Jenő

"Minden lehetséges, és épp ez a buktató"

2014.01.29. 07:09

Programkereső

A Zeneakadémia sorozatának keretében Tálas Áron saját kvintettje élén, Hámori János trombitás vendégszereplésével ad koncertet. A decemberben Junior Prima díjat kapott, tanár szakos akadémista ekkor zongorázni fog, de nem volna meglepő, ha dobolna vagy éppen basszusgitározna.

- Hány zenekarban játszol?

- (nevet) Nem nagyon szoktam számolgatni, öt és tíz között van szinte mindig, de nem is tudom, mi számít zenekarnak. Mert hiába állandó egy formáció, ha kevés fellépésünk van. Azért sok formáció van, ahol állandó tag vagyok.

Tálas Áron
Tálas Áron

- Ilyen a Borbély Műhely, ahol tegnap zongoráztál, ahogy a MAO koncertjén is nemrég. Két nappal előtte a László Attila kvartettben doboltál, ahogy ma este, a What's Upban is. 

- Ráadásul Borbéllyal free-t játszottunk, mert Grencsó volt a vendég, most pedig a What's Uppal funkot, úgyhogy elég különböző stílusokban próbálkozom. Ez az év ilyen volt, aminek nyilván nagyon örültem, mert így kerülök be a körforgásba. Ha az ember különböző dolgokat elvállal, még ha csak egy alkalomra is szól, kialakul egy kép róla, hogy megbízható, és akkor többször is hívják.

- Hogy indult el a zenei érdeklődésed?

- Hatéves koromtól jártam zeneiskolába, három tanszakra, de ez nem jelentette, hogy ezzel akarok foglalkozni, felmenőim között nincs is aktív zenész, de otthon mindig minőségibb zenék szóltak, Billy Cobham, Manfred Mann, Supertramp. Viszont tizenhárom éves korom körül megkaptam a dobszerelést, és akkor elkezdtem nyüstölni. Egy gitáros barátommal, akivel most is játszom, naphosszat jammeltünk. Tovább akartam képezni magam, és Miskolcra mentem a jazz tanszakra. Dobra jelentkeztem, egy évvel később felvettem a jazz-zongorát is, és ott is nagyon jó tanáraim voltak: Bundzik István zongorán, Kacsenyák Gábor dobon. 2010-ben idekerültem az Akadémiára, Binder Károly kezei alá, két év után átmentem Oláh Kálmánhoz, aki azóta is a mesterem, de jártam itt is dobra körülbelül másfél évig.

- Ezen kívül a basszusgitárversenyen is helyezett lettél, nem is akármilyen mezőnyben.

- Igen, negyedik lettem, nagyon örülök, hogy sikerült, de szerintem ez arra példa, hogy a mai világban bármit meg lehet tanulni külső segítség vagy tanár nélkül. A basszusgitározást hobbiként kezdtem, és most is az. Csak internetes oktató anyagok segítségével tanultam meg annyira, amennyire. Szerintem fontos az én generációmnak, meg akik majd utánunk jönnek, hogy minden lehetséges, és pont ez a buktatója az egésznek, hogy így viszont nehéz válogatni. Ma már tényleg minden ott van előttünk.

- Ha azt mondanák, hogy csak egy hely van egy zenekarban, akkor a zongorát választanád?

- Attól függ, hogy milyen a zene és milyen a zenekar. Mindig próbáltam úgy tekinteni a zongorára is meg a dobra is, hogy lehetőleg minél több stílust elsajátítsak. Ettől függetlenül vannak olyan dolgok, amiket dobolni jobban szeretek, és vannak olyanok, amiket zongorázni. Nyilván dobon a funk áll a szívemhez a legközelebb, a groove-os lüktetés, zongorán pedig a modernebb, páratlan dolgok. Ezek dobon is érdekelnek azért valamennyire, tehát nem lehet azt mondani, hogy ezen csak ezt, azon meg azt.

Tálas Áron
Tálas Áron

- A kvintetted alakításába is belejátszott a jazz tanszéki környezet?

- A Zeneakadémia nagyon sokat segített, szerintem mindenki így van vele, itt ismeri meg az ember a leendő zenésztársait, akikkel aztán lehet, hogy évekig játszik, ez a formáció is ilyen: Pistivel, ifj. Tóth Istvánnal osztálytársak voltunk. Ő alapvetően jazzgitáros, a montreux-i versenyen is indult, de például Palya Beánál is játszik. A suliban ismertem meg Karosi Júliát, akinek a zenekarában vagyok, meg persze a tanárokat, Borbély Mihályt, akivel van szerencsém már másfél éve együtt játszani. Csízi Laci dobos is évfolyamtársam volt a Konziban, ugyanúgy, ahogy Varga Gergely, a szaxofonos is. A kvintetten kívül velük triónk is van, a Hybrid trió, amit most a Müpa Showcase-re is meghívtak.

- A kvintettel milyen repertoárt terveztek?

- Még nincs meg a végleges műsor, csak néhány szám. Tudom, hogy Pistivel például fogunk játszani egy-két mainstreamesebb számot is, amikben nagyobb szerepet kap a gitár, olyanokat, mint Joshua Redman Freedom in the Groove című lemezén lévők. Biztosan akarok a Roy Hargrove Quintettől is olyan számot, amelyben a felállás szaxofon és trombita, de gitár nélkül.