükben van a céltudatos gyakorlás rutinja, az „izom emlékezete". Fejükben pedig az a széleskörű asszociációs rendszer, amely fittyet hány a műfaji korlátokra. Az, hogy Dés András a ritmusszekció egyik főpillére, nem csak a Jazz+Az-os kezdeti idők miatt érthető: a nagyvonalú magabiztosság mindig a pillanat ihlette kreativitással párosul Dés játékában, a tőle megszokott, egyedi ütőhangszer-összeállításon. Csizmás András a frissen diplomázott generáció bőgőse, és két üdítő meglepetést is okozott. Egyrészt nagyon szerettem a hangszer klasszikus, vérbő, telt soundját a keze alatt. Másrészt olyan gyönyörű szólót produkált a koncert végén játszott Radiohead-feldolgozásban, ami külön tapsot is kapott a közönségtől.

Jónás Vera - Experiment
Jónás Vera - Experiment

Az este vendégeként Fenyvesi Márton lépett színpadra, akiről csak azért nem hallunk eleget itthon, mert jelen pillanatban is a European Jazz Masters Program ösztöndíjasaként járja Európa legjobb konzervatóriumait. Az Ablakos Lakatos és Junior Prima díjas gitáros stílusában nagyon szeretem felismerni azokat az elektronikával kísérletező jegyeket, amelyekkel először skandináv zenészek alkotásaiban találkoztam, és amelyek meghatározzák az európai kortárs improvizatív zene arculatát a XXI. században. Fenyvesi figyelmét nem tagolja szét, hogy a gitárjátékkal szinte egyidőben a potmétereket is tekeri. A koncert egyik csúcspillanata volt szólója a Not the Same című dalban - ekkor már senkinek sem volt kétsége afelől, hogy a J. V. Experiment maradéktalanul képes befűteni a koncerttermet.

Jónás Vera Experiment: Game - lemezbemutató koncert

Trafó, 2013. október 5.